Mi is az a háromszögelés?
A lényege ennek a technikának az, hogy annak, aminek két felnőtt fél között alapjában dialógus formában kellene zajlania, az átmegy egy közvetettebb, áttételesebb, és egyúttal veszélytelenebb felületre, ahol a személyesség és felelősségvállalás nem szükségszerűen valósul meg.
A harmadik fél bevonása ilyenkor egy kilátástalan játszma kezdete, és az őszinte, bizalmas kapcsolatnak egyúttal a vége is. Jellemző módon akkor nyúl ehhez az egyik fél, ha a kapcsolatot ingatagnak érzi, és egy harmadik személy bevonásával igyekszik helyettesíteni a közvetlen odafordulást, és a valódi megoldás keresését. A focival ellentétben innentől kezdve nem játékban, hanem játszmában veszünk részt, ami ugyan emberi kapcsolódás, de semmiképp nem építő, nem egyenes, és nem lép előbbre vele semelyik résztvevője.
A sokszor még a használója számára sem tudatos háromszögelős technika valódi célja az intimitás elkerülése, egy valódi feltárulkozás nélküli megvezetés, a nyereségek besöprése, a duettből trió létrehozása egy olyan dal alkotásakor, amit két ember hangjára kellene elképzelni és megkomponálni.
Egy barátnőmmel és a partnerével kávéztam, amikor arra lettem figyelmes, hogy a barátnőm szokatlanul hallgatag a társa társaságában, amire valószínűleg jó oka volt. Így mi ketten beszélgettünk egymással a barátjával, és az érdeklődő figyelme elérte nálam a célját, olyasmit osztottam meg, amit első beszélgetésben nem szoktam. Mikor a komfortzónám határához értünk, a férfi odaszólt a barátnőmhöz: - Látod, vannak nők, akik tudnak magukról beszélni, te meg csak hallgatsz mindig, mint egy óriás túzok! – ezek után már én sem beszéltem, megittuk a kávét, és egy tapasztalattal bölcsebb lettem, egy lehetséges kellemes élménnyel meg szegényebb.
A nárcisztikus személyek tipikus fegyvere
A háromszögelés elméleti hátteréről Murray Bowen a Családelmélet című munkájában beszélt először, ma viszont már sokan úgy hivatkoznak a technikára, mint a nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező ember tipikus manipulatív technikájának egyik fortélyára a sok közül. Valójában nem is kell nárcisztikusnak lenni ahhoz, hogy valaki elővegye ezt a kommunikációs fegyvert, sok esetben tanult metódus ez, és használata nem is tudatos. Amikor egy személyes kapcsolatba valaki rendszeresen behív egy harmadik szereplőt, azzal többnyire eltávolodást, elégedetlenséget, megalázási igényt fejez ki a kapcsolatának másik főszereplője felé, még akkor is, ha a harmadik fél nem is jelenik meg teljes valójában, sőt, talán nem is létezik. A háromszögelést nem csak párkapcsolatban, hanem szülő-gyerek kapcsolatban is alkalmazzák, munkahelyi kommunikációban, vagy bármilyen emberi kapcsolatban, ahol valamelyik fél nem elég felnőtt ahhoz, hogy tiszta formában képviselje gondolatait, kéréseit, vágyait, véleményét.
Ha már a matematikánál tartunk: két pont között mindig legrövidebb út az egyenes, ezt tanultuk. A háromszögelő ember ezt nem így gondolja: szerinte két pont között legrövidebb út a görbe, a harmadik ponton át vezető, a tilosban, vagy a pórul járó… Nézzünk néhány gyakorlati példát!
Háromszögelés az életben - gyakorlati példák
Háromszögelés az, ha például alkoholbeteg vagy függő szülő van a családban, és az ettől szenvedő fél a problémával a gyermekéhez fordul, nem a társához, és ezzel bevonja a gyereket egy olyan problémába, aminek megoldására még túl fiatal. A gyermek szerepe ebben a helyzetben a hírvivőé, a küldötté, ő a rosszallás felkent képviselője vagy felerősítője, de ez semmiképpen nem a probléma tiszta kommunikálása annak okozója felé, hanem a gyereket szülői feladatba emeli, amitől könnyen sérülhet a még kialakulatlan személyisége. A felnőtt probléma delegálása a gyerek felé veszélyes és egyben manipulatív viselkedés. A valódi megoldás ilyenkor az igények és határok tiszta képviselése a partner felé, a csaták megvívása, és a közösen kiharcolt eredmények élvezete, ha sikerült a megoldásig jutni.
Olvasd el ezt is: A parentifikáció jelensége - amikor a szülő felnőttszerepbe kényszeríti gyermekét, és észre sem veszi
Beszédes példa erre a romboló technikára az is, amikor a párkapcsolatban az egyik fél állandóan egy harmadikat próbál bevonni a beszélgetésbe, jellegzetes módon példálózik vele, piedesztálra emeli a partnere rovására, és igyekszik elérni, hogy rivalizáljanak egymással. Gyakori téma ilyenkor, hogy milyen szép, milyen ügyes ez a háromszög csúcsán lévő ismerős vagy ismeretlen személy, és mennyire nehéz a nyomdokaiba érni egy nála szerényebb képességekkel rendelkező embernek. Az effajta háromszögelés célja az elbizonytalanítás, a versengés elindítása a harmadik féllel a manipulátor kegyeiért, és annak az éreztetése, hogy a partner nem bizonyult elég jónak. Az ilyenkor hangoztatott, harmadik fél által mondott információk, vélemények sokszor nem is hangzottak el a valóságban, de az önbizalmában megingatott fél erre sok esetben nem is gondol.
Háromszögeléses technika a gyerekek egymás ellen való versenyeztetése is, a gyermeki versenyszellem kijátszása, ami a szülői dicséretért, elismerésért folyik. Jó tudni, hogy azok a fajta versenyek, amik mind a győztes, mind a vesztes testvér számára negatív, bűntudatos, zavart érzéseket eredményeznek, azok valójában nem játékok, hanem játszmák… Ha „bezzeg”-gel kezdődik egy mondat, abból értelmes kommunikáció már nem származik, csak lapos passz, önző labdatartogatás, semmiért való mutatvány…
Ahhoz, hogy egy kapcsolat valóban működjön, nagyjából napi két órát kell beszélgetéssel tölteni (heti tizennyolc órát!) olyan beszélgetéssel, ami egymásról szól, és ami közben nem küld reklámokat a TV, nem pittyeg be a messenger, és nem jelenik meg benne egy láthatatlan harmadik fél, aki ellenőrizhetetlen dolgokat mond, aki talonban van, de a jelenléte bármikor lebegtethető, és aki azt képviseli, hogy a partner szükség esetén lecserélhető.
A beszélgetés akkor tiszta és a kapcsolatot szolgáló, ha két ember között folyik. Ha már a politikáról vagy pletykáról beszélünk, máris behoztunk egy harmadik szereplőt, és az intimitás elszivárog a réseken át. Hagyjuk meg a geometriát a maga helyén.
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
