Elment egyszer Mátyás országot nézni, hát ahogy ballag, lát az árok partján egy katonát, látja ám, hogy a katona retket eszik, még a hóna alatt is szorongat egyet.
- Mit eszel szolgám?
- Találja ki az úr - mordult egyet a katona.
- Talán valami pástétomot? - firtatja a király.
- Lejjebb, uram lejjebb.
- Talán bizony libacombot?
- Lejjebb uram, lejjebb.
- Ejnye, ejnye - tréfál a király - ha jól megnézem, úgy látom, hogy te retket eszel.
- Hát éppen eltalálta az úr.
Azzal ballag arrébb a király, de nem úgy a katona, sehogy sem megy a fejébe, hogy ki is lehet ez az úr, aki annyira beleszól még az ebédjébe is.
- Hát az úr kicsoda, talán bizony deák? - kiabál utána.
Megfordul Mátyás, ő is visszaszól:
- Feljebb fiam, feljebb.
- Talán bizony fiskáros?
- Feljebb fiam, feljebb.
Megszeppenik a katona, ijedten kérdi:
Talán bizony valami udvari ember?
- Feljebb fiam, feljebb.
- Csak nem a király?
- Hát éppen eltaláltad fiam.
Elkiáltotta magát erre a katona:
- Most már fogja meg az úr a retket, hadd tisztelegjek!
www.abbcenter.com/mese
.jpg){kind=small}
