Ha a gyerekedet molesztálják...

Ha észreveszel valamilyen jelet (nagyon nehéz kiszűrni), meg kell szakítani a kapcsolatot a gyanús személlyel. Ennek annyi a hátránya, hogy a bűnelkövető szabadlábon lesz és mással is megteheti ugyanazt, amit a te gyerekeddel!

Akinek házastársa, élettársa molesztálja a gyermeket, az nyilván kiszolgáltatott helyzetben van. Nehéz ügy, de arra kell gondolnia, hogy a gyerek fontosabb mint a partner, még akkor is, ha ő hozza haza a fizetést!

A pedofilokról azt lehet tudni, hogy általában a fejletlen gyermekekhez vonzódnak. Rejtőzködnek, többnyire teljesen normálisnak látszanak, van nőjük... de esetleg valami nem stimmel körülöttük. Ha túl sokat érintik meg mindenféle ürüggyel a gyermeket, akár játék közben, lehet gyanakodni. A pedofilia betegség. Ha a beteg a tettig is eljut, akkor viszont már bűnügyről beszélünk. Az a pedofil, amelyik befészkeli magát mondjuk egy kiszolgáltatott anya lakásába, az meg is találja a módját annak, hogy egyedül lehessen a gyerekkel, hiszen a bizalmába került az anyának is, meg a kisgyereknek is!
 
Mi is a molesztálás?

Nem mélyültem el annyira a témában és rossz is belegondolni, hogy mi mindenre mondhatjuk, hogy molesztálás, de már az is vétség, ha a felnőtt férfi előveszi a nemi szervét a kisgyermek előtt.

Azt olvastam, "megdádázhatja" valami "rosszaságért, szófogadatlanságért" a kicsit; vagy csak játéknak álcázza az intim területek érintését.

De bármi ilyen, ami ellen a gyerek tiltakozik és a felnőtt nem hagyja abba, szemérem elleni erőszaknak minősül!

Mi a teendő?

Ha a gyermek beszél, komolyan kell venni. Még egyszer ugyan nem lehet kitenni atrocitásnak, hogy jobban megbizonyosodjunk, de meg kell őrizni a nyugalmat és felmondatni telefonra, diktafonra a gyerekkel azt, amit korábban mondott. Ugyanis mire klinikai szakpszichológus meghallgatja a gyermeket, akár egy hét is eltelhet. Emlékei elhalványodhatnak, kavarodhatnak, félelemből megmásíthatja véleményét... stb.

Az anya dolga, hogy a nevelési tanácsadóban felkeressen egy pszichológust, aki meghallgatja a gyermeket. A védőnőt, a bölcsödét/óvodát/iskolát értesíteni kell mielőbb, mert esetleg az illető korábban maga is elvihette a gyereket az intézményből.

Ha az anya a gyermekjóléti intézethez fordul, sajnos olyan vontatottan halad az ügyintézés, hogy egy hét is eltelik, mire a kiskorút meghallgatják.

A pszichológus után látleletre kell vinni a gyermeket a kórházba, ahol megvizsgálják őt és jegyzőkönyvet készítenek, ezt elküldik a gyermekjólétinek és a rendőrségnek is.

Kétségek:

Természetes, hogy családtagunkról közeli hozzátartozónkról nem tudjuk elképzelni ezt. Mégis ha gyanú merül fel, az ártatlan gyermek élete, jövője, egészsége fontosabb kell hogy legyen, mint a szeretett férfi.

A dolgot nehezíti, hogy az anya általában nem szemtanú, csak a gyermekétől tud egy esetleges molesztálásról. Ez mindaddig csak gyanú, amíg be nem bizonyosodik! Ha valaki feljelentést tesz, még a végén hamis tanúzással vádolnák. Ezt elkerülendő, a szülőnek el kell vinnie látleletre is a gyermeket, és majd a kórház tesz feljelentést hivatalból. Az ügy már megy magától.

A rendőrség tanúként hallgatja ki az anyát, majd pszichológus a gyermeket is.
A bizonyíték lehet pl. egy hangfelvétel a kisgyerektől arról, mit tett  vele a gyanúsított. (Később a szakértő előtt már tagadhatja vagy védelmébe veheti a szeretett személyt!) Ha az igazságyügyi pszichológus szakértő véleménye alapján megalapozott a gyanú: kiskorú ellen elkövetett szemérem elleni vétség/erőszak, akkor előzetes letartóztatásba kerül a bűnelkövető.

Igazságügyi eljárás:

A gyanúsítottat 72 órás őrizetbe veszik, ez idő alatt számítógépét, mobiltelefonját lefoglalják, otthonát - gondolom - átkutatják. (Nem vagyok rendőr, de gondolom ez a nyomozás része kell legyen.)

