Bár az utóbbi időszakban az ún. unokázós becsapások kissé alábbhagytak – köszönhetően a rengeteg felvilágosító munkának –, maradt még sajnos éppen elég, amivel az idősebb embereket átverik. Kihasználják hiszékenységüket, naivitásukat és a legváltozatosabb módon károsítják meg őket.
Az úgynevezett unokázos csalás az egyik legnépszerűbb módszer. A lényege, hogy – általában éjszaka vagy hajnalban, kihasználva, hogy a hívott fél jó eséllyel álmából ébred – azzal hívják fel az idős embert, hogy az unokája, gyermeke balesetet szenvedett vagy okozott, bajba került, megsérült, haldoklik, kölcsön kért és sürgősen pénzre van szüksége, hogy a még nagyobb bajt – büntetést, verést, esetleg börtönt - elkerülje. A hívó magának az unokának, az idős ember gyermekének, rendőrnek, mentősnek, orvosnak adja ki magát. A sztori kerek egésznek hangzik, a hívó általában azt követeli, hogy a nagyobb összegű készpénzt (de nem túl sokat, annyit, amennyi jó eséllyel még akadhat is otthon) taxival küldje el az áldozat, esetleg érte mennek autóval. Ritkábban kérnek találkozót félreeső helyen.
Csak ott nem szokott bejönni, ahol nagyon szoros a kapcsolat a nagyszülőkkel, és a nagymama pontosan tudja, hogy unokája nem is vezet autót, sosem játszana szerencsejátékot, vagy történetesen sosem kérné a nagyit, hogy titkolja el mindenki más elől a bajt.
A nemrégiben napvilágot látott eset a ritkább - ahol a karakán áldozat rögtön rájött, hogy próbálják becsapni, ezért míg azt mímelte, hogy a pénzt és az ékszereket számolgatja a lakásban, egy másik telefonról riasztotta a hatóságokat: így a pénzátadás helyszínén a lefülelt elkövetők már csak egy csapat rendőr karjaiba futhattak bele. Ritka azonban az ilyen szerencsés kimenetel.
Nagyon gyakori napjainkban az állapotfelméréses csalás is. A nyugdíjas, idős emberek egészségük javítása érdekében minden anyagi áldozatra képesek, ezt a helyzetet használják ki a csalók. Áldozataikat telefonon vagy szórólapok útján érik el. Ál-állapotfelméréseket végeznek, némelyeket speciális műszerekkel vagy legalábbis annak kinéző kütyükkel. Igen „súlyos egészségügyi problémákat” tárnak fel, s megoldásként méregdrága (amúgy alkalmatlan) eszközöket kínálnak a betegnek. Némelyek - mint például a csakratisztító kristályok vagy haszontalan gyógyteák - átlátszóbbak, mások hihetőbbek, különösen a technikai vívmányokat nem értő időseknek. Akik az "internet sugárzásától" vagy a "mobiltelefon rádiórezgéseitől" tartanak, azokat könnyű meggyőzni, hogy ezek súlyos betegségeket okoztak náluk, és még könnyebb egy hétköznapi eszközre (például takaróra vagy lámpára, nyakláncra) ráhúzni, hogy távol tartja ezeket a káros hatásokat.
Komoly baj abból adódik, amikor egy valóban beteg ember keveredik az ilyen sarlatánok kezei közé. Igazán veszélyessé akkor válik a dolog, amikor a bevett orvosi gyakorlatoknál előbbvalónak állítják be saját módszerüket, azt állítva, hogy az orvosok hazudnak. Nem ritka ugyanis, hogy valós betegsége kezelését elutasítja az ily módon rászedett idős beteg, mondván, most költött százezreket egy speciális akupresszúrás ágyra, amely ki fogja gyógyítani a rákból. Az ilyen "módszereket" általában fémjelzik egy "orvos", "terapeuta" nevével - akit egy tapasztaltabb Google-felhasználó pillanatok alatt lebuktatna, mint nemlétezőt -, de az sem ritka, hogy élő, valós és megfelelő körülmények között működő módszerek elemeit (pl. akupresszúra, dietetika, gyógynövények, stb) zagyválják össze. Ennek kapcsán az eredeti módszer hitele is meginog.
