Férfiszerepeim (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Az előzményeknek köszönhetően megszólításaim köre is kibővült: apa, apuci, fater, öreg, te, valamint az „adj egy kis zsebpénzt” elnevezésekkel. A családi fészek megteremtése kapcsán újabb halmazokba, és azok metszeteibe kerültem, úgy, mint: kérvényező, építtető, gazda, szomszéd, palimadár, valamint adóstárs. A teljesség kedvéért jelzem, hogy a munkavállalói, szülői munkaközösségi, választópolgári, sorkatonai, gépjármű tulajdonosi, pálinkafogyasztói, és önkéntes véradói mivoltomból fakadó elnevezéseim szintén súlyos jelentéstartalommal bírnak, ám ezek nem képezik jelen értekezés tárgyát.

Na és itt kezdődnek a problémáim, kedves Oldalbordák! A fene se érti, hogy úrnak például miért csak olyan esetekben szólítanak, amikor törvényi kötelezettség elmulasztása, adó-, és járulékügyi hiányosságok, közúti szabályszegések esetei forognak fenn. Nem tudom továbbá, hogy ki volt az, aki a drágám, kedvesem, egyetlenem, szívecském, cuncikám, és csődöröm szavakat száműzte a köznyelvből. Annak, a nem kevésbé galád személynek a kilétét is homály fedi, aki a társ, a partner, a szeretnivaló, az imádott, a vonzó, a bájos, az attraktív, a magával ragadó, stb. kategóriákat eltűntette az emberiség egyetemes ismeretanyagából. Dehát ezek nélkül nem működik a párkapcsolat, nem érezzük fontosnak magunkat, nem vagyunk teljesek, nem tudunk örülni a bajnoki címnek, és nem esik jól a sör! E globális összeesküvés eredményeképpen pedig nem maradnak más besorolások a férfiembernek, csak a kisportolt, lóvés, macsó, menő, vagány, cool, pöpec, karaj, vagy zsírkirály kategóriák. Ez az, amit összes hím-tag-társammal nem tűrhetünk tovább! Ezennel ellene mondunk a gonosz, lealacsonyító kategóriáknak! Le a skatulyákkal! Mi is arra az útra akarunk lépni, és úgy, ahogyan tették azt Önök is, kedves Egyenjogúak! Árulják el hát, Önök hogyan bírkóztak meg annak idején a kirekesztettséggel? Milyen furfanggal számoltak le a diszkriminációval? Mely cselekvési tervet ötlötték ki az erejükkel visszaélők ellenében? Sikeres harcuk okán, Önöknek már más a leányzó fekvése. Hiszen már részesülnek az egyenlő bánásmódban, már nem más mérce szerint vannak mérve, már elismerik a teljesítményüket. Ugyanazt a pozíciót, ugyanolyan eséllyel, ugyanannyi pénzért betölthetik, mint egyéb értelmes fajok egyedei, ugyebár.

Kérem Önöket, mint sokat tapasztalt Nőszemélyeket, ezegyszer méltassák jóindulatú figyelmükre a jajkiáltásunkat!

Eleget tenni a férfiellenes világ kívánalmainak ilyen formában tovább nem fogunk!
Addig is, míg ügyünk a nőtársadalom elméjében és/vagy lelkében pozitív elbírálásra kerül, természetesen elviseljük a ránk nehezedő szerepek terhét. Megkeményítjük szívünket a kihívások teljesítéséért, és acélosan tűrjük a fölénk tornyosuló lelketlen elvárás-cunamit.