Az óvodás kor elérése nagyon fontos állomás a gyermek életében, hiszen ezzel bekerül a közoktatási rendszerbe, melynek részese lesz általában 18 éves koráig.
Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkció. Az óvodai nevelés célja az, hogy az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakoztatását elősegítse, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a különleges gondozást igénylő gyermek ellátását is).
Milyen alapelvek vezérlik az óvodát?
Elsősorban a gyermeki személyiség tisztelete, elfogadása, a kicsi szeretete és megbecsülése. Az óvodai nevelés, mely kifejezetten sajátos, lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni képességeinek kibontakoztatását. Az óvodának gondoskodnia kell arról, hogy érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes légkört teremtsen. Úgy kell megteremtenie a feltételeket, hogy azok a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus mivoltát tekintetbe vegyék. Az óvoda arra való, hogy gyermeki közösségben sokszínű, az életkornak és fejlettségnek megfelelő tevékenységet végezzenek a gyerekek, különös tekintettel a mással nem helyettesíthető játékra. S e játéktevékenység közben azért az életkornak megfelelő műveltségtartalmakat is közvetít.
A közoktatási rendszerben természetesen az óvoda az, mely a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Az együttműködés formái igen változatosak. Közéjük tartozik a személyes kapcsolat, a különböző rendezvények. Az óvoda kapcsolatrendszerébe tartoznak a küldő, majd a fogadó intézmények, azaz a bölcsőde, nevelőotthon), az óvodai élet alatt a pedagógiai szakszolgálat intézményei, közművelődési intézmények és az iskola. Az az optimális, ha e téren az óvoda nyitott és kezdeményező. Ebben különben a szülőknek is nagy szerepe van.
Tanítson vagy játszani engedjen?
Sok vita van arról, hogy feltétlenül „miniiskolának” kell-e lennie az óvodának? Akik az „igen” mellett érvelnek, azt veszik tekintetbe, hogy a teljesítménykényszer hamar elkezdődik (ez, sajnos, igaz) jobb arra időben felkészíteni a gyereket, hogy ne legyen törés az iskolába kerülés. Mások azonban tiltakoznak ez ellen, mondván, ennek a korosztálynak a játék a lételeme… Az igazság talán valahol középen van, ezért az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon és időkeretekben valósul meg. Ennek a fajta tanulásnak feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás lehetőségének biztosítása. Az óvodában eltöltött szinte egész nap alkalmas a hasznos szokások észrevétlen kialakítására, a spontán játékos tapasztalatszerzésre, a gyermeki érdeklődésre, természetes kíváncsiságra épülő ismeretszerzésre.
Az első három életévnek kulcsfontosságú szerepe van.
Ebben az életkorban rögzülnek be olyan automatizmusok, amelyek az egész későbbi életét alapvetően meghatározzák. Olyan alapvető funkciók szilárdulnak meg, mint a mozgás és a beszéd.
Állandóan izegnek-mozognak
Mi jellemzi az óvodába lépő korosztályt? Állandóan mozgásban vannak, hiszen mindent mozgásba ágyazva tapasztal meg a 3-4 éves gyermek is még. A kúszás, mászás begyakorlása a helyes mozgáskoordináció fejlődése szempontjából, illetve az agyféltekék dominanciájának kialakulása terén is nagyon lényeges mozgásformák. Két agyféltekénk közül a jobb oldali a bal testfelet irányítja, a bal a jobb oldalit. Ám a két agyfélteke nem egymástól elkülönülten működik, hanem egymással folyamatosan integrálva. A kúszás, mászás éppen azok a mozgásformák, melyeknél a váltott kar-lábmozgás miatt megvalósul az agyféltekék szinkronizációja, ami nélkülözhetetlen. Nem véletlen, hogy a 3 évesek állandóan ezekre az ügyeskedésekre törekszenek. Hagyni kell őket, jól tudják, miért van erre szükségük! Sok kicsinek nincs veszélyérzete, ezért a biztonságukra nem árt figyelni.
