Barna-Pap Rozália tanítóként dolgozik, a negyedikes osztályának egy különleges feladatot adott: írják meg, hogy miért hálásak Istennek. A válaszok komolyságán és kedvességén maga az ötletgazda is meglepődött.
Óév végén, újév elején ismert hagyomány, hogy számba vesszük az évben történt örömöket, áldásokat és nehezebb, súlyosabb eseményeket is. Jó alkalom ez, hogy rendezzük gondolatainkat, megköszönjük Istennek azt a sok ajándékot, amivel napról napra megajándékoz minket. Így tettünk mi is a negyedik évfolyamos osztályommal.
Történt ugyanis, hogy olvasás órán Móra Ferenc – Történet a másik csalóról című novelláját olvastuk, amelyben a kisfiú még télen is mezítláb jár, mert nem telik a családnak cipőre. Jószándékú szomszédok felruházzák, de azt a testvérének adja, mondván, hogy neki nagyobb lába van, jobban fázik. A történetben végül mindenkinek jut legalább használt cipő karácsonyra.
Az olvasmány után érdekes beszélgetés bontakozott ki, köztem és az osztály között. A mai gyerekek – s talán mi felnőttek is – nehezen tudjuk elképzelni az ilyen helyzeteket, főleg a karácsony előtti ajándékvásárlási lázban. Az órát végülis azzal a megállapítással fejeztük be, hogy milyen jó nekünk, hogy ilyen körülmények között élhetünk.
Az olvasás óra után viszont fogalmazás következett. Arra gondoltam, hogy jó lenne hálát adni mindazért, amiről az előző órán beszélgettünk. Így hát az volt az órai feladat, hogy mindenki egy kis fogalmazás keretében írja le, hogy miért lehet hálás. Óra végén a gondolatainkat megosztottuk egymással.
Talán az én döbbenetem volt a legnagyobb, hiszen olyan komolyan vették számba tízesztendős életük minden területét, hogy az még a felnőttek számára is megirigyelhető és üzenet értékű: időről-időre fontos megállni és köszönetet mondani!
Az alábbiakban a negyedikesek gondolatai ösztönözzenek minket arra, amiről a zsoltáros így ír: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!”
„Hálás vagyok azért, hogy itt vagyok, hogy megszülettem. És azért, hogy ilyen szüleim vannak, és segítenek nekem. Hálás vagyok, hogy vannak hugaim és tudok velük játszani. Hálás vagyok, mert van családom! Hálás vagyok, mert mindenünk megvan! Hálás vagyok, mert szeretnek, és nem vernek meg.”
„Hálás vagyok azért, hogy van lakásunk, és hogy jó körülmények között élünk. Meg hogy nem egy szobában kell lennünk, mind a négyen, hanem több szoba is van. Hogy szép a lakásunk. Hálás lehetek azért, mert megvan mindenem, amire szükségem van. És hogy nem vagyunk szegények, mindig van elegendő mennyiségű étel és ital.”
„Anyának nagyon hálás vagyok a játékaimért, az otthonomért, a ruháimért, az ennivalókért, a lakásunkért, a bútorainkért, a csokiért, a tesómért és a tegnapi jó pizzáért!”
„Én azért vagyok hálás, hogy anya mindig főz ránk, és ha valami baj van, a családban mindenki segít! Ha Zoé, a kishúgom széttöri a játékomat, apa mindig segít megragasztani. És hálás vagyok azért is, hogy élek!”
„Azt gondolom, hogy sok mindenért lehetek hálás. Kezdjük a lakással, ahol élek. Hogy a szobám telis-tele van játékokkal. Hogy nagyjából bejártam a teljes északi és észak-keleti országrészt. Hálás vagyok a családomért, barátaimért. Hálás vagyok a tabletemért, de azért nem, hogy anya egész évre elvette. Tehát hálás vagyok minden jóért!”
„Sok mindenért lehetünk hálásak. Én ezek közül hálás vagyok a családomért, és hogy ilyen türelmesek a tanáraim. Azért is hálás vagyok, hogy ilyen sok barátra találtam ebben az iskolában."
"Én azt biztosan tudom, hogy annak kell örülni, amink van, és én örülök is annak, amim van!”
„Én hálás vagyok azért, mert van rendes ruhám, van lakhelyem, van étel és ital, és azért mert rendes életem van. Van hol tanuljak és nincs háború. Még azért is vagyok hálás, mert nem rongyos a ruhám, és nem fázom, hanem otthon meleg lakásban élhetek.”
„Istenem, amiért hálás vagyok neked, az az, hogy megszülettem és az év minden napján segítesz nekem. Meg még azokért a jótettekért, amiket segítesz megtenni. És azért is, hogy a családomat nem érte baleset. Még egyszer köszönöm, hogy vigyázol rám!”
„Hálás vagyok, mert van otthonom, vannak ruháim, cipőim. Van ennivalónk és innivalónk. Vannak barátaim. Van kistesóm, akire mindig is vágytam! Van apukám, anyukám. Van hol aludnom. Van iskolatáskám. Van kabátom, kesztyűm, sapkám, sálam. Rendes iskolába járok. Van nővérem. Meg a tegnapi finom forrócsokiért.
„Hálás vagyok azért a sok finom ételért. A meleg ruhákért és a sok jó játékomért. A szép cipőmért. A nagy bolyhos kabátomért. Hogy viselhetek meleg sálat, sapkát és kesztyűt. Hogy iskolába járhatok, ahol kapok finom ételt.”
„A hála nagyon sok dolgot foglal össze. Én magam a családomért, a baráti körömért és más egyéb dolgokért is hálás vagyok: például az anyanyelvemért, a játékaimért, és az ágyamért.”
Kapcsolódó cikkeink:
- Ezt mondanák el a tanárok a diákjaiknak, ha tehetnék
- Óvónő figyelmeztet: Változásra van szükség - hagyjuk békén a gyerekeinket!
- Érzelmi analfabétákat nevelünk
- 5 lecke az életben, amit minden gyereknek ismernie kell
Forrás és kép: 777blog
.jpg){kind=small}
