A párommal nem éltünk együtt és csak egy dolog volt biztos kettőnk között, hogy szerettük egymást. Most azt gondoljátok, hogy ez elég ahhoz, hogy vállaljuk együtt a gyermekünket....de nem. Én vállaltam a kicsit, ő pedig azt mondta csak egyet tud vállalni "szemmel tart minket".
A terhességem mégis csodálatos 9 hónapja volt az életemnek. Egy rövidke émelygéses időszak után végig kacagtam örömömben az áldott állapotomat. Pocakom növekedése és gyermekem egyre tisztább érzete kiegyensúlyozottá és boldoggá tette a napjaimat. A legtöbb kismama megváltásként várta a szülést, én egy picit talán bántam is, hogy a "kicsikémmel egyek vagyunk" állapotom megszűnik.
Ebben az idilli helyzetben azonban csak a családom volt segítségemre. Iszonyú magányos voltam a társam nélkül. Napról napra egyre több érzés, terv és vágy éledt fel bennem, de nem volt partner akivel ezt megbeszélhettem. Orvosi vizsgálatokra Édesanyám kísért el és ő szorongott velem szülésemet segítve.
Hazudnék, ha azt írnám, szívem nem volt magányos és félelemmel teli. Most kilenc hónapos a kisfiam. Hosszú és nehéz hónapok vannak mögöttünk, mégis soha ilyen boldog nem voltam. A kislegény minden nap új dolgokkal lep meg. A szeme ragyogása, kiegyensúlyozott kacagása élettel tölti meg a házunkat. Hálás vagyok, hogy akár egyedül is, de a gyermekem mellett dönthettem.
Mégis.......kedves egyedülálló apukák és anyukák nem akarjátok megbeszélni valakivel kisebb vagy nagyobb gondjaitokat? Olyan jó lenne néha egy hasonló élethelyzetben élő emberrel csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Hát itt vagyok és nagyon örülnék, ha velem lennétek és írnátok.
Egyedül vártam és nevelem gyermekem |
34 évesen karácsonyi ajándékként láttam meg a terhességi tesztem eredményét. Igen, hát kétség sem fért hozzá, hogy a baba itt volt a pocimban. Rég várt és remélt öröm volt, de mégis egy kis rémülettel párosult az érkezése.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
| MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Előző hír
Légy tanulásra kész!
Következő hír
Válás hatása a gyermek párkapcsolataira
Közösségi hozzászólások:
Családinet hozzászólások
Hozzászólások (3 - 1)
jolan34
#3
2006. június 17. 10:51:13 | szombat |
Kedves Csilla!
Talán bővül majd a kör. Nem olyan egyszerű ez a fajta kommunikáció, én is most barátkozom vele, megvallom, a személyes találkozások, személyes kapcsolatok híve vagyok. Talán sokan vannak ezzel így, ezért nem jelentkeznek. Én azt szeretném, ha ebből a kezdeményezésből is ez alakulna ki. Praktikus vetülete is van a dolognak, hiszen tudunk segíteni is egymásnak, mivel hasonló problémákkal kell szembenéznünk, pl. a család hiánya, azaz kevesebb emberre lehet számítani a családból, mint ahol a mama és a papa családja is ott van. Vagy nehezebb anyagi helyzet, esetleg. Én mindenképpen szeretnék pénzt keresni, de semmiképpen nem szeretném a kislányom kárára (azaz bölcsődébe adás). Talán ebben is tudnánk segíteni egymásnak (minél bővebb a kör, annál inkább). Vagy nyaralási/szórakozási lehetőségek. Ha többen vagyunk, akkor felajánlhatnánk, ki-ki amit tud, (egy kertes ház, vagy nyaraló, stb.), eltölthetnénk gyerekestül 1-1- napot. Tudom, nagyon előreszaladok ezekkel a felvetéseimmel, de én valahogy ilyesmire gondoltam, ami miatt érdemes lenne megosztani gondot, örömöt, stb. Egyébként a gyermekeket én szent dolognak tartom, és fő célom, hogy a lehető legjobb helyzetet alakítsam ki számunkra. Ennek legfőbb feltétele a szülő(k) kiegyensúlyozottsága. Egyedülálló szülőknél - magamból kiindulva - a bűntudat, önmarcangolás, illetve a papával szembeni tanácstalanság (hogy oldjuk meg a helyzetet?) a legnagyobb kihívások. Talán ezen kérdések megvitatásában is tudunk segíteni egymásnak. Judit
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#2
2006. június 12. 13:07:09 | hétfő |
Kedves Judit!
Ketten vagyunk még csak. Azt hittem, hogy többen leszünk. Igazán érdekelt mind a női, mind pedig a férfi oldala a gyermeknevelésnek. Nehéz napok, hónapok vannak mögöttem. Jó lett volna Édesanyámon kívül másba is kapaszkodni. Hogy bírod egyedül? Szülők vannak, akik tudnak segíteni? Budapesten élsz? Csilla
|
|
|
|
||||
Törölt felhasználó
#1
2006. június 11. 21:54:49 | vasárnap |
Nagyon hasonló helyzetben vagyok, mint a cikk írója: állapotosan maradtam egyedül, a kislányom 9 hónapos lesz
 , nagyon vártam, nagyon szeretem, és tele vagyok kérdésekkel, félelmekkel, gyötrelmekkel, amiket, úgy érzem, csak hasonlókat átéltekkel tudnék megbeszélni.Én is szeretnék hasonló élethelyzetben élő emberrel (emberekkel) csevegni, találkozni és megosztani gondot, bajt vagy örömöt. Judit
|
|
|
|
||||
Ez is érdekelhet:
.jpg){kind=small}
