Segítség, tévézik a gyerek! 3. rész

 
Az USA-ban, Kanadában, Németországban végzett tudományos kutatások felmérései szerint a tv-műsorok és számítógépes játékok hajlamosítják az erőszakra a gyerekeket és fiatalokat, miközben gyakran torzítják a valóságról alkotott képüket is. A szakemberek a computerjátékokat veszélyesebbnek ítélték, mint a tévé-adásokat.

A kutatók a tévé-programokban előforduló erőszak hatásáról 4 féle elméletet állítottak fel: 
- Stimulációs elmélet: kimondja, hogy minél több erőszakot tartalmazó jelenetet lát a néző, maga is annál agresszívebb lesz. 
- Habituációs elmélet: a néző eltompul a sok erőszak láttán, mert hozzászokik. Következmény: az együttérzés képességének hiánya. 
- Katarzis elmélet: az ábrázolt erőszakhatására a néző képes lesz leépíteni saját agresszivitását. 
- Inhibíciós elmélet: ha az erőszakot úgy mutatják be, hogy közben láthatjuk annak társadalmi elítélését, akkor ez gátlást alakít ki a nézőben az agresszív késztetéssel szemben.

A fenti 4 tézist, egyszerűségük ellenére még nem tudták biztosan alátámasztani. Ami biztos, hogy az erőszak „valahogy” mégis csak hatással van ránk. Nem kismértékben közrejátszik itt a néző személyisége is. Egyértelműnek bizonyul az a tény, miszerint a gyermek (erőszak vonatkozásában) nem csak valós szociális környezetétől, hanem a filmszereplőktől is tanul. Különösen érinti ez a fiúkat, akik eleve jobban gyakorolják az erőszakot, ráadásul férfiszerepként kínálják nekik a filmek az agresszivitást.

Reklámok nélkül nem lehet élni!
Napjaink médiafinanszírozása és adásstruktúrája miatt nem lehet elkerülni a reklámokat, szinte minden adást megszakítanak velük. A gyerekek különben is szívesen nézik ezeket.
A reklám színes, felépítése egyszerű, néha még vicces is, és egy számára vonzó kerek világról szól, ahol a kávé a harmónia.
Mégis jogosan aggódunk a reklámok miatt, mert
- Ténylegesen hamis tartalmakat közvetítenek: az a legboldogabb, aki a legtöbb árut meg tudja vásárolni, ill. a legtöbb dolgot veszi meg. Egy jó háziasszony elégedett, mert a megfelelő mosóport választotta, (ez kétszeres tévedés: ezek szerint „a háziasszonyok annyira igénytelenek, hogy ragyogóan fehér és semmihez sem hasonlítható színes ruhákban lelik örömüket” és „elhiszik, hogy egy mosópor minden tud”. Meg persze számukra nem ünnep az ünnep, ha a társaság nem fogyaszt alkoholt. )
- Nem az eszünkre, hanem az érzelmeinkre hatnak, ezért a néző csak igen nehezen tud távolságot tartani tőle. 
- Azt szuggerálják belénk, hogy az élet minden problémája megoldható a helyes termék megválasztásával, nekünk ezért semmi egyebet nem kell tennünk, csak egyszerűen megvásároljuk azt a bizonyos árut. A miénk, szülőké a felelősség, segítsük gyermekeinket a reklám kritikus szemléletű megközelítésében. Azaz mutassuk meg nekik, hogyan tudnak „átlátni a szitán” és hogyan derítsék fel a rafinált trükköket.

Végül, de nem utolsó sorban lássunk még néhány jó tanácsot:

Értékek, erkölcsi normák
Gondolatban kérdezzük meg magunktól, „megfelel-e az én értékrendemnek, erkölcsi normáimnak, amit a gyermekem meg szeretne nézni?" Ha nem, akkor talán egy későbbi időpontban akad neki való műsor, ha éppen nem akarjuk aznap teljesen beszüntetni a tévézést.

Húzzuk meg a határokat
Ne riadjunk vissza a korlátozástól. Meglehet, más gyerekek többet nézhetik a tévét, ez azonban minket ne érdekeljen. Mások szokása nem ad okot saját jól megalapozott tévézési elveink felborítására.

Nemi szerepek
Gondolkozzunk el rajta, nem kellene-e a néha régi, sablonos, szirupos tálalásban bemutatott hagyományos szerepeket kommentálni a gyereknek? A nők/lányok legyenek mindig engedékenyek, csinosak, áldozatkészek? Legyenek a férfiak/fiúk feltétlenül erősek, érvényesítsék az akaratukat, legyenek mindig harciasak?
Nem marad el a hatás, ha a gyerekeknek kellő gyakorisággal mutatják ezeket a kliséket. 
 
A gyakori csatornaváltogatásról
Próbáljuk elejét venni a dolognak azzal, hogy leülünk a gyerekkel, közösen és célzottan kiválasztjuk a megnézni kívánt programot.

A Reality tv adásokról
Itt látványosan tálalt baleseteket és bűneseteket annyira „felturbózva” mutatnak be, hogy a gyerekben később túlzott félelmet ébreszt ezekkel szemben, az egészséges veszélyérzet helyett. A néző itt a „kukkoló” szerepében szemléli mások szenvedését.

A Talkshow műsorokról
Itt emberek közötti konfliktusokat mutatnak be nagyon felületes módon és sokszor kisarkítva. Az ilyen műsorok rendezői a „realitást” durva hangnemben és alpári szókinccsel lefolytatott vitákkal próbálják utánozni. A néző itt is a „kukkoló” szerepében marad, ahelyett, hogy levonhatná a tanulságokat a kapcsolati krízisekből.

A televízió pozitív hatása
Rengeteg ismeretet szerez a gyermek a közvetített információkból. A pozitív és negatív tartalmak egy részéből tanulságokat is levonhat, elsajátíthat bizonyos típusú szociális beállítódásokat és érdeklődési irányultságok alakulnak ki benne. Nekünk szülőknek ezért különösen oda kell figyelni, mit néz meg csemeténk. Az is a mi döntésünktől függ, mennyi tévézést engedünk meg neki. 

Folytatjuk!

A cikksorozat további részei:
Segítség, tévézik a gyerek!
Segítség, tévézik a gyerek! 2. rész
Segítség, tévézik a gyerek! 4. rész