Pedig a lángos a hasunkba való és bizony ha jól sikerül, megér egy álmatlan éjszakát...
Ezért a finomságért állnak a strandon a rekkenőben is a leghosszabb sorok, hívogató az illata, kívánatos az íze. Sok helyen ugyan annyi olajat szív fel, hogy magunkra is csöpögtethetnénk napolaj helyett. Pedig lehet másképp is, egészségesen, nagyon változatosan. Néhány tipp, hogyan varázsoljunk strandfeelinget a kerti partira, vagy vendégváráshoz.
De honnan is ered a lángos? Induljunk ki abból a tényből, hogy a magyar konyha a keleti és a nyugati gasztronómiai hagyományokat ötvözi. Nem időzünk el most a közép-ázsiai lovaskultúra üstökben készített áldozati ételeinél, csak épp annyit említünk meg, hogy a török-magyar találkozás kellemesebbik eredményeinek köszönhetjük ezt a mára jellegzetesen magyarosnak tartott eledelt. A törökök ételei közül (pitah) vált a magyar nemzeti gasztronómia részévé a későbbi lángos, vagy ahogy egyes területeken nevezik: langalló, kemencés lángos, lángoskenyér.
Ez utóbbi elnevezésnek nagy az igazságtartalma, ugyanis a lángos tulajdonképpen a kenyér előterméke. Kenyérsütés előtt a megkelt kenyértésztából kiszakítottak egy darabot, lepényt formáltak belőle és betették a kemencébe a parázs közé. A fellobbanó lángok között hamar megsült a „lángos" (milyen beszédes a magyar nyelv!), amit aztán tejföllel megkenve fogyasztott el a család. Főképp a gyerekek előjoga volt kóstolni belőle (ők vakaréknak nevezték). A városi embernek - kemence híján – maradt a forró zsírban, majd olajban sütött változat, ami a piaci, vásári büfék, népünnepélyek elmaradhatatlan kínálatába tartozott. A tapasztalatok szerint legnépszerűbb fajtája a sajtos-tejfölös. De számos ízesítési módja ismert. A lángostörténelem után következzék néhány recept és tipp.
Az alaprecept hozzávalói:
2,5 dl tej, fél élesztő, 2dl tejföl, 0,5 kg liszt, 1 tojás, 3 kávéskanál só.
Az élesztőt kis cukros tejben felfuttatjuk, majd a hozzávalókkal összeállítjuk. Fél,- egy órát kelesztjük, szaggatjuk, pihentetjük, forró olajban sütjük. Lehet tölteni: kolbásszal, virslivel, rántottával, velővel, szinte bármivel. Halmozhatunk rá sok friss zöldséget, bugyolálhatunk bele virslit, sütés előtt félbehajtva meglepetésnek tehetünk bele elősütött bacont, sonkát és sajtot. Fenségessé a fokhagyma teszi, amivel kisütés után bedörzsöljük. Létezik édes és kifejezetten mediterrán ízű verzió is, de erre most nem térünk ki.
Van olyan változata is, amit burgonyával gazdagítunk. Íme!
Burgonyásan
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg főtt és áttört burgonya, 2 dkg élesztő, 1,5 dl tej, 1 csipet cukor, só, étolaj a sütéshez
Tálaláshoz: friss tejföl, trappista sajt, fokhagyma
A lisztet szitáljuk tálba. A langyos tejben keverjük el a cukrot, majd morzsoljuk bele az élesztőt, várjunk vele 5-10 percet, hogy az élesztő felfusson. Tegyük a liszthez az áttört burgonyát, két teáskanálnyi sót, majd a kovászt. Állandó kevergetés mellett adagoljuk hozzá a tejet. Dagasszuk 10 percig. Takarjuk le tiszta konyharuhával, és langyos helyen kelesszük háromszorosára. Borítsuk lisztezett deszkára, nyújtsuk ujjnyi vastagságúra, majd vizespohárral szaggassuk ki. Tegyük tálcára, takarjuk le, és még kelesszük 10 percig. Egy nagy serpenyőben forrósítsunk fel étolajat, a kiszaggatott tésztát olajos kézzel húzzuk szét, és óvatosan tegyük a forró olajba. Mindkét oldalát süssük aranysárgára. Ha kisült, papír törlőkendőn csepegtessük le.
Csípjünk és süssük!
Ha valaki folyamatosan szeretne lángost sütni-enni, annak is megvan a módja. Kell hozzá egy kiló liszt, 3 pohár kefír, 3 tojás, egy evőkanál só, 1 púpozott mokkáskanál szódabikarbóna, 5 deka élesztő, amit langyos tejben a szokott módon felfuttatunk. A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk, betesszük egy tiszta nylonzacskóba és két órán át a hűtőben pihentetjük. Innen kezdve olajos kézzel annyit csípünk le belőle, amennyit épp sütni akarunk. Hűtőben a massza 15 napig is eláll. Persze, ha el nem fogy…
Ezért a finomságért állnak a strandon a rekkenőben is a leghosszabb sorok, hívogató az illata, kívánatos az íze. Sok helyen ugyan annyi olajat szív fel, hogy magunkra is csöpögtethetnénk napolaj helyett. Pedig lehet másképp is, egészségesen, nagyon változatosan. Néhány tipp, hogyan varázsoljunk strandfeelinget a kerti partira, vagy vendégváráshoz.
