Nyeregbe, Anna!
Anna élete akkor válik igazán izgalmassá, amikor egy vidéki majorba költözik. Szülei lovasiskolát alapítanak, s egy állatorvosi rendelő is nyílik mellette. Milyen szerencse, hogy az állatorvosnő lánya, Lujza éppen annyira bolondul a lovakért, mint Anna! A lányok közösen fedezik fel a környéket, s együtt gondoskodnak a pónikról. De ugyancsak lelohad a kedvük, amikor megkezdődik az iskola. Osztálytársnőik nem tartják sokra a lovastanyán alkalmazott tanulási módszereket – és ezt Annával is éreztetik. S ez még nem elég: Annát és Lujzát titokzatos motorosok zaklatják egyik kilovaglásuk során…
Fel a fejjel, Anna!
Anna unokahúga, Nóra súlyos autóbaleset után kerül a malomvölgyi lovastanyára. Szülei veszélyes sérülésekkel fekszenek a kórházban, a sokkot szenvedett kislányról Annáék gondoskodnak. Nóra begubózik, nem is beszél, míg végül fel nem fedezi a pónik iránti szeretetet, és a segítségükkel szép lassan össze nem szedi magát. Ám Annának eközben nincs könnyű dolga. Egyszeriben minden Nóra körül forog, Anna pedig nem mehet el a régóta várt díjugrató versenyre, s a tetejébe még kedvenc póniján, Tündéren is osztoznia kell a kislánnyal. Vajon hogy veszik az akadályokat a Malomvölgy kis lakói?
A szerző
Sarah Bosse 1966-ban született, Münster vidékén nőtt fel és Münsterben is járt egyetemre, ahol németet és skandinavisztikát hallgatott. 1993-ban szerezte meg a diplomáját, azóta szabadfoglalkozású író, gyermek- és ifjúsági könyvek szerzője, valamint svéd ifjúsági irodalmat
fordít németre. 1997-ben német ifjúsági irodalmi díjra is jelölték Hans Olsson Rollenspiel Szerepjáték) című regényének fordításáért. Sarah Bosse eddig mintegy 50 könyvet jelentetett meg, köztük számos lovas- és kalandtörténetet. A szerző Münster közelében él férjével és felnőtt fiával.
Az illusztrátor.jpg)
Stephan Baumann 1965-ben született Münchenben, egyetemi tanulmányai után először kommunikációs dizájnerként dolgozott a müncheni főiskolán. Az 1994-es évet szabadfoglalkozású művészként New Yorkban töltötte. Később vendégprofesszorként dolgozott a müncheni főiskola kommunikáció–dizájn szakán. 2001 óta docens a müncheni televíziós és filmművészeti főiskolán. Az első gyermekkönyveket egyetemi tanulmányai alatt illusztrálta, időközben mintegy száz könyv illusztrációit készítette el. Stephan Baumann München belvárosában él feleségével és két gyermekével, és gyakran kívánkozik vidékre. Álmai netovábbja egy parasztgazdaság gyümölcsössel, lovakkal és sok más állattal.
A kötetek igazi titka: az Alexander-technika
Az Alexander-technika a mintegy száz évvel ezelőtt élt színész, Frederick Matthias Alexander nevéhez fűződik. Olyan módszert fejlesztett ki, amellyel tudatosíthatjuk magunkban testtartásunk és mozgásunk jellemzőit, és ennek a tudatosságnak a segítségével úrrá lehetünk káros mozgási szokásainkon. Mindenki hozzászokik olyan testtartásokhoz és mozgásmintákhoz, amelyek helyesnek látszanak, az ember ezeken nem is gondolkozik. De valóban mindig helyesek? Ha például összekulcsoljuk az ujjainkat, azt mindig ugyanúgy tesszük, mindig ugyanaz a hüvelykujjunk kerül felülre. Ha megpróbáljuk fordítva, azt máris „rossznak” fogjuk érezni. Ebből is látható, hogy mozgásunk gyakorlatilag automatikus. Éppen ezért segít, ha megállunk, és megfigyeljük, tudatosítjuk, hogy mi történik a testünkben. Így ugyanis megszabadulhatunk a régi szokásainktól, és választhatunk a különböző viselkedésmódok közül.
