Egyedül vártam és nevelem gyermekem

Kedves Hypomamma!
Örülök, hogy újra hallok felőled!Még mindig határozott, kemény nőszemély vagy!
Az én gyönyörűm augusztusban töltötte a két évet. Nem megyünk bölcsibe. Igyekszem kihúzni az oviig itthon. Remélem sikerül. Ez "csak" pénz kérdése. Imádok vele lenni. Ő is egy igazi kis okostojás lett. Nagyon szeretem.
Emlékszem, hogy írtad anno a közös programokat is ismerkedés. Egy gyenge próbálkozásom volt nyár elején, ahol klubbszerű összejövetelekre csábítottam a lányokat, de senki nem jelentkezett. Arra gondoltam, hogy jó lenne megismernünk egymást és ha összekovácsolódunk programokat is szervezhetnénk. Egyedül maradtam ezzel, pedig jó lenne. Még egy jogász ifjú palántát is találtam, akit kértem, hogy jöjjön el hozzánk. Hátha lesz olyan, akinek segíthetne és tanácsot adhatna.
Vissza tudtál menni dolgozni, azért megy a fiad bölcsibe? Hát nem lesz kis feladat beadni őt. Gondolom, hogy nagyon fog hiányozni. Fájdalmas lesz.
Írj, ha van időd!
Szia!
Csilla

Kedves Hajnika!

Hiszek a sorsban és nem hiszek a véletlenekben, de nem szeetek semmit sem túlkombinálni. Azt gondolom, hogy a gyerekem apja az, aki őt neveli, foglalkozik vele és szereti, és nem az aki biológiai apja.
Tudom, hogy nagyon nehéz, de most örülj annak a picike kis babának és koncentrálj rá.
Nem baj, hogy írod amit érzel. Azért is gyűltünk itt össze, hogy ha tudunk, vagy amiben tudunk segítsük egymást!
Örülök az élettörténetednek, de csak akkor írd le, ha nem kavar fel most! Inkább az email címemre küldd át kérlek: sunil@freemail.hu.
Szia!
Csilla

Hajni,
bocsánat nem szeretném a nagy bölcset eljátszani, csak azt szeretném megkérdezni, hogy miért fontos Neked, hogy a gyermek az apuka születésnapján szülessen meg?
Nálunk az apuka skorpió és együttlétünk alatt mindvégig arról beszélt, hogy szeretne egy skorpió kisfiút, valamint ennek úgy adta meg a lendületet, hogy a megfelelő időpontra betervezte a fogantatást, anélkül, hogy ezt velem egyeztette volna és a kisfiam tényleg 1. napos, talán 1. órás skorpiónak született, mert akkor, ott, amikor az apukája akarta, megfogant.
Én erre azt mondom, hogy a kisfiam tudta, h kiből kell meríteni a megfelelő génállományt, de azt is tudta, h ki lesz az az ember, aki tényleg felneveli, nem csak tudatossággal, de a megfelelő körülmények között.
Tehát az, hogy mindketten skorpiók nem változtat a tényen, ennek a gyermeknek egy szülője van, az anyja. Én nevelem, én tanítom futballozni délután férfi helyett és előtte nőként én látom el étellel. De ez engem boldoggá és büszkévé és magabiztosabbá tesz, mert kiderült, hogy meg tudom csinálni.
Nem tagadom, hogy az eleje tényleg nehéz apuka ottléte nélkül, mert meg akarod osztani az új jövevény minden mozzanatának élményét valakivel, akiből szintén született, meg ki akarod kérni a tanácsát, de majd idővel meglátod, hogy ugyanakkor nyugodtabb, kiegyensúlyozottab kettesben lenni, minthogy egy nem közreműködő ember idegesístse az anyukát a hozzá nem értésével és a felesleges kritikájával. Bár tényleg nem tudom mi a történeted és lehetséges, hogy nem arról van szó, amire én gondolok.
A gyermekem nemsokára 2 éves és simogat, puszit ad és kacag, amikor csikizem és ha nem lát néhány óráig, elém szalad az ajtóba, ő a családom és én teljesnek érzem így (is).
Remélem ezek a jövő víziók segítenek elképzelni a napos oldalt.
Hypo

Kedves Csilla és mindenki aki ide látogat,nagy segítség olvasni a szavaitokat,még ha egy-egy mondat végét nem is látom a könnyeimtől.Most biztos a hidegfront az oka,ami miatt egész éjjel keményedtem,a baba sem aludt,én pedig ha kis időkre el is szunnyadtam volt páromról álmodtam...szóval meg van a mai napra az alaphangulatom.Ezt a legkönnyebb egyedül átvészelni,jó kisírni magamból a feszültséget.Erre még jött,hogy a táskából előhalászott papírzsebkendő fél éve őrzi a parfümjének illatát,hogy lehet hogy pont ez akadt a kezembe?!
Előzőleg Hajnal néven írtam,azóta Hajnikaként sikerült regisztrálnom.Csináltam egy babavonalzót,ma már csak 44 napot jelez hátra,nagyon szeretem nézegetni,szoktat a szülés gondolatához.
A drága sors úgy hozta,hogy a kicsink lehetséges hogy a 2.évfordulónkon fogant,a szülés időpontja pedig az apuka születésnapja előtt 2 nappal-ra esik.Most aztán feszültem várom,hogy hátha az Ő 38.szülinapján fog a baba világra jönni.Most mondja meg valaki hogy véletlen,vagy sors?!
Kedves CSilla,szívesen megírom a történetem neked.Mondd meg kérlek hová küldjem,az e-mailcímedre,vagy ide hogy más is olvashassa.Elég hosszú a sztori.
Ne haragudjatok a panaszkodásért,rajtatok kívül nincs kivel megbeszélnem.A családomat nem akarom szomorítani,ráadásul nem érzem hogy igazán értenének engem.
Köszönöm,Hajnika

