Merre menjünk?
Vidékieknek, kertes házban lakóknak persze ez nem kardinális kérdés, hiszen a saját - gyermekjátékokkal felszerelt - udvar, illetve a falusi kis utca, ahol minden házban ismerős gyermek lakik, szinte megunhatatlan! Ha mégis úgy érezzük, nem ártana egy kis változatosság az biciklivel fel-le karikázó sarjunk után való utcahosszat futkosás, vagy az udvaron való önhalálra unatkozás (illetve teendőink miatti öncukkolás) után, autóba be, határba ki!
A határtáblától gyalog vagy az autóba előzetesen bedobott biciklivel induljunk tovább, és figyeljük meg a szépséges fákat, bokrokat. Talán akad egy kis kanyargós patakocska is a környéken, és meg fogunk lepődni, hogy mennyi apróbb-nagyobb állatkával találkozunk majd! Útközben, ha jó az idő, meg lehet pihenni piknikezni, esetleg még egy kis ejtőzésre is... Fontos, hogy ne terheljük túl az apró gyermeket, és jusson eszünkbe időben visszafordulni.
Nagyvárosiaknak, tipikus lakás-lakóknak, amennyiben nem akarnak hosszabb túrákat tenni, maradnak a közparkok és a játszóterek alternatívaként. Sajnos a budapesti, felkapott közparkok többségének állapota nem igazán kielégítő, sem megfelelő a gondtalan, örömteli játékhoz, hála a kutyagumik, cigarettacsikkek, használt kondomok, alkoholos üvegek és egyéb disznóságok bizonyos illetők általi egyenletes és folyamatos terítésének a szép zöld gyepen. Egyszer-kétszer, különösen hűvösebb időben, amikor nincs a szokásos tömeg és szemét, azonban tehetünk egy sétát vagy keréktúrát a Városligetbe, Népligetbe, Margit-szigetre, már csak a megismerés céljából is.
Játszóterek
Vidéken és városban, közparkokban és lakótelepeken, mindenütt megtalálhatók. Szerencsére az utóbbi időben már nem mindegyikük a szokásos bilikékre és tulipirosra festett vasmászókákat meg két eső után berozsdáló hintákat tartalmazza, hanem elterjedőben vannak a fajátékok, élménycsúszdák, az úgynevezett interaktív játszóterek, mint például a Millenáris Parkban található csodálatos Pán Péter játszótér.
Egy magát valamire is tartó önkormányzat folyamatosan fejleszti, felújítja a játszótereit, és efelett való örömünket csak néhány vandál, illetve nemtörődöm szülő viselkedése csorbíthatja. Nemtörődömség alatt a játszótér csipszes zacskókkal, üdítős üvegekkel és cigaretta-csikkekkel való telehajigálása értendő. Lehet, hogy az első pár alkalommal hülyének fognak minket nézni, ha eme tevékenységek láttán rászólunk a tisztelt anyukára, ugyan keresse már meg a köztéri kukát, de talán egy idő után mások is példát vesznek majd rólunk, és segítenek majd tisztán tartani a játszóteret.
Ha új helyre megyünk, mindig figyeljük meg, a mászókák erősen vannak-e rögzítve, a hinta, a csúszda csavarja nincs-e kilazulva? Ha csak a legkisebb gyanú is fennáll arra nézve, hogy a játékszer már nem biztonságos, hiába látunk másokat is játszani rajta, mi ne engedjük rá gyermekünket - mi van, ha éppen alatta szakad le?! Ilyen esetben érdemes felhívni a játszóteret fenntartó szerv figyelmét a veszélyre.
Amennyiben a homokozó körül kutyákat látunk, nyugodtan elfelejthetjük a homokozást és az egész játszóteret is, mivel valószínűsíthető, hogy a homokozó kutya-illemhelyként van használva, amelynek "termékei" komoly veszélyt jelenthetnek csemeténk egészségére.
Mit csináljunk?
Talán ez sokkal fontosabb kérdés, mint az, hogy merre induljunk el. A leghiper-szuperebb élményjátszótéren is láttam már kerítés mellett női magazint unottan lapozgató vagy egymással végkimerülésig csettelő anyukákat, és a legunalmasabb háromszög-mászókán is meg lehet figyelni IGAZI élményt, együttlétet, együtt-játszást. Valószínűsíthető, hogy gyermekünk inkább ez utóbbira vágyik, tehát ne csak egyszerűen kihajtsuk legelni, hanem vegyünk részt aktívan játékában!
Szőjünk a tárgyak köré rögtönzött mesét, legyenek a játékszerek meghódítandó akadályok: a mászókából lehet Héthatárhegy, amiről a rajta lakó sárkány csak akkor fog rémülten elmenekülni, ha apróságunk felmászik a tetejére (vagy a számára biztonságos szintig, természetesen a segítségünkkel), a csúszda mifelénk a "Homokországba vivő fénysebességes csúszófolyosót" jelenti, a homokozó szélén sorbaállított farönkökből is lehet országhatár vagy akár vonatsín, ahol gyermekeinkkel gőzöst játszhatunk. A homokvár is sokkal gyönyörűbb lesz, ha egy magunkkal vitt ócska baba (királykisasszony) számára épül...
Saját udvarunkon, vagy máshol a szabadban apró kövekből készíhetünk egy-két temperapöttyel állatkákat, amelyeknek gyűjtött ágacskákból lesz a házuk, és kész is az állatkert vagy a tanya. Nagyobb ágakból, meg ócska pokrócokból remek búvóhely készülhet, amelyet "felhasználhatunk" indián sátorként, ősember barlangjaként, sárkányvárként - a határ a saját fantáziánk! Rendezhetünk ugróiskola-versenyt (emlékszünk még?), ugrókötél-, gumi-bajnokságot, és a számtalan labdajáték mellett persze ne feledkezzünk meg a jó öreg fogócskáról, bújócskáról sem.
Végül, akárhol is vagyunk, természetesen mindig adjunk teret és lehetőséget arra, hogy gyermekünk - egyedül vagy másokkal - szabadon is őrültködhessen, rohanjon, ugráljon, kiabáljon! Ezeket ugyanis csak kevésbé és erős korlátok közé szorítva teheti meg a lakásban, mégis szüksége van rájuk, fizikai fejlődéséhez, valamint ön- és szabadságtudata kialakulásához egyaránt.
Szabadban, szabadon 2.
.jpg){kind=small}
