Gondolatok a fiatalkori hormon-érzékeny emlőrákról

A hormonális kezelés alapja az, hogy a fiatal nőkben termelődő petefészekhormon (az ösztrogén) alapvető szerepet játszik az emlőrák kialakulásában, majd fejlődésében. Ennek akadályozására az egyik lehetőség az, hogy a daganatos sejtekben lévő hormon-érzékelőket (receptorokat) blokkoljuk az ú.n. antiösztrogénekkel (pl. az évtizedek óta jól bevált tamoxifen-nel), vagy a keringésben lévő ösztrogének szintjét csökkentjük le a minimumra. Az ösztrogén-szintek csökkentését fiatal nőkben régebben a petefészkek eltávolítása, illetve a kismedence sugárkezelése formájában végezték. A menstruáció természetesen végleg elmaradt. Az ösztrogének szintjének csökkentését működő petefészkek mellett ma már a köztiagy hormon-képzésének megváltoztatásával, az ú.n. LHRH-agonisták injekciós alkalmazásával érjük el. [Idősebb nőkben ezt az „aromatáz-gátló” gyógyszercsoport valamelyikével végezzük]. De térjünk vissza a fiatalabbakhoz!
Egy 2007-es felmérés szerint az 50 év alatti hormon-érzékeny (u.n. „hormon-receptor pozitív”) emlőrákos betegeknél az egyéb utókezelések mellé adott LHRH-agonista goserelin (Zoladex®) hozzáadásával az emlőrákos kiújulások gyakorisága 13%-al, az emlőrákos halálozás 15%-al csökkent a kizárólag standard utókezelésekkel ellátott betegekéhez képest. A hosszú ideje tartó klinikai megfigyelések szerint a goserelin (Zoladex®) minimálisan 2 évig történő adagolása 29%-al javítja a hormon-érzékeny emlődaganatban megbetegedett, fiatal nőbetegek 15 éves túlélését. Ugyanakkor az LHRH agonista adagolásának felfüggesztése után a fogamzóképesség visszatér, tehát a petefészek-működés felfüggesztése csak időleges. Ma már min. 5 évig tartó kezelést javasol egy emlőrák-szakértőkből álló nemzetközi testület.
Tehát: fiatal nők hormon-érzékeny emlőrákjában a hosszantartó hormonkezelés jelentős előnyökkel kecsegtet.
 
Fiatalkori fogamzásgátlás, klimax utáni hormonpótlás és emlőrák:
Köztudott, hogy a hormonális fogamzásgátlók enyhén megemelik az emlőrák kockázatát, de ez inkább az egész fiatal nők hosszas - és régebben használt - hormonális fogamzásgátlására vonatkozik. A legújabb feldolgozások szerint 35 és 64 éves kor közötti nőkön - és jóval modernebb készítményekkel - ez már aligha állja meg a helyét. A külső hormonbevitel nem indítja el, de elősegítheti („promotálhatja”) az emlőrákot, a hatás viszont a lobuláris típusú carcinomára korlátozódik, mivel a progesztinek elősegítik a lobuláris differentációt.
Tehát: a korszerű hormonális fogamzásgátlás közömbös, vagy csak igen enyhén emeli az emlőrák keletkezésének kockázatát.
 
A klimaxban - „ösztrogén hiányban” - használt hormonpótló kezelések (különösen a kombinált ösztrogén-progesztin kezelések) speciálisan szintén a lobuláris típusú emlőcarcinomák keletkezésének kockázatát növelik. Az emlőrák kockázatának enyhe emelkedése viszont sok tényezőtől függ, pl.: a nőbeteg jellemzői (első és utolsó havivérzés ideje, életkor az első szüléskor, szülések száma, testtömeg index, stb.), a hormonpótlás időtartama, a gyógyszer fajtája, stb. A hatást az is valószínűsíti, hogy az ösztrogén elvonáskor az emlőrák kockázata lecsökken: 5 évvel a hormonpótló kezelés leállítása után az emlőrák gyakorisága a hormonpótlást nem használók értékére süllyed vissza. Az emlők állapotának a szokásosnál sűrűbb ellenőrzése (mammográfia) indokolt. Mindamellett számos előnyös tulajdonságuk is van ezeknek a gyógyszereknek: tovább marad „fiatalos” a nőbeteg, lényegesen enyhülnek a változó korral járó kellemetlen jelenségek (pl. hőhullámok, leizzadások), csökkennek a szív-és érrendszeri kockázatok, jelentősen csökken a csontritkulás veszélye.
Tehát: az emlőrák kockázatának jól ismert enyhe emelkedése ellenére az előnyök és hátrányok figyelembe vételével szükséges a kezeléseket beállítani.
 

Emlőrák utáni terhesség:
A még menstruáló fiatal nők emlőrák-gyakorisága általánosságban növekszik, a túlélési arányok ilyen korban kissé rosszabbak az átlagosnál, leginkább akkor, amikor az emlőrák a terhesség utolsó szakaszában, vagy közvetlenül a szülés körül jelentkezik. Tehát a terhességgel szövődött emlőrák prognózisa viszonylag rossz. Mivel a fiatal nők még el sem kezdték (vagy még be sem fejezték) a családalapítást, különös figyelmet érdemel az emlőrákkal már kezelt nőbetegek későbbi terhessége és várható túlélése nemcsak a beteg, hanem a család szempontjából is. Az epidemiológiai vizsgálatok szerint nem növekszik az emlőrákos halálozás kockázata emlőrák diagnózisa után bekövetkező terhességben, de az életkor, a faj, a nyirokcsomó-státusz, a tumor-méret, stb. szerinti felbontásban már jóval színesebb a kép. Emlőrákkal kezelt 45 évnél fiatalabb nőbetegeket figyeltek a későbbi terhességek kapcsán, és összehasonlították őket a daganatellenes kezelés után már többé nem szült emlőrákos nőkkel. A kiújulás, vagy áttét-képződés kockázata emelkedett, ha a terhesség a daganatos diagnózis idejében, vagy 3 hónapnál rövidebb időn belül következett be (lásd fent). Érdekes módon a legalább 10 hónappal a diagnózis után szült nőknél az emlőrák kiújulásának kockázata lényegesen alacsonyabb volt, mint a daganatos diagnózis után már többé nem szült nőknél, azaz a terhességnek valamilyen „védő” hatása volt megfigyelhető - tekintet nélkül arra, hogy az eredeti emlődaganat milyen típusú volt.  Egészséges anya-hatásnak is nevezik ezt („Healthy mother effect”).
Tehát: kijelenthető, hogy a sikeres emlőrák-kezelés utáni gyermekvállalás nem növeli a daganatos kiújulás, vagy halálozás kockázatát, sőt csökkentheti is azt. 

Dr Nagykálnai Tamás
Onkológus főorvos
Gaba Medical Center
1158 Budapest, Apolló u. 61.
Tel: 06 1 416-0886
Mobil: +36 30 441-4575
www.gabamedical.hu