Egyedül vártam és nevelem gyermekem

Lehet abban is igazság, amit mondasz aurelia1, de hidd el szükség van egy felnőttre is az ember életében. Eddig valahogy nem hiányzott, vagy csak néha amikor látta az ember a családját együtt: testvérek feleségeik, szüleim, unokahúg, unokaöcs és mi ketten. Így fogadott el bennünket a család. Mégis amikor megjelent Ő, akkor mindenki örült. Valami van ebben.
Ha őszinte akarok lenni évek óta most voltam igazán szabad, de lehet hogy csak azért, mert most voltam valóban szerelmes. Utólag visszatekintve és ez biztosan furcsán hangzik azok után, hogy van egy tíz éves lányom és lassan 32 éves leszek; nem tapasztaltam még ezt az érzést... Ezt meg kell élni a maga fájdalmával együtt ahhoz, hogy tovább tudjon lépni az ember lánya. Az hogy nem tudsz enni, lesed a telefont, körülötte forognak az ember gondolatai.
Leültettem a lányomat és megbeszéltem vele, hogy az ember szíve elég nagy ahhoz, hogy mindenkinek jusson belőle egy darab, de vannak olyan darabok amiket egy örök életre oda ad az ember. A lányom darabja ilyen és ilyen a család többi tagjáé is. Elfogadta. Nem morgott nem félt, hogy mi lesz ha azt a valakit jobban, vagy helyette fogom szeretni.
Most amikor tudom, hogy nem vagyok hibás hogy ez a dolog nem jöhetett össze, mert nem bírtam ki, hogy csak a 2. legyek, tovább tudok lépni. Igenis segít az ember önértékelésének az, hogy egy ilyen helyzeten is túl tudjon lépni, pedig veszettül fáj, de ez van.
Két szerelmes ember rossz időben futott össze....

Azt írod 23 hetes vagy. Abból hogy a név már meg van arra merek következtetni, hogy tudod, hogy kisfiú lesz vagy kislány.....
Hol fogsz szülni? Tudod már? Vagy sodródsz egyenlőre az árral?

Ez így van legfőbb a nyugalom.
zoldike igazad van. S lehet a friss szakítás élmény azt sugallja társ nélkül nem élet az élet.
Ne hidd el!
Én most 23ik hetes vagyok s most jutottam el arra hogy az élet ajándék a kicsi pedig isten ajándéka így lehet már neve is van.

Bocsi meghallgatja...

Kedves lilla7279!
Remélem örömmel és boldogsággal lesz megáldva az életetek. Kitartás. Hidd el van élet a babával is. Az én szüleim és testvérem is végig mellettem állt. Nincs annál jobb, mint amikor valaki odafigyel az emberre. Biztosan segíteni fognak. Emberkével aki azt mondta, hogy ezt így nem akarja, egyenlőre ráérsz törődni. Egyenlőre magadra gondolj és a születendő kicsire, mert ha ezen a pasin rágódsz nem lesz majd tejed az idegeskedés miatt. Hidd el rendbe jönnek a dolgok. Lehet hogy majd épp akkor amikor a legkevésbé számítasz rá.

Nekem az a pasi akiről írtam nem jött össze, de ez nem azt jelenti, hogy nem keresek tovább. Sőt végre most bátrabb vagyok. Kár volt elvesztegetnem annyi évet.
De ami a lényeg a lányom és én így is boldogok vagyunk és igyekszem mindent megtenni, hogy mindene meglegyen, amit csak megtudok adni. Hiszen neki is szüksége van valakire aki meghallgassa és aki támogatja a terveiben. Most már elmúlt 10 éves és lassan lassan felnő. Az évek szinte repülnek így visszatekintve. Szóval van út egy másik élet felé és nem nélküle hanem vele együtt. Most már lelehet ültetni és együtt nevetni anya volt férjén, aki mellesleg az ő apukája. Egyre többet kérdez és én a lehető legnagyobb természetességgel próbálok válaszolni. Szóval mindig könnyebb ez az egész.

lilla7279, Nem nagyon értem az ilyen Pasikat, de gondolom előtte beszéltetek erről, vagy tudott róla? A picúrhoz sok örömöt és kitartást kívánok neked!

Sziasztok
Nos, az én helyzetem is hasonlóan alakul. Mikor az apuka megtudta, hogy terhes vagyok, elhagyott. Nekem is hiányzik egy társ, aki lelkileg támogatna, akivel megtudnék mindent beszélni. A szüleim és a bátyám mellettem vannak. A testvérem visz minden vizsgálatra. Egyébként most 31 hetesek vagyunk, november 2-re vagyok kiírva.

