A szociális fóbia vagy társas szorongás a gyerekkor végén, a kamaszkor elején szokott jelentkezni, s ennek a korosztálynak a hét százalékát érinti. Ha nem kezelik, akár még a felnőttkorban is folytatódhat, kihathat az illető tanulmányaira, sőt általános közérzetére is.
Korábban az ezzel kapcsolatos vizsgálatok többségét laboratóriumi körülmények között végezték, ám Julia Asbrand, a Freiburg Pszichológiai Intézet szakembere úgy döntött, inkább otthoni körülmények között lenne érdemes körbejárni a témát, ezért 55 anyát és gyermekét (9-13 év közöttieket) kísért figyelemmel saját környezetükben.
A kísérlet során a gyerekeknek tíz perc alatt minél több nehéz mozaik-kirakóst kellett kirakniuk, és azt mondták nekik, hogy az eredményről majd később értesülnek. Az anyukáknak megengedték, hogy segítsenek a gyerekeknek, de kifejezetten nem bátorították őket erre, az egész folyamatot pedig videóra vették. A kirakós jól szimulálta azt a helyzetet, amikor valakinek házi feladatot kell írnia, vagy egyéb, az iskolához kapcsolódó feladatot kell elvégeznie.
Az eredmények azt mutatták, hogy a szociálisan szorongó gyerekek anyukái többet segítettek – még akkor is, ha a gyerek nem kért segítséget, és nem is utalt arra a viselkedése, hogy segítségre szorulna, ami azt mutatja, hogy ezek az anyukák nem bíznak igazán a gyermekük képességeiben.
Ezzel azonban a gyerekükben is elültetik azt a gondolatot, hogy ő egyedül nem képes semmire, aki így máskor, amikor nincs ott az anyukája, még inkább félni fog, és még kevésbé mer majd önálló lenni.
A szakember ugyanakkor megjegyezte, hogy a szorongó gyerekek anyukáinak javára írható, hogy nem voltak túlzottan kritikusak a gyerekeikkel szemben, és nem illették őket negatív megjegyzésekkel sem – ezzel együtt azonban fontos lenne ezeket a szülőket olyan képzésben részesíteni, ahol megtanulják, miként állhatnak hozzá rugalmasabban a gyerekük problémájához.
Forrás: http://mipszi.hu
Fotó: Tony Alter/flickr
(12).jpg)
.jpg){kind=small}
