Egyedül vártam és nevelem gyermekem

Szia Judit!

Azt nem hinném, hogy mindenáron a "biológiai" apa kell apa legyen. Ha ennyire nehéz eset nem biztos. Az, hogy ki kivel miért kerül össze kívülállónak mindig talány, de te belül érezted. Szerintem az életnek vannak ki nem hagyható esetei, ez is biztos az volt. Ott a gyönyörű gyermeked, biztos ezért volt. A kívüllállókkal ne törődj. Fogalmuk nincs a nehézségeinkről, csak ítélkeznek. Nem reménytelen (persze nem könnyű) kisbabával sem apát találni.

A mi helyzetünk sem volt és most sem könnyű. Én a páromat úgy ismertem meg, hogy a házassága romokban volt. Össze jöttünk, ők külön költöztek a feleségével. Én türelmesen vártam 3 évig, hogy majd csak elválnak. Az eredmény az lett, hogy a gyerekekre hivatkozva (egy 28 és egy 26 éves felnőtt "gyereke van) ők újra összebútoroztak. A kapcsolatunk nem szakadt meg, nagyon fájt, de nagyon szerettem őt. Nem tudtam nemet mondani ha jött. Azt mondta az egy formális együttélés csak. Majd -mint tudod- megfogant a csöppség. Most ott tartunk, hogy elváltak, de ő vidéken él.
Minden ingatlanát két gyermekére írta. Oda akar költöztetni, de a fia lakásába nem megyek. Ráadásul nekem itt van Édesanyám, aki az elmúlt másfél évben megbízható segítségem volt, így ezt nem adom fel. Ő 54 éves, így a kora miatt is elvetett gondolatnak tarotta a kicsimet.

Hát röviden ez van nálunk. Ez sem egy könnyű történet.

Megkereszteltetted már a kicsit? Milyen hittan-közösségbe jársz?

Csilla

Szia Csilla!

A mi helyzetünk speciális.
Az apa nem képes segíteni. Pénzkeresete bizonytalan, saját magát sem tudja eltartani. 29 éves, 8 általánost végzett, azóta tengődik. Amikor megismertük egymást, konyhai kisegítőként dolgozott, de azt is otthagyta, utána átment targoncavezetőnek, de azt is otthagyta. Nincs lakása (ő költözött hozzám, semmibe nem szállt be), nincs fix keresete sem. Rejtély, hogy néha miből él. Amikor bejelentette, hogy nem akarja ezt a kapcsolatot, és engem, akkor sem akart elköltözni, arra hivatkozva,hogy nincs hova mennie. (És senki nem segített neki, én kerestem albérletet, mi költöztettük el a családommal).
Valószínűleg egyáltalán nem képes szeretetre (a családi háttterét most nem ecsetelném, csak annyit, hogy volt hajléktalan is, meg sokszor volt pszichológiai kezelés alatt, intézetben is többször).

Most felmerülhet benned a kérdés, hogy akkor hogy kerülhettünk össze, illetve hogy vállalhattam tőle gyereket? (Csak tájékoztatási pontként nekem van két diplomám, saját lakásom, magam tartottam el magam, egész a szülésig, mert most a Gyedből egyedül nem megy, a szüleimre támaszkodom).

Hát jó kérdés. Annyit még el kell mondanom, hogy nagyon jóképű, és nagyon megnyerő kiállású, és azt sem lehet észrevenni rajta, hogy csak 8 általánost végzett. Az is hozzátartozik a történethez, hogy egy hittan-közösségben ismertük meg egymást,a hittant vezető szerzetes 8 éve ismerte, és nekem azt mondta, hogy képes felelősségteljes kapcsolatra. Kapcsolatunk tehát eme hittan-közösség tagjainak szeme láttára bontakozott ki.