De honnan is ered a lángos? Induljunk ki abból a tényből, hogy a magyar konyha a keleti és a nyugati gasztronómiai hagyományokat ötvözi. Nem időzünk el most a közép-ázsiai lovaskultúra üstökben készített áldozati ételeinél, csak épp annyit említünk meg, hogy a török-magyar találkozás kellemesebbik eredményeinek köszönhetjük ezt a mára jellegzetesen magyarosnak tartott eledelt. A törökök ételei közül (pitah) vált a magyar nemzeti gasztronómia részévé a későbbi lángos, vagy ahogy egyes területeken nevezik: langalló, kemencés lángos, lángoskenyér.
Ez utóbbi elnevezésnek nagy az igazságtartalma, ugyanis a lángos tulajdonképpen a kenyér előterméke. Kenyérsütés előtt a megkelt kenyértésztából kiszakítottak egy darabot, lepényt formáltak belőle és betették a kemencébe a parázs közé. A fellobbanó lángok között hamar megsült a „lángos" (milyen beszédes a magyar nyelv!), amit aztán tejföllel megkenve fogyasztott el a család. Főképp a gyerekek előjoga volt kóstolni belőle (ők vakaréknak nevezték). A városi embernek - kemence híján – maradt a forró zsírban, majd olajban sütött változat, ami a piaci, vásári büfék, népünnepélyek elmaradhatatlan kínálatába tartozott. A tapasztalatok szerint legnépszerűbb fajtája a sajtos-tejfölös. De számos ízesítési módja ismert. A lángostörténelem után következzék néhány recept és tipp.
Az alaprecept hozzávalói:
2,5 dl tej, fél élesztő, 2dl tejföl, 0,5 kg liszt, 1 tojás, 3 kávéskanál só.
Az élesztőt kis cukros tejben felfuttatjuk, majd a hozzávalókkal összeállítjuk. Fél,- egy órát kelesztjük, szaggatjuk, pihentetjük, forró olajban sütjük. Lehet tölteni: kolbásszal, virslivel, rántottával, velővel, szinte bármivel. Halmozhatunk rá sok friss zöldséget, bugyolálhatunk bele virslit, sütés előtt félbehajtva meglepetésnek tehetünk bele elősütött bacont, sonkát és sajtot. Fenségessé a fokhagyma teszi, amivel kisütés után bedörzsöljük. Létezik édes és kifejezetten mediterrán ízű verzió is, de erre most nem térünk ki.
Van olyan változata is, amit burgonyával gazdagítunk. Íme!
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Burgonyásan
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg főtt és áttört burgonya, 2 dkg élesztő, 1,5 dl tej, 1 csipet cukor, só, étolaj a sütéshez
Tálaláshoz: friss tejföl, trappista sajt, fokhagyma
A lisztet szitáljuk tálba. A langyos tejben keverjük el a cukrot, majd morzsoljuk bele az élesztőt, várjunk vele 5-10 percet, hogy az élesztő felfusson. Tegyük a liszthez az áttört burgonyát, két teáskanálnyi sót, majd a kovászt. Állandó kevergetés mellett adagoljuk hozzá a tejet. Dagasszuk 10 percig. Takarjuk le tiszta konyharuhával, és langyos helyen kelesszük háromszorosára. Borítsuk lisztezett deszkára, nyújtsuk ujjnyi vastagságúra, majd vizespohárral szaggassuk ki. Tegyük tálcára, takarjuk le, és még kelesszük 10 percig. Egy nagy serpenyőben forrósítsunk fel étolajat, a kiszaggatott tésztát olajos kézzel húzzuk szét, és óvatosan tegyük a forró olajba. Mindkét oldalát süssük aranysárgára. Ha kisült, papír törlőkendőn csepegtessük le.
Csípjünk és süssük!
Ha valaki folyamatosan szeretne lángost sütni-enni, annak is megvan a módja. Kell hozzá egy kiló liszt, 3 pohár kefír, 3 tojás, egy evőkanál só, 1 púpozott mokkáskanál szódabikarbóna, 5 deka élesztő, amit langyos tejben a szokott módon felfuttatunk. A hozzávalókat alaposan összedolgozzuk, betesszük egy tiszta nylonzacskóba és két órán át a hűtőben pihentetjük. Innen kezdve olajos kézzel annyit csípünk le belőle, amennyit épp sütni akarunk. Hűtőben a massza 15 napig is eláll. Persze, ha el nem fogy…
.jpg){kind=small}