F. M. Alexander módszere a különböző mozgásfolyamatokat, elsősorban a fej, a nyak és a törzs összjátékát fejleszti. Ő ezt először a színioktatásban hasznosította. Ma már más területeken is egyre inkább alkalmazzák az Alexander-technikát. S mivel F. M. Alexander szenvedélyes lovas volt, mi sem kézenfekvőbb, mint hogy a felismeréseit a lovaglás során is hasznosítsuk. A lovaglás során az Alexander-technika abban segít, hogy javítsuk az önészlelésünket, s megtanuljuk, melyik cselekvés mivel jár. Így szerepe lehet például az ülés- és tartáshibák javításában, vagy a feszültségek és a görcsösség oldásában. A tanulási folyamatot a lovasoktató irányítja, aki minden egyes lépésnél a kezével irányítja a diák figyelmét a saját testére, a nyakcsigolyáktól kiindulva. A tanár keze révén tanulja meg a diák észlelni a feszültségeket vagy a görcsösséget,és általa sajátítja el a helyesebb mozgást. Az Alexander-módszerben ezt nevezik „jó szokásnak”. Mivel az új mozgásfolyamatokat hasznos az egyszerűbb tevékenységek – például járás, állás vagy ülés – kapcsán elsajátítani, gyakori, hogy az oktatást falovon kezdik. Ennek az az előnye, hogy a tanuló a kezdeti fázisban kizárólag a saját testére koncentrálhat, anélkül hogy egy ló mozogna alatta. Az első lovaglóórák pedig lépésben zajlanak, futószáron, hogy megerősödhessen az egyenes, nyugodt tartás érzete. A ló a lovas tükre, s szép mozgásokkal válaszol erre. Vannak olyan tanárok, akik arra kérik a tanítványaikat, hogy feküdjenek le egy asztalra, hogy a nyakuk és a gerincük még jobban ellazulhasson.
A technika elsajátításához időre és türelemre van szükségünk, de ha egyszer már a magunkévá tettük, az élet egyéb területein is alkalmazhatjuk. A türelemre pedig a lovaglás esetében amúgy is szükségünk van.
Anna élete akkor válik igazán izgalmassá, amikor egy vidéki majorba költözik. Szülei lovasiskolát alapítanak, s egy állatorvosi rendelő is nyílik mellette. Milyen szerencse, hogy az állatorvosnő lánya, Lujza éppen annyira bolondul a lovakért, mint Anna! A lányok közösen fedezik fel a környéket, s együtt gondoskodnak a pónikról. De ugyancsak lelohad a kedvük, amikor megkezdődik az iskola. Osztálytársnőik nem tartják sokra a lovastanyán alkalmazott tanulási módszereket – és ezt Annával is éreztetik. S ez még nem elég: Annát és Lujzát titokzatos motorosok zaklatják egyik kilovaglásuk során…
Fel a fejjel, Anna!
Anna unokahúga, Nóra súlyos autóbaleset után kerül a malomvölgyi lovastanyára. Szülei veszélyes sérülésekkel fekszenek a kórházban, a sokkot szenvedett kislányról Annáék gondoskodnak. Nóra begubózik, nem is beszél, míg végül fel nem fedezi a pónik iránti szeretetet, és a segítségükkel szép lassan össze nem szedi magát. Ám Annának eközben nincs könnyű dolga. Egyszeriben minden Nóra körül forog, Anna pedig nem mehet el a régóta várt díjugrató versenyre, s a tetejébe még kedvenc póniján, Tündéren is osztoznia kell a kislánnyal. Vajon hogy veszik az akadályokat a Malomvölgy kis lakói?
