Súlyos dilemmáink: Én, vagy a gyerek? (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Bár van autizmusra szakosodott ernyőszervezet Magyarországon, de minden jó szándékuk mellett segítségük olykor rugalmatlan, egysíkú, a helyzet kezelésére túl kevés alternatívát kínálnak, kommunikációjuk nem elég hatékony. Az általuk közvetített információk sem mindig jutnak el időben az autista gyermeke(ke)t nevelő családokig, így azok rengeteg nehézséggel találják szembe magukat mindennapjaik során. Ezek közül az egyik legkiemelkedőbb, hogy  az autizmus különböző fázisaiban élő gyermekek száma egyre növekvő tendenciát mutat, ezért egyre nehezebben oldható meg óvodai, iskolai elhelyezésük. Vannak e téren jóindulatú kezdeményezések, mégis a legtöbben – állapotuk súlyosságától függetlenül - sérült gyermekekre szakosodott intézményekbe, jobb esetben magánintézményekbe kerülnek, ahol gyakorlatilag a „hétköznapi” csemetéktől elkülönítve folyik nevelésük. Nem nehéz megjósolni, hogy így – állandó pozitív példakép híján - nem sok esélyük marad az un. egészséges társadalomba való beilleszkedésre. Egyéni, egyedi képességeik az ösztönzés hiányában nem teljesedhetnek ki, esetleg teljesen észrevétlenek maradnak.  Némi vigaszt jelenthet szüleiknek, hogy a kívülállók közül növekszik azok száma, akik helyesen ismerik fel ezen állapot mibenlétét, több lett a szakterületet mélységeiben is átlátó szakember. Nem kevés pénzért, de már nálunk is elérhetővé váltak az egyre jobb és hatékonyabb módszerek ezen állapot társadalmilag is élhető szintre hozására. A mérleg másik serpenyőjében viszont az áll, hogy ez a szikrányi remény a felzárkóztatásra - az amúgy is alig elviselhető lelki teher mellett - hatalmas anyagi megterhelést ró az érintett családokra. Ráadásul ott sorakoznak a még megoldandó, égetően sürgős feladatok is. Ilyen például, hogy országunkban még gyerekcipőben jár az autista ífjak és felnőttek foglalkoztatása. Nagyon kevés a velük járó, vélt vagy valódi kockázatot felvállaló munkáltatók száma, és késik az állam részéről az ösztönzés, a programban részt vevő cégek számára nyújtandó kedvezmények megfelelő kidolgozása..

Az sem elhanyagolandó probléma, hogy egy autista gyermek felelősségteljes nevelése nemritkán 24 órás feladatnál is többet jelent szülei számára. Lelkiismeretes elvégzése édesanyák ezreire ró nem mindennapi testi-lelki megpróbáltatást, és családok sokaságának okozzák széthullását. Ők azok az anyák, akik előbb, vagy utóbb óhatatlanul eljutnak odáig, hogy feltegyék önmaguknak a kérdést: ki a fontosabb? Én, vagy a gyerek? Adjam-e intézetbe, vagy szeretem annyira, hogy teljes egészében feláldozzam neki életem?