Én nagyon szerelmes lettem belé, és ez vakká tett. És nagyon erős volt bennem a vágy gyermek után. De a lelkiismeretfurdalás most gyötör, a kislányom miatt, elsősorban, és nagyon nehéz, mert senki (kívülálló) nem érti, miért nem tartom a kapcsolatot az apával. Csak azok, aki átélték velem ezeket a borzasztó hónapokat. És ez a családom.

Csak én még mindig magamnak bizonygatom, hogy ez így helyes, és még mindig, mardos a kétely, hogy mégis, mert apa az kell...

Én október 4-én szültem.

Judit

Szia Judit!

Jaj, igen. Egy nagyon fontos dolgot elfelejtettem. most már nem én és nem az apa érzései számítottak, amikor döntöttem. Mindegy, hogy néha dühös vagyok az apukára és nem tudok megbocsátani, mindegy. Egy a lényeg, hogy a csöppségemnek van még egy ember, aki szereti. Anyagilag sem mindegy a mai körülmények között. Segít, ha besegít az apuka. Gondold át. Meglátod, szerintem ha látná a kicsit biztos beleszeretne.
Mikor szültél pontosan? A fiam augusztus 16-án lesz egy esztendős.

szia!

Csilla

Szia Judit!

Én is nagyopn sokáig így gondoltam, aztán kaptam egy-két megjegyzést a gyámhivataltól és egy-két ismerősömtől és gondolkodni kezdtem. Nem, az apa önként nálam sem vette nevére a kicsit. Felajánlottam neki,hogy csináljon apaságit, de nem ment, így a gyámhivatalon keresztül rendeztük a dolgot. Én úgy éreztem, hogy jár a gyerekemnek az, hogy az apja be legyen írva az anyakönyvi kivonatába. Ő sem tett semmit a kicsiért. Nyolc hónapig egy pelust sem vett a gyereknek. Négyszer megnézte, de igazán csak rám volt kiváncsi, nem a gyerekre. Aztán a hivatalos ügyintézés közben megcsendűlt benne valami és most hatalmas a szerelem a gyermek iránt. Vásárol a kicsinek. hivatalosan nem állapodtunk meg a gyerektartásban. Nekem így most még jó. Attól félek, hogy ha nem tudjuk rendezni a kettőnk kapcsolatát, akkor joga lesz a láthatáshoz, és elviheti a kicsit (majd három éves kora után). Ettől tartok. Most a kicsi is nagyon szereti és látom hogy ha itt van jól vannak együtt. kettőnk között vannak komoly nézeteltérések...majd meglátjuk.
nem bántam meg, hogy hivatalosan elintéztem, hogy vegye a nevére, hiszen előbb utóbb el kell mesélnem a kicsinek ki az apja és akkor mit mondok neki??!! A külvilág felől is jöttek kérdések....hol az apa, miért az én nevemen van a kicsi...a gyereknek is fel fogják ezeket tenni és őt semmiképpen nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.

Csilla

Szia Csilla,

abban biztos vagyok, hogy nem menne az együttélés, mert nem volt egészséges a kapcsolatunk az apával, amennyiben én alárendelődtem, ő meg mindent megtehetett velem. Ha újra megpróbálnánk,ugyanez sülne ki belőle.
De még ha csak találkozunk, a közös kisgyermek "ürügyén", akkor is. Ürügynek nevezem, mert ő valójában nem akarta a kisbabát, és nem is alakult ki kötődése iránta. Semmit nem tett meg érte, a nevére nem akarta venni, nem igyekezett, hogy pénzt keressen, amivel támogathatna.
Miután elzárkóztam attól, hogy találkozzunk, már szeretné a nevére is venni. Most rájött, hogy van egy lánya, aki mégsem a lánya. Ezt nehéz neki elfogadni, de ez az igazság.
Hiába ő az apja, csak biológiai apa. Ez pedig miért tenne jót a kislánynak, ha látná?
Amúgy amíg ilyen kicsi, ha hetente egyszer 1 órát találkozik "egy bácsival", attól nem lesz apaképe. Többszöri találkozás pedig már nekem lenne sok. Nagyon fáj, ami történt, és nem szeretnék neki olyan jogokat biztosítani annak ürügyén, hogy a kisgyereknek szüksége van az apjára, amiket egyáltalán nem érdemelt ki, és éppen ezért nem is tudna megbecsülni.

