30 vers és mondóka madarakról, fákról és erdőkről

1.

Radnóti Miklós: Erdő

A lomb közt arany kard,
Napfény zuhant át.
Megsebzett egy fatörzset,
s az halkan sírni kezdett
aranylófényű gyantát.

2.

Réce ruca vadliba
Jöjjenek a lagziba
Kést, kanált hozzanak,
Hogy éhen ne haljanak

3.

Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz, nyitni kék.
Kék ibolya, gyöngyvirág,
csupa öröm a világ!

4.

Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak?

Hát te igazán megérted,
mit a madarak beszélnek?
nemcsak csipegnek, pityegnek,
fütyülnek és csiripelnek?
-Ó, dehogyis, szólnak mást is,
van őnekik szavuk száz is,
vagy talán még ezerszáz is!

Cinke

Hallgasd csak a cinegét,
azt mondja, hogy: "Nyitnikék!
Elolvadt a hó, a jég
ne aludjon kert, a rét,
az a dolguk: nyitni, nyitni,
virágot, rügyet kinyitni,
nyitni, nyitni, nyitnikék!"
Nem mindig ilyen vidámak,
mikor téli ágra szállnak,
eledelre nem találnak,
panaszkodnak: "Nincs... nincs...
nincs...
Itt sincs...itt sincs, sincs, sincs,
sincs..."
Ha valamit mégis lelnek,
még akkor sem örvendeznek,
mert keveset ád a tél-
mondják is, hogy: "Kicsit ér!"
Kicsit ér! Kicsit ér!

Rigó

Hát most milyen madár szól itt?
S hallod, éppen téged szólít
téged szólít, tőled kérdi,
tudsz számolni? Mondd meg néki,
ezer fán mennyi dió.
Ha nem felelsz, hát megmondja,
tavaly ősszel megszámolta,
ezer fán annyi dió,
hogy éppen egy millió!
Fiú! Fiú! Millió!
Millió! Millió!

Pacsirta

Ez meg milyen madár lehet?
Túlszállt már három felleget,
s mindjárt eléri az eget!
A pacsirta! ki más lehet?!
Mindig csak az eget járja,
földön fészkel, égen szárnyal,
sohase röpül a fára!
Figyeljed csak milyen tréfás,
jókedvű a mondókája:
"Felmegyek!
felmegyek!
megnézem
az eget!
Kérek ott
szekeret,
lovat és
szekeret!"

5.

Gazdag Erzsi: Fecskenóta

Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Megvan még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik
nótaszóra:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Kisfecskék
Kép: eismannhans / pixabay

6.

Gazdag Erzsi: Sír-rí szegény kis cinege

Sír-rí szegény kis cinege:
Megázott az inge.
Kerítésre teregeti,
Gyenge szellő legyezgeti,
Nap sugára szárítgatja,
Hogy a cinke felhúzhassa.

7.

Dénes György: Gólya

Láp közepén áll a gólya,
csitteg-csattog tilolója,
tolla szürke, csőre veres,
csíkot kutat, békát keres.

Gólyák
Kép: blickpixel / pixabay

8.

Tóth Marianna: Tavaszi szél

Tavaszi szél mókázik,
Kicsi madár nótázik.
Vígan szól a dalocska:
Kisütött a napocska!

Langyos eső csepereg,
Füsti fecske csicsereg.
Tündököl a napsugár,
Nemsokára itt a nyár!

9.

Valamennyit ugrik éltében a szarka,
Valahányat billent annak tarka farka,
Valahány szarkának farka tolla tarka,
Oly sokáig tartson a szerencse marka

10.

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.

11.

Gazdag Erzsi: Álmomban...

Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.

A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.

A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.

12.

Reggel van már, ragyogó,
Fütyörészik a rigó.
Csirip-csirip, csicsereg,
Szép, jó reggelt, gyerekek!

13.

Tóth Marianna: Erdőn, mezőn

Kicsi nyuszi szendereg,
Pázsit selymén hempereg.
Kora reggel, hajnalon,
Bújócskázik harmaton.

Kicsi mókus mókázik,
Ugrándozva nótázik,
Tölgyfa gyönge levele,
Éléskamra fedele.

Erdőn, mezőn áll a bál,
Minden állat odajár,
Bolond gomba kalapja,
Kikandikál tavaszra.

Mókus az erdőben
Kép: Capri23auto / pixabay

14.

Tamkó Sirató Károly: Öt kis madárka

Összebújt öt kis madárka.
Nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép,
mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.

15.

Tóth Árpád: A fa

Oh nézd a furcsa ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerűl
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...

Öreg fa
Kép: jplenio / pixabay

16.

Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.

17.

