Egyedül vártam és nevelem gyermekem

Kedves Csilla és Többiek!

33 éves nő vagyok és lassan 11 hetes terhes ami számomra a világ legszebb dolga és nagyon örülök neki de sajnos a párom nem így gondolta és elhagyott minket. Nem is igazán értem mert mi már régen készültünk erre és mire össze jött ő úgy gondolta jobb ha elmegy mert már nem szerelmes belém. Mióta elment azóta nálunk is az a helyzet hogy baba iránt sem érdeklődik. Nagyon ki készültem azt hittem nem lesz ilyen nehéz de ahogy telik az idő egyre rosszabb. Nagyon sokat sírok,és sajnos az alvás sem megy félek hogy depressziós vagyok én nem akarok ártani a babának de nagyon féltem. Nem tudom mi lesz velem. Bocsánat hogy így elsírtam magam de látom sajnos nem vagyok egyedül ezzel a problémámmal. Annyira egyedül vagyok a szüleim is 300km-re laknak tőlem.
Üdv
Eddy

Sziasztok!

Az elmúlt egy évben olyan sok egyedül maradt kismamával leveleztem és beszéltem. Valahol mindegyikünk találkozik a napi nehézségeken kívül a társadalomban meglévő, tudatlanságból származó elítélő mondatokkal és helyzetekkel. Arra gondoltam, hogy jó lenne név nélkül, de nyíltan és őszintén könyv formájában kiadva megmutatni az embereknek a mi történeteinket. Mindenkinek látnia kell, hogy nem a csonka családra vágyva alakult így a helyzetünk. Szeretném könyvbe szerkeszteni az élettörténeteinket. Természetesen hangsúlyozom, hogy csak név nélkül szeretném az érem mindkét oldalát bemutatni. Kérlek Titeket, hogy ha megtiszteltek a bizalmatokkal akkor az email címemre (sunil@freemail.hu)küldjétek el a történeteiteket?

Köszönettel: Keviczky Csilla

Kedves Vendég!

Nem tudom elmondani mennyire sajnálom, hogy át kell élje ezeket a fájdalmas érzéseket a terhessége alatt. Amikor a cikkem után elolvasom az újabb és újabb rövid kis történeteket az a magamban elásott emlékeket ébreszti fel újra.
Nincs sajnos okos módszerem és egyetlen egy vigaszom a fiam volt és a fiam maradt. Annyira akartam őt, hogy az iránta érzett vágy és szeretet segített át a nehéz időszakokon és segít át ma is. Nem tudom azt írni Önnek, hogy könnyű lesz és könnyebb lesz, de talán ha arra az édes kislányra gondol, aki magában növekszik, ha az ő mozgására figyel és vele beszélget több lesz önben a szeretet és az öröm, mint a fájdalom. Talán nekem lelkileg "könnyebb" volt, hisz én már a kezdetekben egyedül kellett őt felválaljam. Ön talán több közös reménnyel indúlt. Az is biztos, hogy a remény bennünk nőkben lassan tud csak meghalni és gondolom még Ön is reménykedik, ahogy én tettem, hogy mégis a gyermekem apja rájön mit tett és felénk fordúl.
Hallgasson sok zenét és pihenjen. Tervezgesse és rendezze be a babaszobát. Figyeljen a kicsire. Nagyon fontos, hogy lelkileg megnyugodjon és fizikailag erős maradjon.
Nem tudom ezek a mondatok segítenek-e? Csak remélni tudom. Kérem írjon, hogy hogy van?

Üdvözlettel:

Csilla

Kedves Csilla,miután elolvastam a cikkét, úgy gondoltam muszáj írnom.Jelenleg 25 hetes terhes kismam vagyok, akit kétszer elhagyott a férje. Először Karácsony után, akkor 2,5 hónaposan, fogta magát összepakolt, és elvitt mindent, Aztán úgy tűnt megbánt mindent, és én visszafogadtam...a boldogság, ami talán sose volt csak pár hátig tartott, mert egyik este vacsora közben közölte, hogy az akit ő elképzelt magának feleségként talán még a nászúton létezett, de most már nincs...szóval megint elhagyott...teljesen összetörtem lelkileg..szerencsére a Szüleim, és a testvérem mellettem voltak mindig, de egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni a történteket...nagyon rossz egyedül, főleg terhesen....megjegyzem ami a legjobban fáj, hogy miután elment a pocakomban lévő kisbabával sem törődik...nem is érdeklődik...kiírt mind a kettőnket az életéből...
bocsánat, hogy egy nagy siránkozás letta levelemből, de jól esett egy kicsit kiírni magamból azt ami borzastóan nyomaszt.
A kisbabám az egyedüli vigaszom, aki igaz még pocaklakó kishölgy, de nagyon jó, hogy mellettem van.
Mivel olvastam, hogy Ön is hasonló helyzetben volt terhesége alatt, az lenne a kérdésem, tudna e ajánlani valami módszert arra, hogy hogyan vészeljem át ezt az érzelmileg nagyon nehéz időszakot.
Segítségét előre is köszönöm
Egy elkeseredett kismama