Sziasztok!
Mióta itt jártam belekezdtem egy párkapcsolatba, de hogy őszinte legyek egyenlőre nem kecsegtet semmi hosszú távon jóval a dolog. Családja van az illetőnek és hát nevezzük nevén a dolgokat: nem vagyok 2.nak való.
Egyetlen jó dolog van a helyzetben: végre magamhoz tértem, tudom hogy vannak érzéseim újra, jó átélni a szerelmet és megpróbálni bízni még egy ilyen lehetetlen helyzetben is. Sok a kihagyott idő és most már úgy látom, hogy kár volt várni és várni a nagy őt. Nem jön el ha nem tesz érte semmit az ember. Persze az sem biztos hogy van értelme bizonyos helyzetekbe belebonyolódni, de hát várjak még éveket, hogy majdcsak valaki beköszönt és csak értem és a kislányomért fog élni. Nem lesz így. A férfiak nem ilyenek. Mi szerelmesek vagyunk, ők meg ki tudja mik.
Sajnos igazad van aurelia1 a legtöbb egyszerűen pinavadász. De hát akkor is szüksége van az embernek néha egy kis ölelésre, szeretetre.

A volt férjem meg hagy élje az életét. A kislányom nem tekinti őt apjának és ez jól van így. De ennek ellenére szüksége van egy apa képre, de ezt megoldani nem könnyű feladat.
Majd igyekszem ezt a feladatot is teljesíteni. Csupán a megfelelő jelölt hiányzik még. Vagy már meg van? Nem tudom!!!

Sziasztok!
De rég jártunk itt...
Viszont legalább időnk is van gondolkodni. És például szerintem nem feltétlenül a új párkapcsolat jelent megoldást sőt szerintem egyáltalán nem jelent megoldást csak tovább bonyolítja életünk és még több fájdalmat okozva önmagunknak.
Ezért írom, vallom önmagunkban kell tisztába tenni a dolgokat és önmagunkban bízni mert alapjában mindenki önző s főként a férfiak ők még érzéketlen pinavadászok is egyben.
Kedves sors társak nő társak anyák sajnos ez a kemény valóság és őket sosem foglalkoztatja a közös gyerek csak a szexuális aktus a lényeg minél többször minél több nővel stb...
Én magam is egyedül nevelem gyerekeim s bár jelenleg van aki elhalmoz ígéreteivel csak hogy a kapcsolat lényege a felelősség és nekem is bizonyíték, biztosíték kell mert a szó elszáll és én hiába szeretek őszíntén ha a másikról kiderül "sok a jóból neki...." és nem bírja elviselni a türelmet a valódi őszinte önzetlen feltétel nélküli szeretet.
Hogy vagytok?
Remélem azért sikerül nektek talpra állni érzelmileg is

Szia Zoldike78!

Abszolút megértem amit írtál. Jelenleg válófélben vagyok, a férjem egy két gyerekes nővel jött össze az ország másik végéből. Nem tudni még hogy hol kötik össze az életüket, ott ahol a nő él vagy itt ahol mi. De vajon mi lesz rosszabb a gyerekemnek? Az ha egyszer csak majd meglátja amint azzal a másik két gyerekkel sétál az apukája vagy az ha elköltözik és soha többé nem látja. Eljön az idő mikor elém fog állni a gyerek és megkérdezi hogy az ő apukája hol van? És miért mással van, miért nem vele? Nem tudom a válaszokat, csak azt hogy bármelyik is fog megtörténni rettegek attól a naptól. És igen, sok fájdalmas csalódás után, nagyon nehéz új kapcsolatba kezdeni, újra bízni. Idő kell míg az ember erőt gyűjt hozzá.

Saját tapasztalatból. Elsőként önmagunkat kell megtanulni elviselni, bízni megtanulni a pozitiv tulajdonságainkat és a hiányosságokat is mert sajna abból lévén kevéske emberek vagyunk nem de bár. Természetesen a bizalom egy dolog meg kell tanulni óvatosnak, elővigyázatosnak is lenni. Igen nehéz dolog nem is kicsit! De valahol, valamikor el kell kezdeni tenni önmagunkért! Nem gondolod? És természetesen nagyon meg kell válogatni kinek mit, miként, mikor mondunk no és mennyit.
Én magamról már elmondhatom azt is hogy igen szerencsés vagyok mert rajtam kívül senki nem ismeri a én hiányosságaim emiatt keltek is félelmet az emberekben nem keveset, mert azt gondolják minden tudó, hibanélküli vagyok s ezt tartom önmagamról. Hát itt most bevallom nektek én is ember vagyok és sajnos gyarló, tökéletlen fajtából úgyanúgy mint mindenki más, csupán szerencsém van És még csak a fele úton járok az önismeret terén, alig várom hogy még jobban megismerhessem önmagam