A szerzőSarah Bosse 1966-ban született, Münster vidékén nőtt fel és Münsterben is járt egyetemre, ahol németet és skandinavisztikát hallgatott. 1993-ban szerezte meg a diplomáját, azóta szabadfoglalkozású író, gyermek- és ifjúsági könyvek szerzője, valamint svéd ifjúsági irodalmat
fordít németre. 1997-ben német ifjúsági irodalmi díjra is jelölték Hans Olsson Rollenspiel Szerepjáték) című regényének fordításáért. Sarah Bosse eddig mintegy 50 könyvet jelentetett meg, köztük számos lovas- és kalandtörténetet. A szerző Münster közelében él férjével és felnőtt fiával.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Az illusztrátor
Stephan Baumann 1965-ben született Münchenben, egyetemi tanulmányai után először kommunikációs dizájnerként dolgozott a müncheni főiskolán. Az 1994-es évet szabadfoglalkozású művészként New Yorkban töltötte. Később vendégprofesszorként dolgozott a müncheni főiskola kommunikáció–dizájn szakán. 2001 óta docens a müncheni televíziós és filmművészeti főiskolán. Az első gyermekkönyveket egyetemi tanulmányai alatt illusztrálta, időközben mintegy száz könyv illusztrációit készítette el. Stephan Baumann München belvárosában él feleségével és két gyermekével, és gyakran kívánkozik vidékre. Álmai netovábbja egy parasztgazdaság gyümölcsössel, lovakkal és sok más állattal.
A kötetek igazi titka: az Alexander-technika
Az Alexander-technika a mintegy száz évvel ezelőtt élt színész, Frederick Matthias Alexander nevéhez fűződik. Olyan módszert fejlesztett ki, amellyel tudatosíthatjuk magunkban testtartásunk és mozgásunk jellemzőit, és ennek a tudatosságnak a segítségével úrrá lehetünk káros mozgási szokásainkon. Mindenki hozzászokik olyan testtartásokhoz és mozgásmintákhoz, amelyek helyesnek látszanak, az ember ezeken nem is gondolkozik. De valóban mindig helyesek? Ha például összekulcsoljuk az ujjainkat, azt mindig ugyanúgy tesszük, mindig ugyanaz a hüvelykujjunk kerül felülre. Ha megpróbáljuk fordítva, azt máris „rossznak” fogjuk érezni. Ebből is látható, hogy mozgásunk gyakorlatilag automatikus. Éppen ezért segít, ha megállunk, és megfigyeljük, tudatosítjuk, hogy mi történik a testünkben. Így ugyanis megszabadulhatunk a régi szokásainktól, és választhatunk a különböző viselkedésmódok közül.
F. M. Alexander módszere a különböző mozgásfolyamatokat, elsősorban a fej, a nyak és a törzs összjátékát fejleszti. Ő ezt először a színioktatásban hasznosította. Ma már más területeken is egyre inkább alkalmazzák az Alexander-technikát. S mivel F. M. Alexander szenvedélyes lovas volt, mi sem kézenfekvőbb, mint hogy a felismeréseit a lovaglás során is hasznosítsuk. A lovaglás során az Alexander-technika abban segít, hogy javítsuk az önészlelésünket, s megtanuljuk, melyik cselekvés mivel jár. Így szerepe lehet például az ülés- és tartáshibák javításában, vagy a feszültségek és a görcsösség oldásában. A tanulási folyamatot a lovasoktató irányítja, aki minden egyes lépésnél a kezével irányítja a diák figyelmét a saját testére, a nyakcsigolyáktól kiindulva. A tanár keze révén tanulja meg a diák észlelni a feszültségeket vagy a görcsösséget,és általa sajátítja el a helyesebb mozgást. Az Alexander-módszerben ezt nevezik „jó szokásnak”. Mivel az új mozgásfolyamatokat hasznos az egyszerűbb tevékenységek – például járás, állás vagy ülés – kapcsán elsajátítani, gyakori, hogy az oktatást falovon kezdik. Ennek az az előnye, hogy a tanuló a kezdeti fázisban kizárólag a saját testére koncentrálhat, anélkül hogy egy ló mozogna alatta. Az első lovaglóórák pedig lépésben zajlanak, futószáron, hogy megerősödhessen az egyenes, nyugodt tartás érzete. A ló a lovas tükre, s szép mozgásokkal válaszol erre. Vannak olyan tanárok, akik arra kérik a tanítványaikat, hogy feküdjenek le egy asztalra, hogy a nyakuk és a gerincük még jobban ellazulhasson.
A technika elsajátításához időre és türelemre van szükségünk, de ha egyszer már a magunkévá tettük, az élet egyéb területein is alkalmazhatjuk. A türelemre pedig a lovaglás esetében amúgy is szükségünk van.
.jpg){kind=small}
