Hogyan biztasd a kamaszod?

Jeckel Eszter | 2020-07-15 14:38

Önbizalom, önbecsülés, magabiztosság. Még a csapból is ez folyik mostanában. A kamaszok mást sem hallanak, csak hogy miért nem bízol magadban? Hiszen olyan ügyes, okos, szép vagy! Vajon miért nem elég mindez?

Nemrég egy TED előadást hallgattam, ami nagyon szimpatikus volt, mert magam is átéltem hasonlót. Az előadás azzal kezdődött, hogy egy kisgyermekről beszéltek, aki odamenve a tükörképéhez, hatalmas szertettel fogadta azt. Még puszit is adott a tükörképének, rámosolygott. Ezt már többször megtapasztaltam én is gyermekiemnél, unokáimnál. Soha, egyetlen egyszer sem fordult még elő az, hogy a tükörbe bámulva az 1-3 éves gyermek rámutatott volna tükörképére és azt mondta volna, hogy fújj, ronda, nem szép, mit keres ez itt?

Ebből kifolyólag gondolom - és kutatások is ezt bizonyítják -, hogy valahol 3 és 14 év között elveszítik ezt az önmaguk iránti teljes elfogadást, szeretetet.

A tanulmány arra is kitért, hogy egy átlagos 14 éves lány teljesen függetlenül a valódi kinézetétől, akár napjában is azzal szembesül, hogy azt mondják rá, hogy csúnya.

És a képességei még csak ezután következnek.

Mit tudunk mi szülők tenni annak érdekében, hogy helyes önértékeléssel rendelkezzenek? Számos kamasz konzultációmon jelzeték azt a szülők, hogy nem hat a "jó szó". Hiába biztatják a gyermekeiket, nem érzik magukat alkalmasnak, vállalhatónak, felkészültnek, szépnek, okosnak.

Hogyan tudnánk visszaszerezni azt az állapotot, ami 3 éves koráig a sajátja volt a gyermeknek?

Nemcsak a helyes önértékelés fontos egy kamasz életében, hanem a helyes értékelés is. Azaz nem elég, hogy a kamasz tudja magáról, hogy miben jó, mik az erősségei, mik a gyengeségei, hanem nekünk szülőknek is ismerni kell a gyermekünket annyira, hogy helyesen értékeljük.

Nem akkor értékeljük helyesen, ha túldícsérjük, ha valótlant állítunk, hanem akkor, ha az összhangban van a valósággal.

Egy gyermek magáról és képességeiről alkotott képe több összetevőből áll, de most hármat szeretnék kiemelni.

Egyrészt áll a gentikei adottságaiból. Azzal főzünk, ami van, azaz a gentikai állományon nem sokat tudunk változtatni.
Ezenkívül áll a külső visszajelzésekből. Itt már több mozgásterünk van, hiszen mi ezek közé a külső tényezők közé tartozunk, de idetartoznak a pedagógusok, korosztályos csoport.
Mint tudjuk, nem csak mi jelzünk vissza a kamasznak, hanem az említett pedagógusok és korcsoport is, de van ráhatásunk, hogy milyen hatással vannak rá ezek a visszajelzések. Akár negatív, akár pozitív visszajelzést kap a gyermek, érdemes vele róla beszélgetni.
Kudarcokból. Kudarcok mindenkit érnek és érni fognak. Ennek egy nagyon egyszerű példája például a sport. Mindig csak egyetlen első helyezett van. Ennek ellenére több millióan nekifutnak egy-egy mérkőzésnek, sporteseménynek, pedig jó eséllyel nem fognak nyerni.

Kamaszainkat tehát vezetgethetjük és biztonságos keretet is nyújhatunk nekik, ahol próbálgathatják a szárnyaikat, ahova visszatérhetnek, ha kudarc, vagy bármilyen bántás éri őket, és ahonnan továbbküldhetjük őket, hogy megint próbálkozzanak.

Ha helye van a családunkban az őszinteségnek, beszélgetéseknek, képességeink felmérésének, akkor ez előbb-utóbb gyümölcsöt fog teremni és helyes önértékeléshez vezet, sőt mi több: magabiztossághoz és olyan próbatételeken való részvételhez, ahol eredményeket, így pozitív visszajelzéseket kaphatnak.

Kép: Mitrey / Pixabay