Fejlődő finommmozgások
Az óvodába készülve, szép fokozatosan és tudatosan vigyünk rendszert, ritmust a gyerek életébe! A világ megismerése is egyszerűbb úgy neki. Fontos, hogy kialakuljon a bioritmus, azaz az ébrenlét és a megfelelő alvási ciklus. Az alvászavarok sok gondot okozhatnak a beilleszkedéskor. Szakértők szerint a szülőknek szóló nevelési tanácsokon túl sokat segít a szenzomotoros ingerlés. Ez a szakkifejezés a valóságban egyszerű dolgot takar. Maga a kifejezés azt jelenti, hogy az idegrendszer fejlődése szoros kapcsolatban áll az egyensúlyi szervvel. Az egyensúlyi rendszer intenzív stimulálása kedvezően befolyásolja az összes agyi érési folyamatot, így a figyelmet is. Játékosan közelítsünk!
Összerakni, szétszedni, azt nagyon imádnak. Adjunk a gyerek kezébe olyan játékszereket, háztartási eszközöket, melyeket tud rakosgatni, egymásba, vagy egymáshoz illeszteni.
Hadd firkálgasson! Figyeljük csak meg, először az ún. lengővonalas firka jellemzi a rajzot, majd ez körkörössé válik, és aztán megjelenik az ábrázolási szándék. A kupakcsavarás, kulccsal manipulálás, forgatások, papírtépés, faépítő ügyesítik a csuklót. A szem - kéz koordináció fejlődésére kedvező hatással van a labdázás. Ekkor kezdődik a finommozgások fejlődése. És ez a korszak az anyanyelv tökéletes elsajátításának ideje. Az óvodába kerülő gyermek képes folyamatosan, mondatokban, viszonylag hibátlan toldalékolással beszélni.
Ha valakinek nem indul meg megfelelően a beszéde három évesen, az a tény veszélyezteti a beszéddel összefüggő, a beszédre épülő képességek kialakulását. A beszédfejlődés fontos kritériuma a gondolkodásfejlődésnek, a fogalomalkotásnak. A beszéd késése, akadályozottsága forrása lehet a később - többnyire az iskoláskorban - megjelenő tanulási zavaroknak (pl. a diszlexiának). Vannak azonban olyan gyermekek is, akik szünet nélkül beszélnek, de nem mondanak semmit. Erre a jelenségre is érdemes felfigyelni.
Gombolni, cipzározni, fűzni
A finommozgások fejlődése összefüggésben van az önállósággal. Engedjük a gyereket egyedül öltözni, gombolni, cipzározni, cipőt fűzni! Most több időnk van, hadd tanuljon, érezze, hogy ő már nagy! Legyünk türelmesek önálló próbálkozásaival szemben!
Lessük meg, mennyi ideig képes csendben figyelni! 10 perc már jó. Gyakoroltassuk a mennyiségi fogalmakat, meg tudják különböztetni az „egy”-et és a „sok”-at.
A nyár utolsó heteiben legyen minél többet kortársakkal! Hadd szokja, hogy megcibálják a haját, hogy nem kap meg mindent azonnal, hogy elveszik a lapátját! A társas érintkezés alapvető szabályait különösen azoknak kell elsajátítani, akik sokat vannak felnőttek társaságában.
Az óvoda a szocializáció első lépcsője, ha nincs megfelelően előkészítve, felér egy sokkhatással. Szabályok, korlátok jönnek… El kell szakadni a szülőtől, be kell illeszkedni egy idegen csoportba, alkalmazkodni kell idegenekhez. Ez nagyon komoly erőpróba egy háromévesnek. Legyünk megértőek!
Vekerdy Tamás szerint a gyerekek akkor fognak jól teljesíteni később, ha az óvodai évek szorongásmentesek maradnak és az érzelmi intelligenciát fejlesztik. Szerinte tanítani a gyereket káros ebben az életkorban. Mintát kell adni a gyereknek, melyet szabadon követ. Az óvodáskorban a szabad játék, mesehallgatás, ének azok, amik az érzelmi biztonságot jelentik. Nem fejleszteni kell, például nem a ruháját elrakatni, nem azt kérdeni, hogy mi volt az óvodában stb., hanem csak úgy együtt lenni vele, marháskodni. Ezek alapozzák meg az érzelmi biztonságot, az orientálódást a családban, a világban.
Indexkép: www.flickr.com
.jpg){kind=small}