Kedves Kövcsi,
a gyermekágyon nem azzal fogsz foglalkozni, h kihez jön be az apuka, hanem azzal a szürreális kis szürke lénnyel, aki miután már lemosták, babarózsaszínben ott fog pihegni rajtad és neked teljes felelősségedben helyt kell állnod mint anya, kezdve azzal, h elinduljon a megfelelő tejtermelés. Ráadásul annyi látogatód lesz a szüleid, barátaid által, h alig várod majd, h egy kicsit lepihenhess a szopatatás és a látogatás között. Egyetlen dologra kell figyelned, h igenis van hormonális változás a szülés után és az sírással, labilitással jár és erre a téged segítőket fel kell készíteni, mert nagy figyelemmel és türelemmel kell lenniük, h a szoptatás jól menjen, ugyanis ne feledd, a legfontosabb, h a baba egyen és ehhez neked nyugodtnak kell lenned, amellett, h igenis sírd ki magad, ha éppen úgy adódik és szerezd be a kedvenc filmeidet, könyveidet a szabad percekre.
Hypomamma, avagy éva budapestről

Kedves Judit és Csilla és persze Mindenki,
2006 júniusában még harmadikként írtam néhány szót, azóta kicsit elvitt az élet. Csilla, az akkori kérdésedre válaszolva, kerestem az édesapát, többször nekifutottam a "legyünk jóban és látogasd a gyermeket, akár leendő feleségeddel együtt" párbeszédnek, mert mint mindannyian tudjuk, abban a pillanatban, hogy egyedülálló anyaként gyermekünk van, az ő érdekei mindennél fontosabbak és az ember olyan dolgoknak is nekifut 100x, amit hagyna a fenébe már. De ezen már sokszorosan túl vagyunk, így ha valaki erre rákérdez, én csak annyit mondok, hagyjuk már ezt az "attila témát", ez a múlt, lezárva. MI VAGYUNK és nagyon jól és közben annyi minden történt. Jóbarát, aki már apa helyett apa szeretett volna lenni (csak sajnos mi kettőnk között nem működhet), egy full helyes és jó vele lenni szerkezetté fejlődött fiúgyermek, akivel élmény együtt lenni, és a tény, h egyáltalán nem gondolom, h ez egy rossz dolog, h az ember egyedül neveli a gyerekét, ez nem az anya problémája, csak azért az anya problémája, mert a gyermeknek viszont az apahiány lehetséges problémaként jelentkezhet és ez a -hat-het így már az anya problémája is mert hiszen a gyerek problémája a mi problémánk.
A következő megugrandó feladat nálunk, hogy a jövő héten elkezdődik a bölcsőde és ez egy újabb kihívás - Bálintka októberben betölti 2. esztendejét, de úgy számoltam, h Csilla, a Te gyermeked meg már szeptemberben...
Annak idején írtam, h barátkoznánk, közben ezer dolog történt, de az igény még mindig fennáll, bár sokat vagyunk házas barátokkal és gyermekeikkel, de hát a hétvégék ugye inkább családon belül zajlanak a barátoknál is és akkor többet vagyunk egyedül, amellett, h szuper programokat szervezek, mint pl. közlekedési múzeum látogatás, margitszigeti állat nézegetés és a többi.
Csilla, a te gyereked elmegy bölcsibe?

Sziasztok!

Hosszú ideje nem bandukoltam ide fel, mert a korábbi időszakban senki sem írt. Most meglepetten láttam, hogy többen jelentkeztetek.

Kedves dina01!

Nagyon vigyázz Magadra és a picire a szüléskor és utána. Légy nagyon erős. Remélem jó helyen fogsz szülni és jó orvosod van, mert ebben az egészségügyi zűrzavarban most nem könnyű. Nem irigyellek. Hidd el (sok példát látok magam körül) lesz aki szeressen Téged és a kicsit. Ezt most nehéz elhinni, hiszen nem hiszel és nem bízol senkiben, de lassan (nagyon lassan) majd ez is elmúlik. Írjál, ha megvan a kicsi és szólj ha segíthetünk!
Keviczky Csilla

Kedves Hajnal!

