A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
34 évesen karácsonyi ajándékként láttam meg a terhességi tesztem eredményét. Igen, hát kétség sem fért hozzá, hogy a baba itt volt a pocimban. Rég várt és remélt öröm volt, de mégis egy kis rémülettel párosult az érkezése.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Légy tanulásra kész!
Következő hír
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
Közösségi hozzászólások:
Családinet hozzászólások
Hozzászólások (23 - 14)
Törölt felhasználó
#23
2006. október 13. 12:18:54 | péntek |
Sziasztok.
Sajnos nekem elég korán becsúszott a baba úgy hogy észre sem vettem csak későn. Apuka természetesen lelépett, a kicsit nem látogatja. Szerencsére anyukám sokat segít. De akkor is rossz ilyen fiatalon egyedül. De ezt itt közületek szerintem sokan tudják milyen érzés.
|
|
|
|
||||
sunil
#22
2006. augusztus 20. 21:01:38 | vasárnap |
Szia Evinene!
Nagyon remelem, hogy legalább családtagod van, aki tud segíteni? Gondolom,ahogy nő a picikénk úgy nő az egyedül megoldandó gond is vele! Te hogy bírod? oviba jár már a kicsi? Érzelmeink? Hát azt hiszem nincs recept arra, hogy miért szeretünk bele valakibe és miért ejti rabul hosszan a szívünket. Erre sajnos nincs recept. Egy biztos (sok barátnőmmel megélt tapasztalat alapján) addig, amíg szeretünk valakit nincs értelme logikus okok miatt a kapcsolatból menekülni, mert úgy sem sikerül. Amíg tart a szerelem addig úgy is rabjai vagyunk.
|
|
|
|
||||
evinene
#21
2006. augusztus 18. 22:47:59 | péntek |
szia ismerős érzéseket írsz Csilla, mert a fiammal is egyedül maradtam 2,5évre most meg már 2vel szóval a 6év házasságból 4évet egyedül gyerekkel töltöttem Szeretem a páromat ez a borzasztó, sajnos vissza eső és megint előzetesben van 1évig bírta ezért is vállaltam vele a lánykánkat, de megint bekerült és megint egyedül kell a dolgainkat megoldanom Baloghné evinene
|
|
|
|
||||
sunil
#20
2006. augusztus 11. 21:46:39 | péntek |
Kedves Andi!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Ismerem milyen iszonyú szerető társ nélkül hordozni a kisbabát a pocakban. Emlékszem a magányos ultrahangokra, az egyedül megélt izgalmakra. Rossz egyedü gyűjtögetni a gyermek születéséhez szükséges cuccokat. Nagyon nehéz és nem akarlak vígasztalni később sem lesz könnyebb. Bővebben és hosszabban írnék Neked, de szerintem váltsunk email címet. Az enyém: sunil@freemail.hu. Kérlek itt jelentkezz és válaszolok? szia! Csilla
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#19
2006. augusztus 11. 14:56:18 | péntek |
Kedves Csilla!
Szinte ugyanabban a cipőben járok, mint Te. Az én "párom" azonban várta ezt a gyermeket, akit jelenleg is még a szívem alatt hordok. De amennyire várta és akarta, teljesen magunkra hagyott minket... Soha nem számíthattam rá, soha nem volt mellettem, így hazaköltöztem a szüleimhez, akik nagyon várják az unokájukat. Rengeteg ígéretet és hazugságot kaptam már a gyermekem apjától, és egészen másfél hónappal ezelőtig mindig naívan hittem benne. De már nem tudok hinni... Próbálok erőt gyűjteni, de nagyon hiányzik a társam. Nem is magamat sajnálom, hanem a születendő kislányomat, akit szerettem volna boldogságban, igazi családban nevelni. Nagyon családcentrikus vagyok, és én hittem a rózsaszín jövőben... Nincse olyyn nap, hogy ne pityeregnék, pedig mindenki mellettem áll, a szüleim, az apuka szülei, barátaim, apuka barátai... Mégis annak az egy embernek a hiánya,akinek mellettünk lenne a helye, megmérgezi a boldogságomat. Nagyon várom már a pici lányomat, semmit sem bántam meg, nem adnám semmiért... Érthetetlenül állok az apukája viselkedése előtt... Amikor azt hiszem, hogy már egy kicsit jobb, nem hiányzik annyira, akkor rámtör újra a z a fájdalmas érzés, amit 9 hónapja éreztem először. Mégis tudom, hogy túl kell tennem magam ezen és csak a jövőbe nézni... Andi
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#18
2006. augusztus 11. 14:38:30 | péntek |
Kedves Csilla!
Szinte ugyanabban a cipőben járok, mint Te. Az én "párom" azonban várta ezt a gyermeket, akit jelenleg is még a szívem alatt hordok. De amennyire várta és akarta, teljesen magunkra hagyott minket... Soha nem számíthattam rá, soha nem volt mellettem, így hazaköltöztem a szüleimhez, akik nagyon várják az unokájukat. Rengeteg ígéretet és hazugságot kaptam már a gyermekem apjától, és egészen másfél hónappal ezelőtig mindig naívan hittem benne. De már nem tudok hinni... Próbálok erőt gyűjteni, de nagyon hiányzik a társam. Nem is magamat sajnálom, hanem a születendő kislányomat, akit szerettem volna boldogságban, igazi családban nevelni. Nagyon családcentrikus vagyok, és én hittem a rózsaszín jövőben... Nincse olyyn nap, hogy ne pityeregnék, pedig mindenki mellettem áll, a szüleim, az apuka szülei, barátaim, apuka barátai... Mégis annak az egy embernek a hiánya,akinek mellettünk lenne a helye, megmérgezi a boldogságomat. Nagyon várom már a pici lányomat, semmit sem bántam meg, nem adnám semmiért... Érthetetlenül állok az apukája viselkedése előtt... Amikor azt hiszem, hogy már egy kicsit jobb, nem hiányzik annyira, akkor rámtör újra a z a fájdalmas érzés, amit 9 hónapja éreztem először. Mégis tudom, hogy túl kell tennem magam ezen és csak a jövőbe nézni...
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#17
2006. július 26. 13:04:25 | szerda |
 oiii87t
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#16
2006. július 24. 18:06:04 | hétfő |
Szia Csilla!
Azt hiszem hasonló cipőben járok mint Te. Én még csak 3 hetes terhes vagyok. Úgyhogy most kezdődik az ami veled már megtörtént. Szívesen leveleznék Veled. Adok egy e-mail címet,ha esetleg lenne kedved hozzá. moczar.inez@freemail.hu Várom válaszod! Üdvözlettel: Inez
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#15
2006. június 28. 12:08:48 | szerda |
Szia Anikó!
Az email címem: sunil@freemail.hu. Várom a leveled! Csilla
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#14
2006. június 25. 17:14:50 | vasárnap |
Szia Kedves Csilla!
Szeretnék Veled beszélgetni,ha megadnád az email cimed megköszönném.Én 33 éves vagyok most 13 hetes terhes.Ugy nézz ki Én is egyedül nevelem majd a kiscsemetémet. emil cimem: aniko.oktober@freemail.hu szia:Aniko
|
|
|
|
||||
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}
