De lehet a tükör egy szimbólum is, például egy kiismerhetetlen helyzeté, amiben akármennyire is igyekszel, nem tudsz a dolgok mögé látni, kénytelen vagy a felszínnel beérni. Még az is lehet, hogy nincs mögöttes tartalom, van, ami tényleg az, aminek látszik.
De eszedbe juthat akár Hófehérke gonosz mostohája, aki a tükörtől vár önigazolást.
És lehet ez akár egy konkrét tükör is a falon. Érdekes nézni, ki hogy viszonyul a saját tükörképéhez. Szembe mer-e nézni önmagával? Állja-e a saját tekintetét?
Van, aki látni sem bírja, rögtön hátat fordít, jaj, ne is lássam!... Még az arcát is eltakarja, így, háttal a tükörnek is. Elbújik, nincs itt. Nincs sehol.
Van, aki épp csak egy pillantást enged meg magának, majd riadtan siet tovább. Megállni, szemlélődni, pláne gyönyörködni léhaság, hiúság, semmirekellőknek való. Menni kell, tenni kell, a gyereknek enni kell, és hajszolja egyre csak tovább magát át az életen.
Van, aki rögtön a hibát veszi észre. Mit hibát, hibákat! Mert hiba az mindig van, több is mint elég. Nem egyforma a két szeme, görbe az orra, ráadásul kicsi, szeplői nincsenek, pedig azt szeretné, egy pici anyajegye van ugyan, de azt meg utálja. A füleit tulajdonképpen akár szeretni is tudná, de mindig hallja a nagyanyja hangját, olyan a füled, mint a bögrének… És csak sorolja, sorolja, kitartóan, mi hibádzik rajta.
Van, aki még abban is bizonytalan, hogy mit nem szeret saját magán: Szerinted nem túl keskeny a vállam? Talán, ha hosszabb lenne a combom… Vagy a hajam?
Van, akit annyira lefoglal önmaga látványa, hogy ha tükör is van a szobában, képtelenség vele akár csak beszélgetni is, mert a figyelme mindig a tükörképe felé kalandozik. Mint egy papagáj, egyedül a kalitkában…
Van, aki képes még a tükörben sem önmagát, hanem a feladatot látni. Jaj, nem elég tiszta, nem elég fényes, nosza, elő a rongyot, munkára fel.
Van, akinek szükséges rossz a tükör. Napi 10 perc, smink borotválkozás, fésülködés, ennyi elég, több nem is kell.
Legritkább az, aki megáll a tükör előtt, végignéz a saját tükörképén, alaposan megfigyeli magát tetőtől talpig, de nem vész el a részletekben, és csak annyit mond: Ez vagyok én. Ilyen vagyok. Rendben vagyok.
Egyik kedvenc önismereti gyakorlatom, amikor azt kérem a klienseimtől, hogy nézzenek szembe önmagukkal.
Van kedved kipróbálni?
Keress egy tükröt, legyen az bármilyen tükör. Lehet otthon a fürdőszobában, egy próbafülkében, de akár egy visszapillantó tükör is jó. Állj oda elé, vegyél egy nagy levegőt, lassan fújd ki, és … nézz szembe önmagaddal.
Milyen élmény volt? Meddig bírtad? Ki nézett vissza rád a tükörből? Mennyire találtad szimpatikusnak? Elhívnád vacsorázni? Céges csapatépítőn szívesen lennél vele egy csoportban? Elutaznál vele egy hosszú hétvégére? Építenél vele közösen házat? Jövőt?
Leélnél vele egy életet?
fotó: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról
.jpg){kind=small}
