Az Éhezők viadalát vagy Jókait olvassa a gyerek?

Ezekről is vitáztak magyartanárok és kutatók egy konferencián, meg arról, hogy milyennek is kellene lennie a magyarórának, és hogy miért még mindig a múltból haladunk a jelen felé, ahelyett, hogy a kortárssal indítanánk.
 

"Tisztelt szülők! Lányuk órán úgynevezett kortárs irodalmat olvasott. Figyelmeztettem!"

olvasható egy, a Facebookon terjedő posztban, ami nem más, mint egy ellenőrzőbe írt megrovás.

Az erről készült fotót ki is vetítették azon a kötelező iskolai olvasmányokról szóló konferencián, amit a Magyar Tudományos Akadémia rendezett. Arról vitatkoztak szakértők és magyartanárok, hogy vajon kell-e Jókai Mór meg az Egri csillagok a kötelező olvasmányok közé, vagy a mai diákokkal sokkal egyszerűbb az Éhezők viadalával megszeretettetni az olvasást. És hogy aki mobiltelefonon olvas el egy könyvet, vajon ugyanolyan  élményt kap-e, mint az, aki hagyományos könyvből?

A Magyartanárok Egyesületének alelnöke, a Radnóti Gimnázium vezető tanára, Fenyő D. György az oly sokat emlegetett rémes szövegértési PISA eredményekkel kezdte. A magyar diákok 27,5 százaléka lényegében az olvasás és szövegértés legalsóbb szintjét sem éri el.

De nem csak itt vannak problémák: nagyon komoly olyan réteg él ma Magyarországon, aki évente egy könyvet sem olvas el. Fenyő D. szavaival élve, "ők az olvasás kultúráján kívül maradnak".
 

Szerinte a kötelező irodalom speciális helyzetet teremt diák és tanár számára egyaránt

Előbbinek azért, mert nagyjából tíz évesen vélhetően először találja szembe magát azzal a helyzettel, hogy egyedül kell leülnie és elolvasni egy könyvet, ami egészen más szituáció, mint amiben addig része volt a tanórákon, ahol a pedagógus olvasott fel neki egy verset.
De furcsa a tanárnak is, hiszen egy kötelező olvasmánnyal több időt kell foglalkozni. A magyar irodalom tanításában is szemléletváltás szükséges: ahhoz, hogy ne csak szajkózzák a diákok a műveket, időre és elmélyültségre van szükség. "Egy tanórán nem lehet 3-4-5 verset lenyomni a torkukon", mondta a Radnóti tanára.

Egy magyartanár a közönség soraiból erre felvetette, hogy azt is figyelembe kéne venni, hogy hány órája, milyen fizetése van a tanárnak, milyen körülmények között él. "Kitalálhatjuk a világ legjobb iskolarendszerét, hogy ha ezek a problémák nem oldódnak meg, akkor teljesen feleslegesen beszélünk", mondta. A konferenciát megnyitó Dávidházi Péter, az MTA rendes tagja erre úgy reagált, hogy annak idején, amikor Arany János a nagykőrösi gimnáziumban tanított minden második héten 140 dolgozatot javított ki.

Egy másik, középiskolában tanító magyartanár pedig azt vetette fel, hogy a diákok nagy része egész egyszerűen nem ismeri a szavak jelentését, és ez nem is nagyon izgatja őket. Ezen változtani pedig a magyartanárok felelőssége. Szerinte tévedés, hogy csak Harry Potterrel lehet érdeklődést kelteni, Jókai Mór is ugyanúgy képes erre.
 

Olvassa el felnőttként

Jókai Mór Katona Józseffel és Móricz Zsigmonddal együtt fontos szereplői voltak a vitának. "Sokszor kimondtam már, de újra megteszem: a Légy jó mindhalálignak nincs helye a kötelező olvasmányok között", kezdte Szilágyi Zsófia, aki Szegeden tanít modern irodalomtörténetet. Na, nem azért, mintha ne lenne jó regény, de tapasztalata szerint a tanároknak csak kisebb hányada boldogul vele, és nagyon kevés az a gyerek, aki maradandó élményként emlékezne vissza rá. Már, ha egyáltalán hajlandó elolvasni.

