Ti férfiak, olyan könnyen beszéltek!
Egyrészt az önértékelésetekkel aztán nincs probléma, az biztos! Csak belenéztek a tükörbe, mosolyogtok kicsit, és máris úgy érzitek, hogy tiétek a világ, bárkit meghódíthattok, bármit elérhettek.
Aztán ott vannak a kilók. Ha egy nő meghízik, az egyenesen vállalhatatlan, még akkor is, ha szoptat. De ha egy pasira szalad fel az a pár kiló, akkor ő "olyan macis", "olyan jól áll neki a pocija".
Az ősz hajszálakról nem is beszélve. Ha egy nő észrevesz magán egy fehér hajszálat, az egyenesen a világvége. A pasik meg? Akkor kezdenek el a legsármosabbak lenni... Ez valahogy így nagyon nem igazságos!
És mi a helyzet a munkahelyi előléptetésekkel? Ha egy férfi sikeres a szakmájában, arra mindenki felnéz. Ha viszont egy nő ér el hasonló sikereket, egyrészt nem biztos, hogy ugyanúgy meg van fizetve, mint egy férfi. Másrészt az a nő mit képzel mégis magáról, hogy még nem szült, vagy ha igen, akkor miért nincs a gyerekeivel, hogy lehet fontosabb neki a karrier?
Nos, kedves férfiak, szeretném üzenni, hogy:
Nem, tényleg nem csinálok egész nap semmit
Például nem járok el se moziba, se színházba. Nem megyek el jógázni vagy a kedvenc aerobik órámra. Nem csacsogok órákon át telefonon a legjobb barátnőmmel. Nem ülök ki az erkélyre egy pohár bor és a kedvenc könyvem társaságában. Nem kávézgatok hosszasan és nem áztatom magam a kádban órákig. Nem megyek fodrászhoz, körmöshöz vagy kozmetikushoz. Nem járok el vásárolgatni csajos ruhákat.
Helyette tudod, mit csinálok?
Semmit. És semmit. Ja, és semmit. Ezek között a semmik között pedig reggelit neked és a fiadnak, aztán tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorát. Előbb kelek fel minden áldott nem, mint ti, csak azért, hogy mindent elkészíthessek. Mosolyogva és simogatva keltelek titeket. Ruhát válogatok, berakok egy mosást. Aztán mégegyet. Kiteregetek. Közben főzök. Mosogatok. Vasalok.
Játszom is. De nem egész nap és nem úgy, ahogy te gondolod. Tanítom a fiadat, például arra, hogy kell megfogni egy ceruzát. Vagy egy ecsetet. Aztán ha kiömlik az összes festék, akkor takarítok. De nemcsak akkor.
Kérésre mesét mondok, akár fejből. Énekelek. Gyereket etetek. Altatok. Legózom, papírsárkányt eregetek, bújócskázom, fogócskázom. Megszerelem az eltört kisautót. Gyereket nyugtatok. Hallgatom, amit mond, figyelek. Bátorítom. Barátkozni és szeretni tanítom. Elfogadásra nevelem. Pelenkázom, altatom.
Közben sütit, tortát, palacsintát készítek. Kérésre bármit, ebédet pedig mindig. Húslevest, rántott húst, halat, s még sok más finom falatot.
Egyeztetek. Futárt várok, csomagot veszek át, villanykörtét cserélek, elromlott dolgokat javítok meg. Várom a mosógép szerelőt, a rovarirtót, a vízóra leolvasót, a gondnokot.
Menüsort állítok össze. Nyaralást tervezek. Számolok. Bevásárolok. Közértben, áruházban, drogériában.
Intézek. Rengeteg ügyet. Időpontot egyeztetek, lemondok, átteszek. Legyen szó orvosról, kirándulásról, családi programról, vagy bármiről.
Játszótérre járok. Vigyázok, hogy a gyerek ne essen le a magasból, ne verje be a fejét a betonba vagy az éles kövekbe.
Életben tartok. Szeretek és szeretve vagyok.
Ezeket mind CSINÁLOM.
És tudod mit NEM CSINÁLOK?
NEM:
- panaszkodok
- szólok vissza
- sértődök meg
- adom fel
- dőlök hátra
- alszom ki magam sosem
- lustálkodok
- csinálom a SEMMIT.
Indexkép: Sarah Chai képe a Pexels oldaláról
.jpg){kind=small}
