Extrém külső és öltözködés kamaszkorban
A külső megjelenés minden életkorban a belső világunkat tükrözi vissza
Kamasz gyereknél ez a tükrözés nem könnyű feladat, hiszen a világkép, az ízlés, a belső harmónia még alakulóban van odabenn: a készülődés, kísérletezés, határkeresés ideje ez. Amit kívülről látunk, az a fiatal útkeresésének egy-egy pillanatképe, ami bár zordnak vagy nevetségesnek tűnhet, még messze van a végleges stílustól.
Ezek annak a jelei, hogy ott benn készül valami.
Kamasznak lenni nem könnyű mesterség. Miközben egy élettani fáradtság fogja el az embert - amit a felnőtek hajlamosak lustaságnak bélyegezni –, rengeteg feladattal kell úgy megbirkózni, hogy ennek a kínjait a közösség ne is vegye észre. A test változik, az agy érik, a lélek öntudatra ébred. A kamasz szélsőségek között vergődve keresi a helyét, szerepét a világban, alakítja önképét, és ehhez igénybe veszi a környezete által adott válaszokat is, melyeket külsejével és viselkedésével vált ki a többiekből.
Próbára tesz minket, mint a mesebeli királylány vagy királyfi
A kamasz gyermek a környezete és a mi tekintetünkből keresi a választ arra a kérdésre, hogy ki is ő? Ez az időszak tele van feszültséggel, ellentmondással, a gyermekkori egyensúlynak most törvényszerűen fel kell bomlania, az új egyensúly kialakulása pedig még évekbe telik. A fiatal épp egyensúlytalanul billeg egy peremen, és úgy csinál, mintha a mutatványa könnyű volna.
Megmutatja magát különböző színekben és formákban, ezzel kérve figyelmet és feleletet a kérdésére: ki vagyok?
A kamasz feladata az, hogy elhatárolódjon a környezetétől és kialakítsa saját belső értékrendjét, érdeklődését, az egyedi, csak rá jellemző mintázatát. Az elhatárolódás többnyire olyannak tűnik kívülről, mint egy lelki gubó, amelybe a kamasz visszavonul, és belső világát kezdi építeni benne. Az önkép építésének egyik korai jele, hogy a kinézet a fiatal számára meghatározóvá válik, és önkifejezésének vágya megelőzi a valódi kifejezni valót…
Még nincs mit megmutatnia, de már muszáj.
Ezek nem könnyű helyzetek. Indulás előtt két perccel megjelenik egy fekete pólóban, melyen két fehér csontvázkéz nyúlik a mellek fölé… Édes lányom, mit akarsz te ezzel kifejezni? – zsörtölődne a szülő, azután elharapja.
16 évesen tetoválásért könyörög, amivel olyan üzenetet szeretne közvetíteni a világ felé, amivel mi nem érthetünk egyet. Fültágítót akar hordani, amivel maradandó nyomot hagy a testén, és később felelősségre vonhat, hogy miért engedtük. Kopaszra szeretné vágatni a haját, vagy olyasmi haspólókban mászkál, melyek a férfitanárokat meglehetősen kellemetlen érzéseknek teszi ki, és amiről ez az ártatlan kamasz elegánsan nem is vesz tudomást…
Feltűnésével hetente utal ki feladatot a szülőnek, hiszen ki ne tudná, hogy a kamaszoknak a látszat ellenére nagyon törékeny az énképe, és a kritika súlyos sérüléseket okozhat a még ingatag lelki szerkezetben?
Ugyanakkor a kamasz szélsőséges külsejével provokálja is a környezetét, feszegeti a határokat, figyelmet szeretne kisajtolni, és el is éri. Valójában olyan embereket keres, akik elég erősek ahhoz, hogy a határokat megszabják számára. A keretek meghúzása a serdülő számára is biztonságot, eligazodási pontot jelent a világban, amelyre ebben az életszakaszban van a legnagyobb szüksége. És bármennyire is tiltakozni látszik a szülői behatások ellen, a határok meghúzását mégis elsősorban a szülőtől várja.
Kép: Depositphotos.com
Akkor mit mondjunk, hogy mondjuk?
Amikor beszélgetünk a kamasz gyerekkel a külsejéről, az ezzel kapcsolatos kéréseiről, akkor az ne ítélethirdetés legyen, és részünkről egyoldalúan a kritika fóruma, hanem valódi véleménycsere.
Ne az hangozzon el, hogy „elcsúnyítod magad, pedig milyen szép gyerek voltál.”
"Hogy nézel ki?"
Higgyük el, hogy neki is van véleménye, még akkor is, ha két hónap múlva ugyanekkora érzelmi töltettel pont az ellenkezőjét fogja állítani! Azt majd megbeszéljük két hónap múlva, ha a mostani helyzetben nem veszítjük el a bizalmát...
Higgyük el, hogy a vélemények és információk áramlása lehet kétoldalú is, és hogy a „csere” azt jelenti, hogy a szülő is nyerhet a beszélgetésből.
