Gyermekeink környezettudatosságra nevelése apró lépésekben - Ölelem a fát!

Napjainkban sokat lehet olvasni a 2012-es világvégéről. Vannak, akik ostobaságnak tartják, vannak, akik komolyan hisznek a jóslatokban.  Foglalkoznak a kérdéssel híres tudósok, kutatók, újságírók, vallásbölcsészek és sokan mások.  Lesz-e világvége vagy sem? Ki tudja?

Azt azonban érdemes végig gondolni, hol tartunk most, mi történik a Földön, milyen környezeti katasztrófákról adnak hírt a napi sajtóban világszerte illetve kishazánkban? Nos, valljuk be őszintén, pár percig együtt érzünk az árvízkárosultakkal, a földrengések utáni romhalmazt látva még talán sírunk is egy ideig, szegény, szerencsétlenül járt embertársainkra gondolva. Sőt, tovább megyek, talán még pénzt vagy ruhaneműt is küldünk segítségül, azzal nyugtatva magunkat, hogy mi aztán megtettük, ami tőlünk telhet …de aztán beletörődünk és a napi rohanásban elfelejtjük a történteket és éljük az életünket tovább. Valójában anélkül, hogy valóban feldolgoznánk a bennünket ért fájdalmakat, traumákat. De menni kell tovább, az élet újabb kihívásai elvonják figyelmünket, nincs elegendő időnk és tudatosságunk sem magunkra, sőt, a szeretteinkre sem. Legalábbis ezt érezzük, ezt gondoljuk, ezt éljük meg, és még el is hisszük magunknak, hogy ez így van, másokkal is ez történik és ez az út, ilyen az élet.

Nos, legyünk őszinték legalább magunkhoz, elég passzívak vagyunk. Ez persze nem teljesen a mi hibánk, de azért mi is felelősek vagyunk azért, ahogyan élünk, és ahogyan gondolkodunk. Tudjuk jól, sok nemes ügy meghalt már eddig is a bürokrácia útvesztőjében, segítség, jó szándék, megfelelő munka morál és pénzforrás hiányában. Ebben az országban lassan halad a legtöbb olyan dolog, ami fontos: lassan épülnek az autópályák, lassan születnek a családot, az országot segítő, új törvények, csökken a születendő gyermekek száma, lassan emelkednek a bérek stb.

Ezzel szemben gyorsan emelik a benzin, az élelmiszer árát, hírtelen jönnek az újabb és újabb vírusfertőzések, egyre magasabb lesz a havi hiteltörlesztés, a fűtésdíj, a munkanélküliségi ráta stb. Egyre több a káros sugarakat kibocsájtó és amúgy bizonyítottan hosszútávon hallás és memóriakárosodást okozó mobiltelefon, továbbá növekszik a háztartásokban az elektroszmog az egyre gyarapodó műszaki kütyük miatt. Megszámlálhatatlanul sok kemikáliát használunk a háztartásunkban tisztítószerek formájában illetve gyógyszerkészítmények formájában.

Ami még fontos, hogy mintegy 20 ezerrel növekszik a budapesti autók száma évente, ezzel rendkívüli mértékben tovább terhelve az amúgy is szennyezett levegőt.

Hova vezet mindez? Mit teszünk magunkkal? Mit teszünk másokkal? Mit teszünk a bolygóval, amely ellát minket az életünk fenntartásához szükséges minden kinccsel: tiszta ivóvízzel, élelmiszerrel, friss levegővel, lelkünket üdítő gyönyörű tájjal, csodás növényekkel és páratlan állatvilággal, melyek mind értünk dolgoznak, a legparányibb amőbák vagy tengeri moszatok is részei a Földön zajló rejtélyes és csodálatos folyamatnak, amit ÉLET-nek nevezünk.

Most lássuk az emberi valóságot: rákos, allergiás, szív és mozgásszervi betegek tömegestül a rendelőintézetekben, egyre szaporodó rejtélyes betegségek ország ill. világszerte, hormonokkal és kemikáliákkal szennyezettek a vizeink, túlműtrágyázott és elhasználódott a termőtalajunk, hatalmas mértékű a légszennyezettség a fővárosban és a nagyvárosokban, és a budapesti zajártalmat még nem is említettem.