Amúgy nagyon szeretnék erről sokat beszélni, akár írásban is, más véleményeket is meghallgatva, mert nagyon őrlődöm, hogy mi a jó. A kislánynak. Meg nekem. Az apának ehhez kell igazodnia. Amúgy pedig neki sem lenne jó, ha úgy kapna jogokat, hogy nem kell érte megszenvednie, megdolgoznia.

Egyébként nálatok az apa nevén van a kisbaba, és fizet tartásdíjat?


Judit

Sziasztok!

Én a második diplomám utolsó évét a terhességem idején végeztem el és ez volt teljesen ingyenes. Úgy tudom, hogy az állami egyetemi, főiskolai képzések biztosítják a kismamáknak a költségmentességet. Nekem is kéne még tanulni. Nyelvi képzésben vagy egy jól használható szakmában gondolkodom, de még nem találtam rá az igazira.

Nálunk az apuka már egy érettebb személyiség volt, ő már későn jövőnek tartotta a gyermeket. Nem tudom Judit. Azt hiszem nem lehet igazán megbocsátani azért amit tettek a terhesség alatt, és az azt követő időszakban, de ...Sokat gondolkodtam. Azon gondolkodtam, hogy ha a kicsi kérdezi mit fogok mondani. Egyértelműen az igazat, így miért ne látná őt. Nagyon nehéz, mert minden találkozás szemrehányások özönét hozza ki belőlem, de ne baj. Talán ez is segít átesni ezen az időszakon könnyebben. A kicsikém pedig (ha itt van az apja) oda van érte. Édesapámat már elveszítettem, Öcsém fiatal férfiként éli a saját életét, így nincs apakép a családban. Nem kell nekünk kiépítenünk az együttes életünket a papával, ha nem megy, de ő az apa.
Ha érzelmileg kötődsz hozzá biztos vagy benne, hogy nem menne az együttélés? Olyan sokat segíthetne!

Én is szoptatok még, csak a kicsikém mindig kis lusta baba volt és most már egyéb ételeket is eszeget.

Csilla

Sziasztok,

A munkavállalással kapcsolatos kérdésekben elég tájékozatlan vagyok, de elhatároztam, hogy utánajárok 1-2 dolognak (Csilla, a téged érintő kérdést is szívesen megkérdezem, ha oda jutok, de lehet, hogy addigra már okosabb leszel - mindenesetre ha megtudsz valamit, szólj:). Engem most jelenleg az érdekel, hogy Gyed alatt ingyen lehet továbbtanulni, de ennek a jogi hátterét nem ismerem, hogy pontosan milyen képzés, mennyi időtartamra ingyenes. Szeretném magam továbbképezni, amit aztán hasznosítani is tudok.

A Gyereksziget valóban elsősorban nagyobb gyerekeknek érdekes, de van 1-2 dolog, amit a kicsik is élveznek (pl. körhinta, talicska, hancúr-szőnyeg), meg az egész hangulatát (koncert, mutatványos-bódé), ha nem is értenek mindent teljesen, de nem lehet tudni, hogy mit élnek át. Én úgy gondolom, hogy sosincs túl korán jó élményekben részesíteni őket. Mi egy - az én kisbabámmal egyidős - babával és családjával voltunk, és jól eltöltöttük a napot, nagyon jól éreztük magunkat. Gondolom, a társaságtól is függ.