Gyorsított eljárásban meggyanúsítják, kihallgatják, az ügyész indítványozhatja az előzetes letartóztatását. Vagy... esetleg szabadlábon védekezhet, ami riasztó, de általában ezek az emberek meghúzzák magukat.

A kihallgatás során nyilván tagadnak. Ha van bizonyíték/tanú/szakértői vélemény, akkor viszont hiába!

Tudomásom szerint max. 5 évet szabhatnak ki rá (nyilván a múltját is górcső alá veszik). Lehet, hogy volt korábbi molesztálási ügye is, esetleg jelentkeznek más sértettek is. 

Jövőkép, lenyomatok

Kevés szó esett arról a gyermekről, akit pedig sérelem ért.
1-2-3 évesen még játék lehetett neki az, ami történt. A nagyobb gyerekeknél, ha éveken keresztül tart a szexuális molesztálás, természetesnek veszi, hogy a felnőtt így közeledik felé. Esetleg "büntetésként" kapja. Mély nyomokat hagy a gyermekben. Nagyon fontos a szakértő pszichológus közreműködése, aki segít játékkal feldolgozni az eseményeket.

A kisgyermek bepisilhet, bekakilhat újra. Rémálmai lehetnek. Rajzaiban és játékában megfigyelhetők lesznek a büncselekményre utaló jelek (pl. kis hurkákat formál gyurmából, nemi szervet rajzol apának).

A szakértő azt mondta, nagyon sok az ilyen kiskorú ellen elkövetett erőszak. Ez ellen mindenkinek tennie kell. Meg kell védeni a kicsiket és meg kell büntetni a pedofil elkövetőket!

Sokan tapasztalatlanok, tehetetlenek vagy csak sokkot kapnak, mikor egy ilyen eseményről értesülnek gyereküktől.

Megelőzés

Minden nap érdemes megkérdezni a gyereket, hogy telt a napja, van-e valami ami bántja, történt-e valami?

Ha hallgat - pl. kamaszkorban nem arról híresek, hogy beavatnak a dolgaikba -, akkor figyelni kell a hangulatát, viselkedését.

Régen a cukros bácsiktól óvták a szülők a gyermekeiket. Ma ennél több veszély leselkedik rájuk, például a világhálón. A pedofilkommandó működése miatt óvatosabbak a pedofilok, de ott vannak az utcákon, szabadlábon vannak és keresik a lehetőségeket szexuális hajlamuk kielégítésére. Rejtőzködnek. Színleg barátnőt keresnek és családot akarnak.

Az egyedülálló anyáknak különösen vigyázniuk kell. A való életben és az interneten is. Akik társkeresőn ismerkednek, ki lehetnek téve annak, hogy megtalálja őket valaki, aki szerelmet, biztonságot és törődést ígér, pont azt amire egy nő anyaként is vágyik. Megismerni nem lehet a pedofilokat, de az gyanús lehet, ha egy kialakuló kapcsolatban „túlságosan” szívesen játszik a gyerekkel, az ő kedvét keresi és az anya igényeit időnként figyelmen kívül hagyja.

Gyermekünkben tudatosítani kell már pici korban, hogy idegenektől ne fogadjanak el semmit, akármilyen kedvesnek tűnnek.

Sajnálatos…

Sajnálatos, hogy míg az elkövető szabadlábon lehet, senki és semmi nem védi a sértettet tőle.

Sajnálatos az is, hogy a rendőrség a nyomozati szakaszban nem tájékoztatja a sértett családját; még az elkövető is többet tud (pl. mi vár rá, hol tart az ügy).

Sajnálatos, hogy akár hónapokig vagy egy évig is kétségek, félelmek és nem-tudás állapotában vannak a kiskorú szülei, pedig elvileg joga volna tudni a sértett családjának a fejleményekről. Pl. :az elkövető beismerte-e a tettét? Mikor kezdődik a tárgyalása?...stb.

Utókezelés

Mindenképp kell járnia a gyermeknek is és a szülőknek is pszichológushoz az események feldolgozása miatt. A kisgyermek játékkal feldolgozhatja, míg a szülőben esetleg örök félelem, bizalmatlanság alakulhat ki.

Ez a világ szabad a bűnözők és betegesek számára. A gyermekeink, szeretteink prédává válnak, amikor a szemünk nincs rajtuk!

Ez a félelem nem járhat át minden nap, nem retteghetünk. Szülői feladatunk nemcsak a nevelés, táplálás, gondozás a munka mellett, hanem a fokozott óvás is.
Remélem a cikk segít abban, hogy helyesen cselekedjenek és megtegyék a szükséges lépéseket!

Fotó: Chris030: Verträumt...