Az Ókorban már Dioszkuridesz beszámol a Materia medica című művében a benedekfű gyógyító hatásáról és ajánlja, mint emésztésserkentő. Ezután sokáig nem tesznek említést róla a herbáriumokban és receptgyűjteményekben, mert nem tudták megkülönböztetni a bogáncsféleségektől. A 16. században fedezik fel újra, és Adam Lonitzer Füveskönyvében már részletesen ír a gyógyhatásairól. Legfőbb hatóanyaga a rákellenes hatású szeszkviterpén-lakton.
A benedekfű a Földközi-teger vidékéről származik és a fészkesvirágzatúak családjába tartozik (Asteraceae korábban Compositae). Fél méter magasra is megnőhet, szára alul érdes, felül mirigyszőrökkel van borítva. Levelei szeldeltek, lándzsa alakúak, és tüskések. A virágzata: sárga. Közvetlenül a virágzás előtt gyűjtik a növény földfeletti részét. A friss növénynek kellemetlen illata van. Napjainkban is termesztik Olaszországban és Spanyolországban.
Hatóanyaga: rákellenes hatású szeszkviterpén-lakton, cnicin, illóolaj, ásványisó (kálium, magnézium, kalcium), flavonoid, cserzőanyag
Gyógyhatása: emésztésserkentő, étvágyjavító, vérzéscsillapító, lázcsökkentő, jó hatással van a máj, aranyér és menstruációs problémákra.
Teakészítés: 4 gr teafüvet leforrázunk 2,5 vízzel és 5 percig állni hagyjuk, majd szűrjük le.
Benedekfűbor: 10-10 gr benedekfű, ezerjófű, üröm és pemetefű keverékét öntsük le 1 l. jó minőségű borral, 8 napig érleljük, majd szűrjük le. A leszűrt bórból naponta ½ dl ihatunk.
A likőripar kesernyés íze miatt a benedekfüvet likőrök, és eszenciák készítéséhez használja, - vermutok és gyógycukorkák nyersanyaga - mert emésztést elősegítő hatású, illetve megszünteti a gyomorégést.
Mellékhatás: allergiás reakció (nem szabad azoknak használni, akik allergiásak a fészkesvirágzatú növényekre, Pl. kamilla, cickafark, árnika)
Fogyasztása vesebetegeknek nem ajánlott!
.jpg){kind=small}
