Kelkáposzta

A kelkáposzta az egyik legkedveltebb zöldségünk, melyet már a kőkorszakban is ismertek. Abban az időben több fajtája volt ismeretes, de termesztése csak i. e. IV századra vezethető vissza. A káposzta, mint zöldség, először Plinius írásaiban szerepel. Az igazi kelkáposztát, melyet mi ismerünk, a XV.-XVI. sz.-ban nemesítették, és őshazája a Genfi-tó környékén található. Hazánkban először 1664-ben Lippai György érsek tesz említést róla A veteményeskert című könyvében.
A kelkáposzta a keresztesvirágú zöldségek családjába tartozik. Nagy mennyiségben található benne: bétakarotin, klorofill. A klorofill a rákkeltő nitrozamin hatását gátolja, a bétakarotin pedig fontos szerepet játszik a szuperoxidok hatástalanításában.
A kelkáposzta fogyasztása fontos szerepet tölt be a táplálkozásunkban, mert sokféleképpen tudjuk elkészíteni, és nagyon egészséges. Akik sok zöldséget fogyasztanak a keresztesvirágúak családjába tartozó zöldségfélékből, azoknak nagyobb az esélyük, hogy elkerüljék a szájüreg, nyelőcső, gyomor, tüdő, és bélrák kockázatát.
A kelkáposztát sokféleképpen készíthetjük el, de annak, akinek a gyomra érzékeny és hajlamos a puffadásra, ajánlatos a kelkáposztát előfőzni. ( 5-10 percet annyi vízben főzni, hogy ellepje, ezután leszűrni és új főzőlében folytatni a főzést, mert így nem okoz puffadást. Sajnos azonban kevesebb vitamin marad így benne)

100 gramm kelkáposzta tartalmaz:
energia 34 kcal
fehérje 3,6 g
víz 90,4 %
rost 2,6 g
B2-vitamin 150mg
C-vitamin 45 mg
kalcium 56,8 mg
kálium 308 mg
magnézium 30 mg