A gyermekeknek meg kell tanulniuk, hogy nem minden kívánságuk teljesülhet, szüleiknek pedig azt kell megtanulni, hogyan mondjanak nemet! Természetesen nem lehet elkerülni a konfliktusokat.
Tulajdonképpen egyszerű a megoldás, hiszen a család összjövedelme szabályozza a „beszerzéseket”. Ennek ellenére, minden szülő újra meg újra belekeveredik a nem feltétlenül szükséges dolgok vásárlása körüli vitákba. Ezek a dolgok - legalábbis a szülők szerint feleslegesek. A gyermekek és fiatalok ezt egészen másképp látják, mert ők itt és most élnek, teljesen közömbös nekik, hogy az a bizonyos kiadás ésszerű vagy éppen pazarlás. Őket nem foglalkoztatják komolyabban azok a pénzügyi problémák, amelyek csak hetekkel, hónapokkal, évekkel később jelentkezhetnek.
A nemet-mondás pénzkérdés?
Szinte minden szülőnek nehézséget okoz, amikor vissza kell utasítania gyermeke kívánságát. Ilyenkor a jövedelem csak kis szerepet 
játszik. A legtöbb családban működnek bizonyos morális alapelvek, hogy milyen mennyiségben és árban lehet ajándékokat vásárolni, illetve milyen összeget lehet a nem feltétlenül szükséges dolgokra fordítani. Alacsonyabb jövedelmű családokban ez a határ természetesen alacsonyabban húzódik, mint a jól kereső háztartásokban. A gyermek és a család anyagi biztonsága érdekében minden szülőnek ajánlatos megtanítania gyermekét arra, hogyan gazdálkodjon abból a pénzösszegből, ami rendelkezésére áll. Ez azzal jár, hogy a gyermek meg fogja tanulni, hogy lemondjon bizonyos dolgok megszerzéséről. Ekkor jön el annak a kényelmetlen szituációnak az ideje, amikor a szülőnek el kell hárítani gyermeke kívánságát. Mi is ebben igazán olyan nehéz?
Nehezen tudunk nemet mondani?
Ha újra meg újra azon kapjuk magunkat, hogy nagyon nehezünkre esik visszautasítani gyermekünk kívánságát, nézzünk alaposan magunkba. Ha megtaláltuk az okokat, ez segíteni fog a „megszorító intézkedések” érvényesítésében.
Az engedékenység mozgató rugói gondolkodásunkban rejlenek:
- Nem szeretnénk, ha fösvénynek tartanának.
- Nem szeretnénk csalódást okozni a gyermeknek.
- Félünk, nem fog szeretni a lányunk/fiunk.
- Félünk, önzőnek fognak tartani.
- Nem szeretnénk, ha gyermekünk nem tudna lépést tartani barátaival.
- Nem szeretnénk, ha szegénynek tartanának.
- Nem tartjuk jónak, ha túl sok kívánságát utasítíjuk el a gyermeknek.
Utállak, anya!
Valószínűleg sokan hallottuk már ezt mondatot, mikor nem vettük meg a legújabb divat szerinti Nike-edzőcipőt, Budmil táskát, vagy egy csinos, divatos farmert. A kívánság elhárítására adott, dühös reakció keserű piruláját minden szülőnek le kell nyelnie. Ne hagyjuk magunkat zsarolni! Hiszen valamennyien jól tudjuk, ezeket a szavakat heves indulatok hatására, meggondolatlanul vágta oda nekünk a gyermek, nem sok közük van az ő valódi érzelmeihez. Meg kell tanulniuk, hogy nem hullik minden csak úgy az ölükbe, amire vágynak. Anyaként, apaként lépésről-lépésre tudatosítsuk ezt csemetéinkben, a nevelési folyamat során. A végcél az, hogy a gyermek éretten, anyagi lehetőségeinek megfelelően és a realitásokhoz mérten kezelje kiadásait.
Szabjunk jól körvonalazott határokat, még jóval a pubertás kor bekövetkezése előtt, akkor megelőzhetjük az idegőrlő veszekedéseket.
Így reagálhatunk helyesen a dühkitörésekre:
- Maradjunk nyugodtak, ne kiabáljunk vissza.
- Ne változtassunk az álláspontunkon.
- Ne bonyolódjunk vitába.
- Beszéljünk a gyermekkel a témáról újra néhány órával később.
- Adjuk tudtára, mennyire megsértett minket a megnyilvánulásával.
- Tudjuk meg kívánságának valódi okait.
- Ne legyünk haragtartóak.
„De hiszen minden barátomnak vettek ilyet a szülei!”
