A probléma valamikor 8 éves kor körül kezdődik a gyerekruha-osztályon.
Körülbelül ekkora az ember kislánya, amikor döbbenten tapasztalja, hogy már nem kap a méretében gyerekes ruhadarabokat. A fiatalabbaknak szánt cikkeket még rendszerint elöntik a Disney-figurák, a hercegnők és a pónik, amiről mindenkinek meg lehet a maga véleménye, de egy biztos, felnőttesnek a legnagyobb rosszindulattal sem lehet őket nevezni.
A 128-as vagy a 134-es méretnél azonban valami megváltozik. Nincs több csillámpóni, nincs több sellőfarkú kismacska, sem fodros-bodros hercegnő-szett. A többnyire még mindig serdületlen kislányok sortjai egyre rövidebbek és passzentosabbak lesznek, a pólókon megjelennek a vagány minták és a szemtelen feliratok (amelyeket az osztályban úgysem ért senki, lévén, hogy angolul vannak), és újra hódít a kilencvenes-kétezres évek ikonikus darabja, a haspóló is.
Innentől fogva pedig nincs megállás.
Bár a legtöbb általános iskola házirendje tiltja az arc- és körömfestést, a szabály betartatására nem igazán van módjuk.
Legkésőbb hetediktől – de néha akár már korábban is – hódít az erős smink, a hajfestés és a kitömött melltartó. A 12-14 éves lányok komoly nőként, kihívó ruhákban, kezükben csúcskategóriás telefonnal lejtenek végig az iskola folyosóján.
Felmerül a kérdés: valóban baj ez?
Ha igen, miért? Egyszerűen azért, mert ennek nem ilyenkor van itt az ideje. Egy tizenévei elején járó lány még kamasz, nem nő. Semmi baj nincsen azzal, ha próbálgatja a nőiességét, ha sminkeset játszik a barátnőivel, vagy ha alkalmanként felvesz egy-egy elegánsabb ruhát. Nyugodtan vegyen magas sarkút, ha színházba megy, vagy fesse ki magát, ha egy fiú moziba hívja. De ne legyen ez a hétköznapjainak a része.
Ne az váljon számára természetessé, hogy a még alig létező formáit kihívó öltözködéssel teszi hangsúlyossá – az meg pláne nem, hogy mindezt az Instagramon teszi közszemlére.
A szülők jelentős része persze tisztában van mindezzel. Bár vannak olyan anyák, akik maguk viszik a 12 évesüket hajfestésre, a többség csak a fogát szívva úszik az árral. Nem tetszik nekik a túlzott divatozás, a tonnányi alapozó és a közösségi oldalakra kitett csücsörítős fényképek, de úgy gondolják, meg kell engedniük, ha nem szeretnék, hogy a kislányt kivessék maguk közül a kortársak.
Éppen ezért, mint mindenhol, itt is az arany középút a megfelelő. Valamilyen szinten engedjünk a kislány bontakozó nőiességének, és semmiképpen se hozzuk őt kellemetlen helyzetbe – sok szülő például a szőrtelenítés ellen is tiltakozik, pedig az egy bizonyos fejlettségi szint felett már az alapvető ápoltság része. Ne adjunk neki ebben a korban még pénzt, hogy maga vásárolja a ruháit, de az sem jó, ha a megkérdezése nélkül döntünk az öltözködése felől - járjunk el inkább vásárolni együtt, és vegyünk olyan darabokat, amelyek mindkettőnknek megfelelnek. És közben persze beszélgessünk sokat és őszintén, ez ugyanis minden külsőségnél többet ér.
Indexkép: youtube
.jpg){kind=small}