Kedves Pálma!

Van egy freemail címem: sunil@freemail.hu. Örülnék, ha ide írnál és ott szívesen válaszolok a kérdéseidre. Majdnem egyidősök a kicsik. Merre laksz? Mit jelent az, hogyí kicsit más körülmények között vagytok?

Szia!

Csilla

Kedves Csilla!

Kicsit más korülmények közt, de mi is ketten vagyunk a babámmal. Ő egy 17 hónapos kislány. Nekem is a magányosság a legnagyobb problémám, mert bár sok gondom akad, távol tudom tartani a lányomtól ezeket, s rengeteg boldog pillanatot élünk így is. Arra lennék kíváncsi, hogyan oldottátok meg a baba-papa kapcsolatot? Szoktak ők találkozni? Milyen rendszerességgel? Nekem ez komoly dilemmát okoz, szeretnék erről végre olyan valaki véleményét hallani, aki hasonló szituációban, hasonló korú gyermeket nevel. Persze bármi másról is szívesen beszélgetnék.

Minden jót kívánok nektek: Pálma

Szia kedves vendég!

Most ne törődj ezekkel! 9 hónaposan koncentrálj a kicsire. Tudom, hogy nagyon megalázó nem megkapni az apasági nyilatkozatot, de nem leszel egyedül a kórházban ezzel. Senki sem fog ezzel foglalkozni. Azt nem mondom, hogy nem fog hiányozni a gyermek apja a szüléskor vagy az első napokban, hetekben, de ha jó a családi háttered és anyukádék tudnak segíteni ők átlendíthetnek ezen az időszakon. Az apasági nem nagy dolog. A szülés után nyugodtan csináld meg, majd ha túl leszel az első nehéz heteken. Ne gyötőrd ezzel most magad!!!!Foglalkozz azzal a kis gyöngyszemmel többet és pihenj eleget! Tessék most sokat aludni, mert később nehezebben találsz majd nyugodt szabadidőt magadnak. Sok sok energia kell a kicsihez. Örülj, hogy van Neked. Szívesen írok Neked az apaságiról és egyebekről, de szerintem itt a szülés előtt kár a lelkedet ezzel nyomasztanod és a kicsi is érzi a feszültséget! Mikorra vagy kiírva? Hol fogsz szülni?

Szia!

Keviczky Csilla

Szia!!
olvasva soraidat mintha saját magamról olvasnék!most 9hónapos terhesen!!már én is kezdek egyre jobban félni!!bár anyukámék meg az egész családom mellettem el!!a bébim apja,meg hát enyhén szólva egy idióta!!nem írta alá az apasági nyilatkozatot most apaságit akar,meg hasonlók!az anyja pedig minden kurvának elhord!nagyon nehéz igy nyugodtan és stresz mentesen várni a babámat!bár már csak ö tart életben!nem tudom mi lesz h ha megszületik a manóm!!szegénynek nem lesz apja!!és nem tudom mi a jobb ha van egy szar apja vagy ha inkább megse tudja h ki az!!!

Szia!

Nagyon örültem mikor ráakadtam soraidra, Én három éve nevelem egyedül a kislányomat, szinte születése óta. Nagyon szeretnék megismerkedni hasonló helyzetben lévő emberekkel., akikkel megoszthatnám a mindennapi örömeimet és problémáimat, illetve esetleg csinálhatnánk közös prorgamokat is. Szia:Éva! deniell@freemail.hu

Szia Sony!

Mennyi idős vagy? Biztos nagyon nehéz lehet drága, mert én ugyan egyedül, anyu segítségével rendezem a kicsit, de időben nem érkezett korán a baba. A nagy türelem és kitartás már a korom adta segítség. Mennyi idős a kicsi? Tudok segíteni valamit? Kisfiú vagy kislány?

Szia!

Sunil (Csilla)