A gyerekem néha rossz fej. Ahogy én is

Takarózhatok mindenféle kifogással, de szerintem teljesen felesleges.

Rengeteg könyv jelent már meg arról, hogyan kezeljük a gyerekeink hisztijeit, hogyan segítsük őket, miért csinálják. Anyukafórumokon még a régi borzalmakat is sokat olvashatjuk, mint például a dugjuk hideg zuhany alá, és társaik.

De kérdem én, az anyukákat nem kéne olykor lehűteni egy kis zuhannyal?

Nem könnyű egy dackorszakossal vagy totyogóval, és bele sem merek gondolni, mennyire nehéz lehet egy lázadó kamasszal (főleg, ha magamból indulok ki…). A fiúk gyakorlatilag másodpercek alatt tudnak kiborítani.
Van, hogy kifejezetten vacak napjuk van. Olyankor a kicsi egész nap rajtam lóg, annyira, hogy még a mosdóba is csak nagy harcok árán jutok el, és azt a két percet is végigüvölti. A nagy pedig már tisztában van vele, mit kell csinálnia ahhoz, hogy két lépésben legyen a fejem előbb vörös, majd lila a méregtől.

Persze náluk is lehet mindenféle magyarázatot találni, hogy miért viselkednek úgy, ahogy, de én már igyekszem csak úgy felfogni, hogy egyszerűen rossz napjuk van. És igazából nem mindegy, hogy miért?

Ha nekem rossz napom van, én sem arra vágyom a férjemtől, hogy elemezgesse, és próbáljon megoldást találni rá, hanem hogy csak viseljen el valahogy türelmesen.

Anyának rossz napja van

Szóval igen, anya néha rossz fej. Igazából többször, mint szeretném, és ezen nagyon próbálok változtatni. Mert a gyerek nem tehet arról, hogy nem alszom ki magam. Nem tehet arról, ha sok a munka. Nem tehet arról, ha konfliktusom van valakivel. De amíg ő gyerek, és nem feltétlenül tud tudatosan döntéseket hozni, én igen.

Persze, tudom, hogy ez mennyire nagyképűen hangzik. Nekem sem sikerül sokszor, hogy ne kiabáljak már a második kérésre. De szerintem ha az ember ilyenkor elgondolkodik utána azon, hogy ezt nem biztos, hogy így kellett volna, már jó úton jár.

Van egy módszerem, amit eddig csak párszor próbáltam ki, de eddig mindig bevált. (Csak akkor szoktam elsütni, ha egyedül vagyok a kettővel egész nap, mert nem akarom, hogy nagyon elcsépelt legyen, és ne használjon… 🙂 )

Mikor tudom, hogy nehéz napom lesz, eleve úgy kelek fel, hogy azt mondogatom: “ma jó napunk lesz!”. Nem görcsösen, de elég sokszor ahhoz, hogy elhiggyem. Nem mondom, hogy egész nap hat, vannak kilengések, de az esetek többségében eddig használt. Mert baromi elcsépelt, de igaz, hogy amíg Anya boldog, mindenki boldog.

Ettől függetlenül szerintem hiánypótló lenne egy könyv az anyák hisztikezelésére. Én olvasnám el először…

Forrás: Anyagondolatok blog

Kapcsolódó cikkeink

• Így válnak a boldog kismamák türelmetlen, kiabálós anyává
• "Nem mérges vagyok, hanem rettegek..." - Egy szorongó anya vallomása
• "Fejezd már be!!!" - Mit tegyek, ha megőrjít a gyerekem?
• "Ne haragudj rám, én is szenvedek!" - Ezt mondaná neked igazából a hisztiző kisgyerek

Kép: Engin_Akyurt / pixabay