Beszéljünk arról, hogy szerinte egy adott ruházkodás, ékszer, frizuraválasztás mit fejez ki? Tud-e azonosulni ezzel, tényleg őt mutatja-e meg, vagy csak felhasználják őt valaki más önmegvalósításához? Vigyük közös fórumra azt a kérdést, hogy milyen jövedelmező iparágak épülnek arra, hogy egy-egy divatcég kifejezési formákat kínáljon olyan világképekre, amik még meg sem születtek, illetve nem a fiatalok fejében születtek meg! Hogy súlyos árakat fizetünk azért, hogy a külsőnkkel más emberek világát jelenítsük meg, ami nem is minket jelez, csak reklámfelületei vagyunk…
Önmagunk keresésében végül márkákat találunk, és azokat hirdetjük? Mi az, amit valóban meg akar mutatni magából, és ahhoz milyen eszköz felel meg leginkább?
Ha a fehér lovon érkező királyfit várja, aki gáláns kézcsók kíséretében nyújtja át a vörös rózsacsokrot, akkor megfelelő-e ehhez a pillanathoz a könnycsepp tetoválás az arcon, ami a Yakuza világában egy ember megölésének a jele?
Érdemes beszélgetnünk arról, hogy a feliratos pólók szövege mit jelent, tényleg ő is azt gondolja, ami ki van írva rá? Tényleg azt szeretné hirdetni magáról, amit a külseje mutat?
Kép: Depositphotos.com
Ez az utolsó lehetőségünk
A kamaszok extrém külső megjelenése figyelemfelhívás, és ez az utolsó lehetőségünk arra, hogy gyerekként ezt a figyelmet megadjuk nekik! Jelezzük vissza, hogy hatással van ránk, anélkül, hogy ítélkeznénk fölötte! Öntsük szavakba ezt a hatást, anélkül, hogy megbántanánk.
Ne szorítsuk védekezésbe, magyarázkodásba, mert az minden további kommunikációs lehetőséget elvág, és nem marad felé olyan csatornánk, amin keresztül hatni tudunk rá.
A kamaszkori érési folyamat szükséges kísérője a külső megjelenés próbálgatása, a kísérletezés, még a provokálás is. Érdemes figyelni, hogy a folyamat, a változás valóban zajlik-e. Ha azt látjuk, hogy a stílus, a különös ismertetőjegyek cserélődnek, a szegecses karkötőt meg a fojtogató nyakláncot felcseréli a barátságkarkötő, vagy a bőrnadrágot a trottyos farmernadrág, nyugodtak lehetünk afelől, hogy a változás zajlik, és bármilyen extra megjelenést dob is ki, azt túl is fogja haladni.
Ez adhat aggodalomra okot
Aggodalomra és odafigyelésre az adhat okot, ha azt látjuk, hogy a gyerekünk valamelyik fokozatba belemerevedett, és onnan nem tágít. Egy fémbetétes bakancs a hozzá tartozó bőrkabáttal egy szezonra elég, azután újabb kalandok és újabb kihívások várnak a csemetére. Ha megdermed egy-egy szélsőséges kifejezési módnál, az azt jelzi, hogy elakadt a fejlődése, megrekedt a fiatal valami kérdésnél, melyre nincs válasza.
További jel, ha az öltözködési stílusjegyet valamilyen meghatározott céllal vette fel, és a cél nem teljesült. Ha szeretne valamilyen közösségbe tartozni, vagy valamilyen célt elérni – pl. kapcsolatba kerülni valakivel –, és ez a cél a felvett stílussal sem valósult meg, erről is beszélni kell. Egy túlhaladott öltözködési stílus a közösség számára is jel, és az elakadt fiatalt kivetheti magából az a társaság, akihez tartozni szeretett volna.
Jogod van hozzá, hogy megtagadd
A szülőnek a kiskorú gyerekével kapcsolatban joga van ahhoz, hogy ne járuljon hozzá egy-egy testhatárt feszegető beavatkozáshoz. Tetováláshoz, piercinghez, mikrodermál-hoz 16 éves korban még szülői hozzájárulás kell.
Ne féljünk élni ezzel a jogunkkal, ebben az életkorban még a legtöbb gyermek nem alkalmas arra, hogy egész életre szóló, testet megváltoztató döntést hozzon!
Semmiképp ne járuljunk hozzá, hogy a tetoválás, ha meg is engedjük neki, nevet tartalmazzon!
Szüksége van a határokra, még ha folyamatosan azokat feszegeti is
A határhúzásnál legyen erős szempont az, hogy a szélsőséges külső mennyire hagy maradandó nyomot. A kopaszra vágott haj kinő, a bordó köröm-tüllszoknya japán hóbortja eltűnik, a kékre színezett haj lekopik… A fültágító viszont, amelyen át tudna ugrani egy idomított oroszlán, nem fog heg nélkül visszahúzódni, erre bátran mondhatunk nemet.
A kamaszkor, ahogy Vekerdi Tamás mondja egyik előadásában, egy második születés. Nekünk ennél a születésnél is be kell biztosítanunk szülői helyünket, hiszen
a kamaszok bármennyire is szeretnék a szabályokat száműzni az életükből, bármennyire is a „saját bőrüket szeretnék a vásárra vinni”, mégis szükségük van még a biztonságot nyújtó korlátokra. A szabályokkal ütközve tudják a személyiségüket igazán markánssá formálni.
A hóbortok elmúlnak, de a bizalmat magunkkal kell vinnünk a túloldalra is.
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