Zelk Zoltán: Gólya, gólya

Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…

Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.

18.

Donászy Magda : Almafa virága

Virág vagyok én is
Almafa virága
Zöld levelek közül
nézek a világba.
Jaj! Le ne tépjetek
Jaj! Le ne vágjatok!
Hadd teremjen almát
Öreg almafátok.

Almafa
Kép: MirellaST / pixabay

19

    Kányádi Sándor: Költögető

    Hajnalonta engemet
    gerle-galamb költöget:
    jó reggelt,
    jó reggelt,
    mindenki már rég fölkelt.

    Rá a rigó: föl bizony,
    gyöngyös harmatot iszom,
    hű de jó,
    hű de jó,
    harmaton él a rigó!

    Cserépen a verebek
    kenik-fenik csőrüket:
    csiri-csűr,
    csiri-csűr,
    csak így telik meg a csűr.

    De a szarka rájuk reccsen,
    hogy egy kicsit csendesebben:
    csöndesen,
    csöndesen,
    nem süket itt senki sem!

    Túl a vizen valahol
    kakukkmadár kakukkol,
    kakukk szól,
    kakukk szól,
    túl a vizen valahol.

20.

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.

Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.

A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.

Ősz eső,
fát verdeső -
fázik a táj,
kár érte, kár.

21.

Benedek Elek: Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !

Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!

Falombok közt, ', vészbe',
Lám, meg se ring madárka fészke;
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája -
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valánk,
Szép, lombos fáról álmodának -
Szeresd a fát!

22.

Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom

Mi kopog?
Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.
 
Mi ragyog?
Mi ragyog?
- Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.

Harkály
Kép: Luca_Cagnasso / pixabay

23.

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük,
várjuka csicsergő fecskét.

24.

Benedek Elek: Madárfiókák

Egy fészekben öt fióka
Összebújnak édesen.

Messze, messze szól a nóta:
„Mindjárt, mindjárt érkezem!”

Anyanóta, be szép nóta,
Szebb ennél már nem lehet.

Örvendez az öt fióka:
„Jer, jer!” – ez a felelet.

Jön már, jön már az anyóka,
Bogár, hernyó van elég.

Csicsereg az öt fióka:
„Ó de pompás egy ebéd.”

25.

Osvát Erzsébet: Falevelek

Száguldanak
szárnyas szelek,
repülnek a
falevelek.
És a fákról
földre szállva
gondolnak a
letűnt nyárra:
fényes napra,
víg madárra,
A sok kedves
cimborára.

26.

Áll egy kis pont magába,
bekerítjük karikába.
Két kis zsinór lóg le róla,
nono ez még nem a gólya.
A tojása kerek, hegyes,
mindjárt itt áll a vén begyes,
hurkapálca hosszú lába,
azzal gázol a mocsárba.
Piros csőre hosszú, hegyes,
jön a gólya, mindjárt megesz!

27.

Osvát Erzsébet: A bíbic meg a gilice

Búsan biceg
a bíbic,
éhes is,
meg szomjas is.
Fáj a lába,
fáj a szárnya,
felsebezte
nádba, sásba.
Csakhamar egy
gilice
rábukkant a bíbicre.
Megetette,
megitatta,
beteg lábát
borogatta.
Megtudta, hogy
nincsen apja –
tüstént fiává
fogadta.

28.

Etkem, betkem, kergendőben,
szól a rigó az erdőben.
Csiri csál, Szabó Pál,
cseresznyével töltött tál,
tüss ki, menj ki, ürítsd ki!

29.

Osvát Erzsébet: Galambok

Két galamb ül a háztetőn:
egyik fehér, másik szürke.
Hetyke piros csizmáikra
még a nap is vígan tűz le.
Hívogatja őket Teri.
Tenyeréből megeteti.

Fehér galambok
Kép: Couleur / pixabay

30.

Fehér Ferenc: Fecske

Villás farkú fecske,
gyönge még a teste.
Erőtlen fióka,
tenyerem lakója.
Villás farkú fecske,
repülsz te még messze,
szállni fogsz az égbe…
Ha szeretsz, majd nézz le!

A madarak és fák napjához kapcsolódó egyéb dalokért és játékokért olvasd el ezt is: Madarak és fák napja - játékos feladatok, melyek bővítik gyermeked tudását

Kapcsolódó cikkeink:

• 34 kedves mese, gyerekdal és ismeretterjesztő videó a fákról
• 16 kedves gyerekdal a madarakról és a fákról
• 44 tavaszi mondóka kicsiknek
• Gyerekkorunk legkedvesebb népdalai, videóval és szöveggel - tanítsd meg a gyerekeknek te is!

Borítókép: OpenClipart-Vectors / pixabay