Nálunk az apuka nem egy felnőtt érett személyiség - igaz, magamat sem nevezném annak (bár a baba születése óta sokat fejlődtem), felelőtlenek voltunk mind a ketten -, jelenleg a legjobb megoldásnak tűnik, ha nem találkozunk. Először nekem kell megszilárdulnom, hogy ne inogjak meg, és "ne olvadjak" el a láttán (mert szeretne jönni látogatni), mert az eszemmel tudom, hogy nem tudnánk egy család lenni. Nagyon csúnyán bánt velem a terhesség alatt, és ezeket meg lehet bocsátani (bárcsak meg tudnám bocsátani, akkor lennék túl rajta), de elfelejteni butaság lenne.

Mellszívót soha nem használtam, amúgy még szoptatok, és szeretnék addig szoptatni, amíg igényli a baba.

Judit

Kedves Judit és Éva!

Bocsánat az eltűnésért, de sűrű volt a hétvége. Minket, amióta megírtam a cikkemet, a gyermekem apja el kezdett látogatni. Meglátjuk mi lesz.

Judit! Igen, a munka engem is nagyon érdekel és én sem szeretem a bölcsödét. Most kezdtem böngészni a törvényt, és nem is igazán értek valamit. 1 éves kor után elmehet az ember lánya dolgozni, de ezzel elveszti a Gyed-et és Gyes-t kap. Nem találtam sehol arra vonatkozóan írást, hogy ez a Gyes ebben az esetben 1 vagy két évet tart? Nem tudod véletlenül?

Mesélj létszíves a MATÁV szigetről. Én is nézegettem, hogy ki kéne menni, de nekem úgy tűnt, hogy inkább nagyobb babáknak való. Nem így van? Mit tudtatok csinálni?

Nálad az apuka teljesen eltűnt? Igen, én is nagyon nehéz kérdésnek látom az apa, társ kérdést. Nem hiszek a „csak a gyerekért együtt maradunk” kapcsolatokban, hiszen a kicsiknek isteni antennájuk van és megérzik ha gond van. Ez senkinek sem kedvezne. De csodálatos lehet, ha sikerül egy teljes családban nevelni a kicsit. Nem reménytelen a dolog. Családomban egy válás zajlik éppen és a két gyermekével egyedül maradó kismama rátalált egy rendes emberre, aki örömmel vállalja mindhármukat.

Én is szeretem a személyes kapcsolatokat, de a pici mellett egy kicsit leapadtak a kapcsolataim. Ráadásul a barátnőim gyermek nélkül élnek, így nehéz a barátságunkat ápolni, hiszen ők egészen más gondokkal bírnak.

Évi! Te nem is kerested a papát? Nem is látta a kicsit?

Sziasztok!

Ui.: Bár nem kicsik a babáink, de megkérdem, hogy most ajánlottak fel egy teljesen új kézi mellszívót nekem (de nekem már nem kell). Nincs szükségetek rá?


Csilla

Sziasztok Éva és Csilla!

Voltatok a gyerekszigeten? Nagyon tudom ajánlani, nagyon jó programok vannak!
Még három hétvégén keresztül tart.

Judit

Sziasztok,
akkor én itt harmadikként 8 hónapos kisfiammal. A sztorim annyi, hogy én is egyedül hordtam ki a babát, bár nálunk az Apuka akarta, de megsértődött amikor őszintén elmondtam neki, hogy nem tudom vele összekötni az életemet, azóta a fiát sem kívánja látni. Szóval szerintem nem vagyunk túlságosan nagy bajban, mert nézzetek körül és látni fogjátok, hogy sokan harmincon túl több mint boldogok lennének egy babával, csak esnének valahogy teherbe, sajnos itt tart a mai társadalom. Meg aztán én nem hiszek abban, hogy embereknek együtt kell maradniuk, ha nincsen szeretet és harmónia. Nos, sajnos az én barátnőim igencsak le vannak maradva a gyerekvállalással és félek, hogy ezáltal egy picit el is távolodunk egymástól, így nem titok, hogy keresném a társaságát hasonló korú babák anyukáival és nekem lehetőségem is van "nyaraltatni" a gyerkőcöket, csak hát én is hiszen a személyes szimpátiában... éva budapestről