A gyerekek és a fiatalok pontosan tudják, hogyan gyakoroljanak nyomást szüleikre. Le lehet őket szerelni a következő nyomós érvvel: „A barátaid mindig pontosan azt kapják, amit mi nem akarunk neked megvenni!” Gondoljuk végig, hogy mik a reális kérések, amiket megadhatunk és mik azok amiket visszautasíthatunk. Ezeket gond nélkül megtehetjük, hiszen a gyermekünknek azt is meg kell tanulnia, hogy nem mindent engedhet meg magának, amit a barátai megkaphatnak. Ha valóban nagyon akarja azt a dolgot, akkor egy kis türelem és születésnapra, vagy karácsonyra megkaphatja, esetleg némileg hozzájárulhat saját zsebpénzével is.
Ne mondjunk nemet pusztán elvi okokból!
Ha olykor el is hárítod gyermeked márkás termékek iránti igényét, következetességből azt ne utasítsuk el minden esetben. Igenis léteznek nyomós érvek, amiért mondjuk egy márkás ruhadarab megvásárlása mellett döntünk. Amikor például nem kapunk olcsóbb árkategóriában más gyártótól hasonló minőségű cikket. Némely olcsó cipő, nadrág, pulóver hamar tönkremegy, ennek következtében egy újabb termék beszerzése jobban megnöveli a kiadásunkat, mintha egy jó minőséget vásároltunk volna. Tehát a jobb kivitelű, drágább, de jó minőségű árucikk választása adott esetben olcsóbb alternatíva. Fontos, hogy gyermeked megtanuljon odafigyelni ezekre a szempontokra is. Minőség igen, olcsóbb gagyi-áru nem.
Egyéb más okok is léteznek, amiért azt a bizonyos pólót márkás cégtől kell megvásárolnunk. Tini korú gyermekeink ízlését már nem csak a család, hanem a televízió is befolyásolja. A példaképeiktől azt látják, hogy 
Miley Cyrus, Paris Hilton és Kate Moss esetében az exkluzív ruházat egyenlő a hírnévvel, szépséggel, gazdagsággal, sikerrel. A lányok mellett a fiúk is vonzódnak az öltözködési divathoz. Köztük említhető Eminem vagy P. Diddy, akik saját arculatú ruházatot alakítottak ki maguk számára. Ők azok, akik életérzéseket közvetítenek gyermekünknek, ezért kedvelik ennyire ezeket a sztárokat.
A gyermekek között működik a csordaszellem.
Minél idősebb lesz szemünk fénye, annál inkább hat majd rá a kortársak, barátok ízlése. Ne csodálkozzunk ezek után, ha a gyermek kívánságai, szokásai egyre inkább korosztályának más tagjai ízlésvilágához fognak igazodni. Azt lehet mondani, hogy úgy a negyedik osztály befejezése után egyre inkább gyengülni fog az öltözködésre és kinézetre irányuló szülői befolyás. A mindenkori baráti kör fogja meghatározni, milyen zene, öltözködési stílus, szóhasználat a menő náluk. Csak azt a tinit fogják igazán elismerni és az vívhat ki „rangos” pozíciót a csoportban, aki igazodik ezekhez a „normákhoz”. Ilyenkor már egy bizonyos stílusú farmer vagy dzseki viselete is lehet egy csoporthoz való tartozás „feltétele”. Nem minden gyermek rendelkezik azzal a határozottsággal, amely ellenállóvá tenné őt a csoportkényszerrel szemben. Legyünk tehát egy időre megértőek és elnézőek, ha gyermekünk egy bizonyos ideig nem tud lemondani a trendi és márkás öltözködésről.
Határozottan nemet mondani meglehetősen nehéz.
A gyermekben erre az időszakra már ki kell alakulnia egy erős öntudatnak, hogy ne engedjen mindenben barátai elvárásainak. Bármilyen erős is ez az öntudat, a kamasz kor velejárójaként fogadjuk el, hogy gyermekünk szeretne igazodni a barátok csoportjához és ez ellen alapjában véve nem tehetünk semmit. Ez bizonyos értelemben rendben is van, hiszen a felnőtté válás során csemeténkben ki fog alakulni, mely értékek, prioritások fontosak számára.
Gondoljunk csak arra, amikor egy bizonyos autótípust, úticélt részesítünk előnyben, ugyanígy ragaszkodik egy kamasz egy bizonyos telefonmárkához vagy farmerdizájnhoz. Ez természetesen normális jelenség, azonban a gyermeknek bele kell törődni abba is, hogy nem minden kívánsága teljesülhet.
Amennyiben a lemondás képessége nem alakul ki megfelelően gyermekünkben, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már megint belebonyolódtunk a gyermekkel folytatott pénz és vásárlás körüli fárasztó vitába.
.jpg){kind=small}
