Sétálj egyet Móricz Zsigmonddal Budapesten!

Néhány hete egy könyvvel állított be hozzánk és a következőket mondta nekem:
„Tudom, hogy sok a munkád, de látom, elfáradtál. Kérlek, olvasd el a könyvet, majd járd végig a helyszíneket! Ahhoz, hogy ne égj ki, pihenj egy kicsit! Ez a túlélés záloga!”

Így történt, hogy míg a nagyok napközben oviban voltak, legkisebb közös többszörössel és Móricz Zsigmonddal bebarangoltam Budapestet.
Mivel évekkel ezelőtt a Parlamentbe és bizottsági ülésekre szinte nap mint nap jártam, az első fejezetet kihagytam, de nagyjából végig látogattam a nagynéném szerkesztésében megjelent riportalbum helyszíneit.

 „Végigsétálni déli napütésben a Ferenc József hídtól a Lánchídig: valami bűbájos, végtelen szép és komoly panoráma” Olvastam a Hilton előtt a nagy író sorait, közben élveztem a különbségeket, átgondoltam az elmúlt évtizedeket  - valósággal kikapcsoltam. Ha kisfiam megéhezett, az őszi napsütésben megszoptattam, elnéztem angyal arcát - közben arra gondoltam, ő vajon mit fog látni harminc egynéhány év múlva. Mit őrzünk meg nekik, ők mennyire fogják ismerni, megbecsülni azt.

Hiába van sokszor dolgom a fővárosban, a többnapos kirándulás Budapesten rengeteg erőt és lelkesedést adott a munkához, ismét megtaláltam céljaimat, a feléjük vezető utat. A kirándulás első napjaiban ólomsúllyal cipeltem a rám nehezedő gondokat, megoldandó feladatokat. A hét közepe táján éreztem a megkönnyebbülést, majd a hét végére felszabadultan, tiszta fejjel vártam férjemet munkahelye előtt, hogy együtt induljunk a nagyokért az oviba.

Gyerekkel vagy nélküle, de néha fel kell állni a munka mellől. Néha észre kell venni, hogy csak ez az egy életünk van. Ebben az egy életben tudunk csak boldogulni - ebben az egy életben tudunk elrontani vagy átélni mindent. Nem szabad begubózódni, csak a nehézségeket látni! Körbe vesz minket a család, a természeti és épített környezet. Mindhez kapcsolhatunk élményeket, mindegyikből meríthetünk erőt, lelkesedést!

Előfordul, de néha ki kell lépni a szürke hétköznapok monoton zakatolásából, le kell állni, félretenni a nehézségeket. Azok megvárnak, de az őszi napsütés, gyermekeid kacagó angyalhangja, apró kezecskéi, babaillata nem várja meg, hogy legyűrd a gondokat. Ahhoz, hogy teljes életet élj, velük is foglalkozz, éld át a csodát, amit egyetlen egyszer tudsz átélni!

Ne maradj le róla, mert az örök lelkiismeret furdalás mind a velük való harmonikus kapcsolatot, mind a munkát és nem utolsó sorban a saját magaddal való megbékélést fogja hátráltatni!

Ha szeretnéd megismerni nagynénémet és a kort, amiben anyáink neveltek minket, klikk a képre - olvasd el figyelmesen, szeretettel ajánlom figyelmedbe!

Idézet: Móricz Zsigmonddal Budapesten, Riportalbum a 20. század első évtizedeiből. Szerk.: Kolos Réka, Holnap kiadó 2010.