Vigaszunk, hogy derű és mosoly költözik a szívünkbe, kicsiknek és nagyoknak is, hiszen az ülés mögül Flórika a tüneményes virágtündér kukucskál, hallgatózik, Tücsök úrfi ciripel. Jobbunknál Frakk, Morzsa kutya és Labdarózsa heverészik, Lukrécia és Cicamica az ülésen nyújtózkodnak. Böbe baba az ablakon lógatja ki horgászbotját. Kukori és Kotkoda hangjára riadnak az éppen 
bóbiskolók. A TV maci is az ablakban gubbaszt.
A Szeleburdi család pereputtya egy külön vagont foglal, középen étkezőasztal pingponghálóval, télen is lehúzott ablakokkal, mert ez a helység fűtés nélkül is kellemesen túlfűtött.
A hálófülkében egy tök gurul lábunk elé. Körbesöpröget minket Manócska, és Mazsola is előbújik egy kukoricacsutkát rágcsálva, vékonyka hangján lelkesedő Tádéval nyomában.
Hátradőlve őket nézegetem a legtovább gyermekeimmel. Merengünk, hogy fér el ennyi kedvesség, nyíltszívűség, természetközelség és humor ekkora kis figurákban. Oly sokszor futottunk már össze velük ki-, be- és átszállásaink során és még mindig csak csodáljuk őket újra meg újra. Először gyerekként, később felnőttként. Kiállták az idő próbáját, mondanivalójuk örök, az elfogadó szeretet nagykövetei ők, nem csak a magyar gyermekek számára, Kanadában, Japánban is ismerik őket. Bálint Ágnes 1974-ben, amikor én még épp csak megszülettem, egy rádióriportban azt mondta, hogy minden meséjének volt egy kis titkos célja. A Mazsoláé az volt, hogy megmutassa a szülőknek, hogy gyermeket csak türelemmel és humorral lehet nevelni. A tökházas zene csilingelő dallama számomra azóta is egy életérzést idéz, tele harmóniával….Most is fülembe cseng, miközben zakatol velem a vonat messzi tájak felé.
A kalaptartón diatekercsek, rongyosra olvasott kötetek, Vizipókos videokazetták, tökházas dévédék és egy kicsi poros doboz Cicavízió felirattal.
Megéhezem, s a leejtett kiflimorzsát egy egérkisasszony kapja fel, a morzsát elviszi, de hátrahagy valamit. Előttem egy szórólap hever, felemelem és elteszem, esős délelőttökön, délutánokon még hasznát vehetem. A Fabula színház Mazsola előadásai, az Állami Bábszínház Egy egér naplója és a Mazsola Játszó bábos baba-mama foglalkozásának időpontjai vannak feltüntetve rajta.
Egyszer csak Radó ront be a szomszédos vagonból, ahol a Szeleburdi család és barátaik épp most is zsibonganak. Kis lombfűrésszel nagy szív alakú lyukat vág a fülke tetején. Már kérdezném, vajon mit csinál ezen a bágyadt őszi napon ekkora lendülettel, de már magam is tudom, s csak csendben ülök tovább. Hát persze! Bálint Ágnes, ha letekint, láthassa, hogy bár minden a maga útján megy tovább, teremtményei már mindig velünk lesznek, olvasókkal, nézőkkel, mesehallgatókkal, kicsikkel, nagyokkal, egymás utáni generációkkal, bármerre és bármeddig megy is a szerelvény.
S csak integetek, felfele tekintgetek a szív alakú ablakon át. A gyerekeim pedig a töklámpásba egy piciny mécsest helyeznek.
Jakabosné Kovács Judit, Mazsola Játszó és Manócska Muzsika foglalkozásvezető,
www.mazsolajatszo.hu
.jpg){kind=small}
