Nyílt levél az ...adj örökbe, hadd éljek! plakátról

Azóta rengeteg cikket, hozzászólást olvastunk róla. Sokan azt hihetik, hogy örökbe fogadni (és adni) milyen könnyű.  Milyen egyszerű dolgunk is van, egyszer csak idecsöppen egy kisbaba. Mi is sokszor találkoztunk hasonló véleménnyel. Álljon itt egy olyan vélemény, ami a miénk, örökbefogadó szülőké.

Az örökbefogadás során mint örökbeadó és örökbefogadó anyukák megismerkedünk egymással, az örökbeadásig többször is találkozunk. Ezeket a napokat nem a felhőtlen boldogság jellemzi. Megismerve életüket, élethelyzetüket, döntésük okát, még inkább átérezzük érzéseiket, fájdalmukat mi is. Nem mi vesszük el tőlük a gyermeküket, hanem az örökbeadással ők gondoskodnak gyermekükről,  bármilyen fájdalmas is ez számukra.
Legtöbb esetben az örökbeadó anyuka egyedülálló, aki nem várt gyermekének így adja meg a legtöbbet, még akkor is, ha ez a legnehezebb út. DE nagyon jó hallani szavaikban a megnyugvást, mikor látják, hogy gyermeküket valóban szerető, boldog család várja.

    Nekünk, akik az örökbefogadást segítjük, nagyon fájó érzés, mert mi ismerjük az Életetadónkat, azt a NŐT, akinek élete legnehezebb döntését kellett meghoznia, hogy megmentse gyermekét. Elviselve közben a negatív hozzáállást, elítélő, megszégyenítő szavakat. Mintha nem lenne elég a lelki és fizikai fájdalom, még a társadalom gyűlölete  is nehezíti lelkét. Milyen irányba halad a világunk, ha egy gyermekének életet, családot, boldogságot adó nőt bűnösebbnek tartunk, mint azt, aki gyermekét abortálja?

    A kormány kampánya nem kötelez, nem tilt, nem kényszerít. Ez a plakát azt üzeni, hogy a nem várt gyermek sorsa nem csak a halál lehet. Egy lehetőséget kínál fel, amit a társadalom nagy része nem ismer. Ha ismert lenne az örökbeadás lehetősége, az ezzel foglalkozó szervezetek munkája, ha nem lenne ennyire elítélő a társadalom, akkor biztosan több nő választaná az ÉLETET gyermekének, és talán nem lenne többé csecsemőgyilkosság sem.

    A plakát a tájékoztatás révén az örökbefogadással foglalkozó szervezeteknek munkáját is segíti.  Emellett felhívja a figyelmet azokra a nőkre, akik bizony itt élnek köztünk gyermekük nélkül, és mégis ANYÁBBAK AZ ANYÁNÁL. Hiszen életet adtak, gondoskodtak, örökbe adtak és segítettek azoknak is, akiknek nem születhet gyermekük és egyetlen esélyük az örökbefogadás.