Szörfözök a közösségi oldalon és azt látom, hogy az ismerőseim sorra állítják be jól bevált profilképükhöz a "Most is IGEN-t mondanék” keretet. Mielőtt hasonló elhatározásra vetemednék, utánaolvasok, miért is csinálják és hamar rájövök: épp most "ünneplik” a Házasság Hetét. Gondolkodás nélkül rányomok az új keretre és büszkén vállalom, hogy bizony én is újra IGEN-t mondanék.
Idén lesz 21 éve, hogy megismerkedtem a harmadik, egyben utolsó férjemmel. Akkoriban vízimentőként dolgoztam a Balatonon. Épp egy hosszú párkapcsolatból léptem ki egy futó kalandnak tűnő románcba, amit ő előszeretettel igyekezett megakadályozni. Őszinte leszek: egyáltalán nem jött be. Sem külsőre, sem belsőre. Nem egy volt az értékrendünk, a mentalitásunk, a jövőről való elképzelésünk. Ha ott "beadom a derekam”, két képet látok magam előtt. Az egyik az, hogy nagyon rövid idő alatt szétmegyünk és soha az életben nem beszélünk többet egymással, a másik pedig, hogy máig együtt vagyunk egy focicsapatnyi gyerekkel a nyakunkon. Legyünk magunkkal őszinték: az előbbinek nagyobb esélye volt.
Mindkét esküvőmre eljött…
Volt idő, mikor minden héten, hónapban érdeklődtünk egymás hogyléte felől és olyan is megesett, hogy egy egész éven át nem beszéltünk. Ha azonban bármelyikünknek szüksége volt a másikra, mindig számíthattunk egymásra. Az akkori futó románcból végül esküvő lett, amire őt is meghívtam. Egy kis baranyai faluban kötöttük össze az életünket. Lovaskocsi vitt minket a polgármesteri hivatalba, ismerős varrta a ruhámat és a szülésznő csoporttársaim voltak a koszorúslányaim. Jó kis lakodalom volt, mi magunk szerveztük. Az én hátrányomra mért korkülönbség azonban hamar megmutatkozott és a jövőbe vetett terveink kútba dőltek. Egy percre sem maradtam egyedül és az új kapcsolatnak köszönhetően az elvált nők klubját sem erősítettem jelenlétemmel túl hosszú ideig. A második esküvőm nagy ruhás, fátylas, bevonuló zenés, külső helyszínes, elegáns hacacáré volt a Tihanyi-félsziget egy kedves kis panorámás éttermében. Tudtam, hogy eljön, akkor már egy másik kísérővel az oldalán, de a lényeg az volt, hogy ott legyen. Pár év együttélés után kiderült: nem egy irányba evezünk, ezért másodjára is elváltam.
Barátságból szerelem lett
12 hosszú év után találkoztam vele újra. Akkor már teljesen máshogy néztem rá, mást gondoltam róla. Mindkettőnk értékrendje a helyére került. Hosszasan beszélgettünk, mikor hétvégente találkoztunk és én elvesztem benne. Barátságból szerelem lett a miénk. A hátunk mögött tudott kapcsolatok miatt azonban már óvatosak voltunk: nem ígértünk, nem bizakodtunk, csak hagytuk, hogy megtörténjen velünk az élet. Milliószor kérte meg a kezem, a tenyerén hordott, a "királykisasszonykája” voltam. Megbeszéltük, hogy ha egyszer hozzámegyek, megtartom a saját nevemet és nagy pocakkal fogok az anyakönyvvezető előtt állni, amikor már a gyermekünk szíve az én szívem alatt dobog.
Ketten mondtunk neki igent: a kisfiunk és én
Több évnyi próbálkozás, meddőségi kivizsgálások, műtét és egyéb beavatkozások után végre megfogant szerelmünk gyümölcse. Azon a nyáron 30 hetes kismamaként mondtam ki neki a boldogító igent a "Balaton legtetején”. Tízmilliószoros nap volt, amit csak később tudtunk meg. Olcsó, átalakított ruhát viseltem, bedagadt bokám miatt (és mert egyébként is így szerettük volna) zöld fűzős fehér sportcipőt. A hajamba élő virágokat fűztek és az Eddától az ”Elmondom majd” szólt. Akkor jött el a mi időnk, egy perccel sem előbb és egy perccel sem azután.
Most is IGEN-t mondanék…
Azóta is mindig megkérdezi, hogy hozzámennék-e még egyszer és a válaszom: IGEN.
A mi házasságunk sem a régi és korántsem tökéletes, de a mai napig virágot hoz és verseket küld és ez ad nekem bizodalmat a mindennapokban, hogy a nehézségek ellenére is összetartozunk. Lassan 21 éve…
3 házasság és 2 válás után esküvőszervező lettem
Kicsit úgy érzem magam, mint Jane a 27 idegen igen című filmben, aki mindenkit boldoggá tesz maga körül, mire a számára előírt göröngyös utat megjárva ő maga is megleli saját boldogságát. Szerény tapasztalattal a hátam mögött volt merszem elvégezni egy hozzám tökéletesen passzoló tanfolyamot, hisz ha már magamnak három teljesen különböző esküvőt megszerveztem, miért ne tudnék segíteni másoknak is a nagy napon. Nálam hitelesebb személyt úgysem találnak erre a pozícióra…
Én megtaláltam az enyémet
És ha már ünneplünk, tegyük ezt úgy, hogy mindenkinek egy kicsivel túlcsorduljon a szíve! Higgyétek el, csak így működik!
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot! Légy eszelősen boldog vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza! Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.” /Ha eljön Joe Black/
Olvasd el ezeket a cikkeinket is!
.jpg){kind=small}
