Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit.
A törvény szabályaitól való eseti, részleges eltérés már régóta működik a gyakorlatban. Napjainkban ennek legismertebb, és egyre nagyobb teret hódító formája a házassági vagyonjogi szerződés jogintézménye, mely 1987 óta teszi lehetővé, hogy a házasulók és házastársak a vagyonközösség időtartamára vonatkozó vagyoni viszonyaikat saját belátásuk szerint rendezzék
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a házastársak által az ő egymás közötti viszonyaikat rendező és 1987. július 1-je előtt kötött szerződések megítélésére változatlanul a korabeli szabályok az irányadóak. Így például azok a szerződések, amelyek 1987 előtt köttettek a közös vagyon megosztása céljából, és amelyeket nem foglaltak közokiratba, semmisnek tekinthetők.
A törvény tehát lehetővé teszi, hogy a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezzék. A szerződésben a felek maguk határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonba.
A főszabály szerint, bizonyos kivételekkel, a szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges.
A házassági vagyonjogi szerződés szempontjából szerződő felek a házasságot kötni szándékozók és a házastársak lehetnek. Más személy akkor sem lehet szerződő fél, ha a vagyontárgyat, amelyről a felek rendelkeznek, ő juttatta a házasfelek valamelyikének vagy mindegyikének. Hiába vásárolták tehát a lakást, amelyben a házasulandók laknak majd a leendő férj szülei, ők a leendő feleséggel a lakás sorsáról szóló vagyonjogi szerződést nem köthetnek.
Ennél a példánál maradva, a lakás majdani sorsának szerződéssel való biztosításának egyik módja, ha a leendő férj és feleség között létrejött házassági vagyonjogi szerződést egy okiratba foglalják, összekapcsolják, a szülők és a lakással megajándékozott leendő férj között kötött ajándékozási szerződéssel.
A szerződés tartalma kizárólag a szerződő felek akaratától függ. A házassági vagyonjogi viszonyok rendezése esetén a törvény a korlátok nélküli szerződéskötést teszi lehetővé, mely a közös és különvagyon rendezésénél jóval tágabb kört tesz lehetővé, ideértve például a tulajdoni arányok módosítását.
A szerződés tartalma szempontjából különbséget lehet tenni az úgynevezett deklaratív és a konstitutív szerződések között.
Az előzőek csupán rögzítenek bizonyos tényeket anélkül, hogy a törvény egyébként irányadó rendelkezéseitől eltérnének. Például ha a felek azt rögzítik, hogy a házasság megkötésekor melyikük milyen saját vagyonnal rendelkezett, amit magával hozott.
A deklaratív szerződések jelentősége abban van, hogy utóbbi vita esetén megkönnyítik a bizonyítást. Alappal van olyan vélekedés a fentiek miatt, hogy a tisztán deklaratív jellegű szerződések tulajdonképpen nem is házassági vagyonjogi szerződések, ezért érvényességük közokiratba foglalása sem feltétlenül szükséges. Óvatosságból úgy gondolom mégis célszerű ezt megtenni minden esetben.
A konstitutív hatályú szerződés a családjogi törvénytől eltérő módon, illetőleg tartalommal rendezi a házastársak vagyoni viszonyait.
A házastársak egymás közötti jogügylete, ajándékozás, csere, kölcsön, adásvétel is a házassági vagyonjogi szerződés fogalma alá esik. Ezt nevezik az elméletben tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésnek.
Bár a törvényhozói cél az volt, hogy a felek szerződése a jövőre nézve rendezze a törvény szabályaitól eltérően a felek vagyoni viszonyait, nem kizárt a szerződés megkötésekor már meglévő vagyonnak a törvény szabályaitól eltérő rendezése sem.
Annyiban a jövőbeliség viszont elengedhetetlen feltétel, hogy a házassági vagyonjogi szerződést csak az életközösség időtartamára (bármikor) lehet kötni.
A vagyonközösség megszűnése után kötött szerződés már nem házassági vagyonjogi szerződés, hanem a házastársi közös vagyon megosztására irányuló szerződés. Ennek közokiratba foglalása nem szükséges.
Ha a felek a szerződésben külön nem térnek ki rá, problémát okozhat, hogy a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat idejére a szerződést mennyiben lehet hatályosnak tekinteni.
A házasság alatt kötött vagyonjogi szerződést az azt megelőző élettársi kapcsolat idejére akkor lehet alkalmazni, ha a felek szerződéses akarata erre irányult.
Szeretném még megemlíteni, hogy miután a házassági vagyonjogi szerződés időbeni hatálya a vagyonközösség idejére korlátozott az életközösség megszakításával, illetőleg valamelyik fél halálával a szerződés megszűnik.
A házassági vagyonjogi szerződés alakisági követelményeinek megsértésével kötött szerződés semmis.
Végezetül megemlíteném, hogy a házassági vagyonjogi szerződésekre a polgári törvénykönyv rendelkezéseit is alkalmazni kell.
A felek tehát a szerződésüket utóbb módosíthatják, felbonthatják és megszüntethetik.
A fentiek alapján mindenkinek azt javaslom, hogy nagy körültekintéssel járjon el, ha házassági szerződést kíván kötni valamint próbálja megtalálni a legmegfelelőbb másik szerződő felet...
.jpg){kind=small}