Azok a felnőttek, akik akkortájt voltak kisgyerekek, a mai napig emlékeznek Etan arcára, ahogy minden nap a reggelizőasztalnál a tejesdobozról mosolygott rájuk, emlékeztetve őket, hogy ennek a kisfiúnak a szülei New York-ban most nagyon szomorúak. Az édesanyák minden alkalommal, amikor kezükbe vették a tejesdobozt, beleborzongtak a Patz család fájdalmába. Újra és újra elmondták gyerekeiknek, soha ne álljanak szóba idegenekkel, soha le ne térjenek a megszokott útvonalról. Sajnos gyakran az elővigyázatosság nem elég. Etan óta rengeteg kisgyerek képe fordult meg a tejesdobozokon és hozzá hasonlóan sokan soha nem kerültek elő.
Azóta a tejedobozokat nagyrészben felváltották a műanyag flakonos tejek és az internet a hírek leggyorsabb forrása, azonban a tejesdobozokon néha még fel-feltűnik egy-egy arc.
A kis Etan Patz története azért különleges, mert a nyomozást 9 éve lezárták. 2001-ben a kisfiút halottá nyilvánították, ám ez év május 25-én, pontosan a fiú eltűnésének évfordulóján, Cyrus Vance, Jr., Manhattan-járási bíró újranyitotta az aktákat és azt ígérte, egyszer és mindenkorra végére jár ennek az ügynek.
Mi történt 31 évvel ezelőtt azon a május 25-i napon? Etan már hónapok óta nyaggatta a szüleit, Stanley és Julie Patz-et, engedjék már őt is egyedül az iskolabuszhoz, hisz nagyfiú már, elmúlt hat éves, és milyen ciki, hogy az összes osztálytársa egyedül közlekedik, csak ő bébi még mindig, akit anyu kísér. A szülők belátták, Etan-nek igaza van. A buszmegálló két háztömbnyire van, a tűzlétráról látni a megállóban álló arcokat. Ismerős, biztonságos környék, s elvégre itt az ideje, hogy a fiuk önálló legyen. Május 25-én, péntek reggel, egy Memorial Day hétvége előtti utolsó munkanap, Etan boldogan tette fel Kék Kapitányos sapkáját és indult iskolába. Anyukája még látta belevegyülni az utca forgatagába. Meg se fordult a fejében a gondolat, hogy a kisfiú nem szállt fel az iskolabuszra. Délután azonban hiába várta. Fél 4-kor felhívta az iskolát, hogy megkérdezze, vajon milyen különóráról nem tudott. A tanítónő ekkor közölte vele, Etan aznap nem jött iskolába. Ekkor Julie körbetelefonálta az összes rokont, barátot, ismerőst és iskolástársat. Senki nem látta Etan-t. Ekkor telefonált a rendősrségre. Estére már több mint száz rendőrkutyás nyomozó kereste a 6 éves kisfiút. A kutatást hetekig folyatták, eredmény nélkül.
"Két lehetőség van számunkra. - nyilatkozták a szülők. - Elfogadjuk, hogy Etan-t egy idegen megölte vagy az, hogy egy nagyon elkeseredett, gyermekre vágyó anyuka lopta el. Az utóbbi legalább azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a kicsink jól van és mindent megadnak neki."
A család 1982-ig ebben a hitben élt, amikor a nyomozás fordulatot vett. Letartóztatták Jose Antonio Ramos-t, egy hajléktalant, aki nem messze Patz-éktől fészkelte be magát egy csatornába. A helyi szülők figyelmeztették a rendőrséget, hogy Ramos gyerekeket csal be a csatornába és ellopkodja az iskolatáskáikat. Ramos "otthonában" rengeteg Etan-hoz hasonló szőke kisfiú képét találták, de a férfi tagadta, hogy bármi köze is lenne Petz-ék fiának eltűnéséhez. Azonban meglepő összefüggésre derült fény. Etan egy régi babysittere Ramos barátnője volt.