"Egyszer egy beszélgetésben elhangzott, hogy ha kötelezőként nem olvassák el a gyerekek, akkor soha nem fogják. Erre azt a választ kapta, hogy viszont, ha most elolvassák, akkor egészen biztos, hogy soha többet nem fogják", mesélte Szilágyi Zsófia.
És hogy mit ajánl helyette? Tóth Krisztina: "Tolltartó" című novelláját, amiben ugyanúgy megjelenik a bűn, az ártatlanság, az önfeloldozás dillemája, mégis közelebb érzik magukhoz a diákok, mint a Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály kötetével bajlódó Nyilas Misit. "Hagyjuk meg a Légy jó mindhalálig-ot későbbre, a felnőttkorba, ahová az írója is szánta", mondta Szilágyi Zsófia.

Ő úgy látja, hogy az irodalom oktatásában arra a trendre mutatkozik igény, hogy minél rövidebb műveket, minél hosszabb ideig vegyenek át a diákokkal, és a művek lehetőleg hozzájuk minél közelebb eső korszakban íródjanak.
 

Éhezők viadala=Meki?

Vita bontakozott ki arról is, hogy vajon a magyartanár beengedheti-e az óráira a populáris irodalmat vagy csak a klasszikusoknak van értékük.

Kukorelly Endre író például nagyon is ellen van annak, hogy az irodalomórára bekerüljön a populáris. "A gyereknek a legjobb ételt kell adni, nem Mekit, hiába vágyódik nagyon oda. Ugyanígy magyarórán is a magasirodalmat kell neki adni". Szerinte a gyerekekből igenis lehetne olvasásmániást nevelni.
"Ha jól csináljuk, akkor a gyerek úgy fog rákattani a komoly irodalomra, a nem giccsre, mintha drogos lenne". Ennek megfelelően ő Jókai Mórt sem száműzné a magyarórákról.

"A tesitanár sem mondja azt a nyolcadikos fiúknak, amikor focizni akarnak, hogy ne csináljátok, mert az nem a klasszikus értelemben vett foci. Ha jól érzik magukat tőle, akkor mit számít, hogy nem teljesen szabályszerűen játszák? Ezt az elvet kell vallani az irodalomnál is: ne csak magasirodalmat olvashassanak a diákok, hanem olyat, amit élveznek is", érkezett a válasz egy másik résztvevőtől.

Arató László sem iktatná ki Jókait és a Bánk bánt, ő inkább onnan közelítene, hogy nem minden iskolában és nem mindegyiket kell tanítani. "Jókaival az a probléma, – minden szeretetünk ellenére, hogy a régi funkcióját ma már nem tudja betölteni. Jókai könnyű olvasmány volt, maga a szórakoztató irodalom, nagyszerű a nyelve – de ma már folyamatosan a tanárra, mint szótárra van szükségük a gyerekeknek, hogy megértsék. A kőszívű ember fiait a diákok több mint hatvan százaléka nem olvassa el - ez tény".

Szerinte a 20. század elejei vagy közepi szerzőket előbb kéne tanítani, mint Arany Jánost, a jelenből kéne haladni vissza a múltba, és nem fordítva. Arató László Kukorelly Endrével ellentétben nincs a populáris irodalom ellen, példaként említve az Éhezők viadalát vagy az Alkonyatot, amelyek szerint komoly lélektani kérdéseket vetnek fel.

A kötelező olvasmányokon kívül a konferencia másik témája a digitális fordulat kora volt, de ez utóbbiról jóval kevesebb szó esett.
Az azonban elhangzott, hogy:

• a webben rejlő lehetőségeket mindenképpen meg kell látniuk a tanároknak is. Soha annyi verset nem olvastak a diákok, mint most, amikor gyakorlatilag egész nap a dalszövegeket bújják
• a "sok elátkozott kütyünek" hála a diákok rengeteg betűt látnak és írnak le maguk is
• a digitális világ ha tetszik, ha nem, de riválisává válik a hagyományos olvasásnak, ezzel pedig az irodalomtanár is egy nehéz versengő helyzetben találja magát, amire kénytelen válaszokat adni. 

Egy korábbi cikkünkben Steklács János, a Pallasz Athéné Egyetem Pedagógusképző Kar dékánja, akinek kutatási területe többek között a szövegértő olvasás képességének fejlesztése, arról beszélt, hogy már az óvodában kéne kezdeni a szövegértés fejlesztését.

Az ugyanis, hogy valakiből milyen olvasó lesz, nagyobb részt már azelőtt eldől, hogy megtanulná az első betűt az iskolában. A diákokat pedig olyan szöveggel kell megszólítani, ami motiváltabbá teszi őket az olvasásra. A dékán szerint a magyar kötelező olvasmányok erre ma nem alkalmasak.

Szerző: Prókai Eszter