A könyvem még mindig csak a fejemben van meg. 2-3 helyről van ígéretem a történetre, de íródtak még meg. Egyedülálló mamaként az idővel folyamatosan versenyt futunk. Örülnék, ha csatlakoznál hozzánk és ha van kedved várom a történeted. A miértekre a választ várod? Látod a mai napig nincs válaszom egy-két miértre, vagy ha magamtól megválaszolom minden illúzióm elrepül ami a múltam egy nagy szerelmével kapcsolatosan élt bennem.
Szia!
Keviczky Csilla

Kedves vendég a gyermekágyi időszakról kérdeztél!

Nekem kellemetlen volt ez a néhány nap a kórházban. Mindenkihez a párja naponta többször befutott, sőt a szülésnél is segített. Mégis....azt hiszem ezt én magam túloztam el. Olyan sok új dolgot kell átélni és megtanulni ezekben az első napokban, olyan sok impulzus éri a kismamát ilyenkor, hogy visszagondolva nem is volt olyan kellemetlen apa nélkül, mint ahogy én éreztem. Az, hogy nem tudsz bediktálni apa nevet, azzal sem foglalkozik senki, hiszen sokan utólag iratják ezt is be! Az egyszemélyes szobát nem ajánlom. Én is gondolkoztam rajta, de hál Istennek nem sikerült összehoznom. Drága és nagyon magányos vagy ott egyedül. Jó ha vannak körülötted kismamák, akik segítenek. Együtt jó megbeszélni mindent: szoptatást, besárgulást..stb. Mikor szülsz? Hogy vagytok?
Szia!
Keviczky Csilla

Kedves vendék, akinek a babáját a párja nem akarta!

Megdöbbentő, amit leírsz. Borzasztó nehéz lehet Neked! Külön, egyedül, minden fájdalom ellenére is talán könnyebb nyugalomban és békében. Tanácsa ebben a helyzetben nincsen okos. Neked kell érezned mit szeretnél. Ez a légkör mindenesetre árt Neked is és a babának is. Vigyázzatok Magatokra!
Keviczky Csilla

Sziasztok

Én már régebben írtam ide lehet van aki emlékszik is,de röviden elmondom.33 éves vagyok 2 évet éltünk együtt párommal mikor elterveztük jöhet a baba hiszen mindketten akartuk már az elején is hamar össze is jött de ő addigra úgy döntött még sem szerelmes belém és 2hónapos terhesen lelépet. Így a kicsivel ketten maradtunk. Hát ezért tudom miről beszéltek átérzem nagyon nehéz. Lassan szülni fogok nagyon várom már. Nem tudom mi lesz velünk de már nem is gondolkozok ezen. Sokat sírok még a mai napig is és biztos nagyon rossz lesz nélküle hiszen most se jó,de megpróbálom elfogadni a helyzetet tudom hogy ez közhelyes de nagyon igaz "Az idő minden sebet begyógyít".Jelenleg még én se hiszek abban hogy valaha lesz valaki aki igazán szeret de nagyon bízok benne és akkor biztosan könnyebb lesz.
Üdv

Kedves CSilla!

Régebben írtad,hogy könyvben szeretnéd összefoglalni a történeteket.Megkérdezhetem hogy hogy áll a dolog?Szívesen olvasnám majd,gondolom sokan mások is.Nagyon jó ötlet mindkét oldalt bemutatni,főleg mivel a volt párom döntését is értem valamilyen szinten.Hátha választ kapnánk néhány miértre..

Köszönöm,Hajnal

Szia,hát nem semmi helyzetben vagy!Jó lenne ha tudhatnád mi az oka a párod baba iránti negatív érzéseinek.Volt lehetőséget komolyan beszélni vele,vagy elzárkózik előle?Olyat én nem tanácsolhatok neked hogy hagyd el,de a jelenlegi helyzetben tudnod kell,hogy ez sem neked sem a babádnak nem jó.Hiszen szegénykék mindent éreznek amit mi,s nincs jogunk ilyen rossz érzelmi csomaggal indítani őket a nagybetűs Életbe.Mondom ezt én,aki még pszichológushoz is elmentem annyira nehéz volt,viszont próbáltam magamon segíteni.Két megoldása lehet a dolognak a kicsi megszületése után.VAgy pozitívan hat a párodra ha majd meglátja a kicsit és megszelídül,vagy még rosszabb lesz,és szegény gyermeked már nem csak a pocakodon keresztül hallja majd a kiabálását.Akkor már végképp nem szabadna engedned hogy az életedet keserítse.
Próbálj még beszélni vele,de mindenekelőtt a kicsi érdekeit nézd,majd a magadét.
Az albérleti ügyet tekintve pedig ne haragudj,de olyan mintha ki akarna használni. ?
Nagyon sajnálom hogy most ezt kell hogy átéljed,amikor épp segítő kezekre és támogatásra lenne szükséged.Van aki támogasson lelkileg,barátok,család?Próbálj a kicsire koncentrálni,érzed már hogy mozog?Nekem nagyon sokat segített amikor éreztette velem hogy bent van a pocakomban és velem van.
Üdv.,Hajnal