Szülőként általában úgy gondolkodsz, hogy példát kell mutatni a gyermeknek, hiszen abból tanulja meg a helyes viselkedésmintákat. Ez többnyire így is van. Vannak azonban bizonyos helyzetek, amikor a gyerekek olyat mutatnak nekünk, amit mi már elfelejtettünk. Ilyenkor jövünk rá, hogy mi is tanulhatunk tőlük.
1. Néha nemet kell mondani!
Gyakorló szülőként gondolom nem egyszer találkoztál már azzal, hogy kértél valamit a gyermekedtől, aki nemes egyszerűséggel közölte, hogy: nem! Csupán azért, mert éppen nem volt hozzá kedve, vagy valami mással volt elfoglalva, és nem akarta abbahagyni.
Sajnos a gyerekeknek nagyon hamar elkezdjük megtanítani, hogy nem szabad nemet mondani. Féltjük őket, mert attól tartunk, hogy a nyílt ellenállás miatt később sok problémájuk lehet. Pedig lehet, hogy ezzel tesszük a legrosszabbat, mert elindítjuk őket egy olyan úton, ahol később olyan helyzetekben sem tudnak majd nemet mondani, amikor igazán nagy szükségük lenne rá.
Gondold végig a te életedet. Melyek azok a területek, ahol legközelebb megpróbálsz nemet mondani azért, mert azzal véded önmagad. Nem baj, ha nem megy egyszerre. Gyakorold, próbálgasd, hiszen a nemet mondás azt jelenti, hogy bízol magadban, felvállalod magad és kiállsz az érdekeidért.
2. Merj újra kérdezni!
Mit csinál egy kisgyerek? Állandóan kérdez! A „miért” korszaktól kezdődően tele van kérdésekkel. Ő így fedezi fel a világot, így gyűjt információt, így győződik meg arról, hogy jól csinálja a dolgokat.
Felnőttként ezt gyakran elfelejtjük. Félünk kérdezni, mert attól tartunk, hogy rosszallóan néznek ránk. Emiatt viszont sokszor fél információkból dolgozunk, aminek az eredménye és a sikeressége is kétséges lehet. Ezért fontos, hogy tanuljunk meg újra kérdezni!
3. Add ki a dühödet!
A gyerekek hangosan zokognak, ha bánat éri őket, kiabálnak, ha veszekednek, és toporzékolnak, ha valami nem sikerült.
Nem bíztatlak arra, hogy te is pontosan így reagálj, csak arra, hogy ne fojts magadba mindent. Ha a stressz, a keserűség, a harag és minden rossz érzés belül marad, akkor szépen lassan megbetegít. Add ki magadból úgy, ahogy neked jó. Beszélj róla, sírd ki magad, sportolj, csinálj bármi olyat, ami segít a feszültségedet levezetni és tiszta lappal indulni.
4. Merj pihenni!
Mit csinálsz a gyermekeddel, mikor már nem bír magával? Megpróbálod rávenni arra, hogy pihenjen egy kicsit, mert biztos fáradt és azért türelmetlen, nyűgös.
Felnőttként ugyanez igaz rád is! A folyamatos hajtástól a szervezet egyszer csak kimerül, nem fogsz tudni koncentrálni, ideges és feszült leszel. Ilyenkor gondolj arra, hogy milyen kis angyal a gyermeked egy jó alvás után. Biztos vagyok benne, hogy nálad is csodákra képes!
5. Örülj a legkisebb dolgoknak is!
Ugye milyen csodálatos, amikor gyermeked a legapróbb dolgoknak is tud örülni? Olyan jó látni, hogy boldogan felkiált, ha meglát egy lepkét, vagy ha fülig ér a szája, amikor a cica odabújik hozzá.
Felnőttként ebben az anyagias, rohanó világban sokszor elfelejtünk örülni annak, amink van. Amikor úgy érzed, hogy semmi nem jó, akkor állj meg egy pillanatra, vegyél egy mély levegőt és próbálj meg egy kisgyerek szemével körülnézni. Találd meg az apró örömöket az életedben, mert ezekből lehet felöltődni és újult erővel tovább lépni.
Figyeld a gyermekedet! Nézd meg, hogy mi okoz neki örömet és tanulj tőle! Ha elfáradtál, akkor légy újra gyermek, és fedezd fel a körülötted lévő csodás világot.
Kép forrása: Josh Willink fotója a Pexels oldaláról
.jpg){kind=small}