Átlagosan minden 8. pár nem tud gyereket nemzeni ma Magyarországon, a lakosság egészségi állapota katasztrofális, kb. fél millióan szenvednek valamilyen - mozgás vagy szellemi - fogyatékosságtól.  Sokan közülük a környezeti ártalmak veleszületett áldozatai.

Mit lehetne tenni? Először is tudatosítsd magadban, hogy Te is felelős vagy önmagadért, az életminőségedért, te döntöd el, mit hozol ki az életedből. Nem minden pénzkérdés.

Másodsorban tudatosítsd magadban, hogy nem csupán magadért vagy felelős, hanem a környezetedben élőkért is, a rokonaidért, a barátaidért, sőt, a szomszédért is, aki lehet egy idős bácsi vagy néni, de talán még köszönni sem szoktál neki, mert úgy gondolod, ő csak egy idegen, semmi közöd hozzá. A közöny remek álca. Tudd, hogy mindenkivel, akivel találkozol életed, során feladatod van, minden találkozás fontos és egyben kihívás is. Talán nem mindig sikerül jól megoldanod egy élethelyzetet, de ha tudatos vagy rá, már jó úton haladsz.

Harmadsorban tudatosítsd magadban, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamednek kell a hegyhez mennie. Ez azt jelenti, hogy nem várhatjuk, hogy mások, pl. a hivatalok oldják meg a problémákat, mert a gyakorlatból gyakran kiderül: nem mindig úgy haladnak az ügyek, ahogyan kellene.

Maga az egyén is tud cselekvőképes lenni, gondolkodni, teremteni, alkotni, megvalósítani. Minden gondolatunk megvalósulásra törekszik, és ez felelősség a javából!

Valójában a gondolatainkkal teremtünk, aztán szóval, majd a tett tetézi be az alkotásunkat. Azt mondják, ha a gondolatunk és tettünk egységben van, akkor vagyunk egészségesek.

 A környezetünk rombolásában nagyon jók vagyunk, ez látszik. De mi lenne, megmutatnánk isten áldotta tehetségünket az alkotásban és értékeink megbecsülésében is?

Tehetünk a Földért. Például tudatosan gondolkodunk „zöld bolygó-centrikusan” – vásárolunk olyan termékeket, amelyek lebomlanak, környezetünkre nem károsak, szelektíven gyűjtjük a szemet, odafigyelünk arra, hogy feleslegesen nem ülünk autóba, használjuk a tömegközlekedést, ha már dohányzunk, nem a földre dobjuk a még füstölgő cigarettát, hanem lépünk kettőt a buszmegállóban és eloltjuk a kukánál és beledobjuk, nem mellé. Esetleg felvesszük mások után is.  Kedvenc kutyánk ürülékét ne hagyjuk a Napon bűzölögni – no meg az utcán közlekedő embertársainkat, kisgyermekeinket is tiszteljük annyira, hogy megkíméljük őket a kutya-kakis élményektől.

Ha ezeken már rég túl vagy és buzog benned a tettvágy, ültess fát, bokrot, virágot!

Ezek friss oxigént is termelnek, ami némileg ellensúlyozza a rákkeltő kipufogógázt és a vegyi gyárak kéményeiből kiömlő mérgező gázokat, amit észrevétlenül és kénytelenül naponta belélegzünk mi magunk, a gyerekeink, unokáink és a házi kedvenceink is.  

Most azt gondolod, hogy jó, de egy fecske nem csinál nyarat. Igaz is, de sok fecske igen!

Hogy a házad előtt még épp elférne két fa? Miért is nincs odaültetve? Ki nem engedi? Vedd kezedbe az irányítást, dönts te a környezetedről! Legyen neked szép! Vegyél részt az életed és lakókörnyezeted alakításában. Szükség van rád!

Tavasszal készül egy program, ami remélhetőleg felrázza az embereket téli álmukból: Fát, bokrot, virágot! - címmel elindul Budapest lakosságának a bevonása a város levegőminőségének és esztétikai megjelenésének javítása céljából – magánkezdeményezésre. Akinek van ötlete, szakértelme, szorgalma ahhoz, hogyan lehetne ezt az egyén bevonásával kivitelezni, terjeszteni, kérem, csatlakozzon hozzánk! (szerk.)

A 2011. februári cikkírópályázatra beküldött írás.