Stuart GraBois, állami nyomozó ezen a szálon indult el, de semmilyen bizonyítékra nem lelt. A bronx-i szülők végül nem emeltek vádat Ramos ellen, akit elengedtek, s aki el is tűnt a városból. Kerek hat évig nem hallottak róla. Pontosan addig nem, míg GraBois felülvizsgálni nem kezdte az ügyet 1988-ban. Utánaérdeklődött, merre van Ramos. Ekkor megtudta, hogy börtönbüntetését tölti Pennsylvania-ban, gyermekmolesztálásért.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
GraBois ekkor felhozatta Ramos-t New Yorkba és azonnal nekiszegezte a kérdést, hányszor fajtalankodott a kisfiúval. Ramos azonnal bevallotta, hogy valóban felvitt egy kisfiút a lakására - ekkor még az East Side-on lakott -, pontosan azon a napon, amikor Etan elveszett és azonnal fel is tűnt neki, a fiú pont úgy néz ki, mint akit a hírekben keresnek. Azonban állította, hogy elengedte a gyereket és elvitte a metróállomásra, hogy meglátogathassa a Washington Heights megállónál lakó nagynénjét. A nyomozó közölte vele, a gyermeknek nincs nagynénje Washington Heights-ben. Ramos ekkor megtagadta a további vallomástételt és ügyvédet kért.
A nyomozás ismét elakadt. Senki nem látta Ramost a gyermekkel, se a házban, se az utcán, se a metróállomáson. Ramos 2012. novemberében szabadul a börtönből. A nyomozó bizakodik benne, hogy a beépített börtöntársak, akik a mai napig az ügyön vannak egy nap hírrel szolgálnak és megtudjuk az igazságot. Ám míg nincs tetthely, se földi maradványok, addig az ügy megoldatlan.
S hogyan élte meg a Patz család az elmúlt 31 évet? Az édesapa minden évben, fia eltűnésének évfordulóján beküld a börtönbe egy "ELTŰNT" plakátot kisfia képével és ugyanezt a szöveget írja a hátuljára: Mit tettél a kisfiammal?
"Még mindig vannak barátok, akik reménykednek benne, hogy Etan egy nap előkerül. Imádkoznak értünk és azért, hogy Etan hazatérjen, de mi tudjuk, ez nem történik meg soha. - mondják Patz-ék - Nehéz normális életet élni egy lezáratlan tragédiával a lelkünkben. Jó lenne, ha az akta újrafelvétele végre pontot tenne az ügyre.
A mi történetünk nem olyan, mint azok a TV-s bűnügyi drámák, melyeket egy óra alatt megoldanak. Mi 31 éve várunk. Gyakran megvádolnak minket azóta is, miért engedtük el a gyereket egyedül. Mit tehettünk volna? Érett, értelmes gyerek volt, nem tehettük meg vele, hogy nem engedjük."
A család azóta is ugyanabban a lakásban lakik. "Hosszú ideig nem tudtuk elfogadni, hogy Etan soha többet nem jön haza, de kimondatlanul is bennünk él a gondolat, mi van, ha egy nap haza tud jönni. Ide jön, itt kell hogy legyünk."
Etan esete volt az első, mely felébresztette a New Yorkban élő szülőkben az állandó félelmet és a tudatot, hogy a gonossszándékú emberek köztünk élnek és elég egy pillanat csupán, hogy a tragédia bekövetkezzen.
Azóta május 25. az Eltűnt Gyermekek Napja és ezen a napon különösen nagy hangsúlyt kap a megelőzés, az elővigyázatosságra való felszólítás. S hogy megtudjuk-e valaha pontosan azt, hogy mi történt Etan-nal, az első "tejesdoboz gyerekkel"? Talán igen, talán soha.
Forrás: tinkmara.freeblog.hu
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Szörnyű. .jpg)
.jpg){kind=small}