Termékbemutatók alkalmával is az idős korosztály hiszékenységére alapoznak, amikor egészségük megóvása, visszaállítása érdekében kínálnak termékeket a piaci ár többszöröséért. Gazdát cserél itt bármilyen termék (csoda egészséges ételkészítésre alkalmas edénykészlet, atkamentes ágynemű-garnitúra, ízületi bántalmak megoldására alkalmas mágneses eszköz, vagy antibakteriális csodaporszívó), de akár még üdülési jog eladására is vállalkoznak a csalók. Aki nincs tisztában azzal például, hogy az üdülési jog átadásához az üdülő hozzájárulása is szükséges, azt bizony nagyon becsapják, hiszen a csalások során átvett jogok díját továbbra is az eredeti tulajdonosok kötelesek kifizetni, miközben a használati jogukról lemondatják őket a csalók. Tettenérésük nehéz, mivel általában egy-egy valós termékhez nagyon hasonló dologról van szó, ügyes marketinggel és sok sok apró betűs résszel a vételi szerződésben.
kép: Mount Pleasant Granary
Nagyon gyakran alkalmazzák a besurranásos módszert, hogy a kiszemelt személyt kirabolják. Különféle ürügyekkel becsengetnek - óraleolvasónak, árusnak, köszörűsnek, bajba jutott szomszédnak adva ki magukat -, majd ajtónyitáskor rögtön be is mennek a lakásba és egy adott pillanatban az idős személytől papírt, tollat, vagy egy pohár vizet kérve elemelik a tárgyakat, készpénzt, vagy amihez hozzáférnek.
Olyan módszer is ismert, mikor magukat hatósági vagy hivatalos személynek hazudják a betörők, valami fémeset jelvényképp egy pillanatra megvillantva jutnak be a lakásba, és személyesen játsszák el az unokázós trükköt, vagyis szemérmetlenül pénzt kérnek. A megható történeteknek, melyekkel próbálják ajtónyitásra bírni az időseket, se szeri se száma, ha pedig ez sikerült, az "itt a piros"-elven működve a csaló addig beszél, hadar, míg egy szellemileg teljesen friss személy is teljesen bele nem zavarodik, miről is van szó pontosan. Mire pedig az áldozat rájön, hogy mi is történt, már árkon-bokron túl járnak a tolvajok.
A „bizalmi helyzet” könnyű kialakítása is fokozza a lakásban elkövetett rablásokat. Egy idősebb ember könnyen szóba elegyedik idegenekkel, s néhány mondat után szinte mindent infót kiad magáról, utat engedve ezzel a felkészült csalóknak. Feltétlen bizalom jellemzi azt a helyzetet is, amikor a nyugdíjasok egy egyenruhás, vagy egy akármilyen igazolványt felmutató (azaz valamilyen szervtől érkező), hivatalosnak látszó személyt simán beengednek a lakásukba.
Az internetet is használó nagyik figyelmét érdemes arra is felhívni, hogy figyeljenek a netes csalásokra.
A legegyszerűbb az óvatlan kattintókra vadászik, ez nem más, mint csaló reklámok intézménye. Ezeknek nem szabad bedőlni. Amelyek arról szólnak, hogy „te vagy az X.-ik vásárló, nyertél! Kattints!” ott általában csak pénzt akarnak kihúzni belőlünk, vagy egyszerű adathalászatról van szó. A gyanútlan "nyertes" beírja az adatait, hogy hozzájusson a valóságban nem létező nyereményhez, és máris kész a baj.
A magasabb szintű csalások veszélyesebbek, mert hihetőbbek. Gyakori, hogy e-mailben bankok, telefon vagy internetszolgáltatók nevében küldenek "számlalevelet" vagy "fizetési felszólítást" a leleményes szélhálmosok, melyben a szolgáltatás kikapcsolásával, behajtással fenyegetik az áldozatot, ha nem fizet azonnal. Az összeg általában nem túl nagy, épp csak akkora, melyről még hihető, hogy egy véletlenül elfelejtett csekk összege. A kéregetők is gyakran felbukkannak, akik álbalesetekkel, betegségekkel próbálkoznak az érző szívűekből pénzt kicsikarni. Egy lopott fotó egy ágyban fekvő gyerekről, egy meghatóan megfogalmazott történet az anyagi válságban élő, segítségre szoruló szülőkről, akik nem tudják fizetni a gyermek kezelését - már csak egy bankszámlaszám kell és máris dől a pénz.
Kép: sabinevanerp/Pixabay
Ezt a kis "csokrot” sok szeretettel és kellő elővigyázatossággal „add át” nagyikádnak, tudva, hogy idősebb korban a legtöbb ember kicsit érzékenyebb. Vigyázz, ne sértsd meg őt, ne érezze úgy, mintha fordult volna a kocka és ő lenne a gyerek. Csak mondd el, hogy azzal, hogy te nap mint nap az emberek között mozogsz, sok mindenről hallasz: szeretnéd megosztani vele ezeket az információkat és megkérni, hogy vigyázzon magára, mert még nagyon sokáig szükség lesz rá a családban.
.jpg){kind=small}
