3 az 1-ben: Kihasználják a gyerekem!

„A kislányom mindent elosztogat az óvodában, s ha meg nem adja magától, a többiek rájöttek arra, hogy csak kérni kell tőle. Nem tud nemet mondani… Mitől lehet ez, és hogyan lehetne lebeszélni erről?” – érkezett hozzánk az olvasói levél, ami első pillanatra nem tűnik életbevágónak, de ha jól belegondolunk, nagyon fontos kérdéseket feszeget, melybe beletartozik az önértékelés, az önzetlenség vagy éppen a kortársak közötti megfelelés is. Hogy minden oldalról körüljárjuk a problémát, három szakértőnket is megkérdeztük arról, mi a véleményük a jelenségről. Mint majd látjátok, valóban eltérően közelítik meg ugyanazt a felvetést, és leginkább a kérdezőre van bízva, melyik úton indul el a megoldás felé.

Zavar az önértékelésben

Balogh Andrea, gyerekpszichológus

Az is megtörténhet, hogy a kislány azért osztogatja szét a játékait az óvodában, mert alacsony az önértékelése. Nem hisz abban, hogy ő is ugyanúgy jogosult egy játék használatára, mint a kortársai, és ezzel a viselkedésformával legalább "barátokat" szerezhet. Az alábbi tényezők alakítják a gyermek önértékelését, identitását, személyi biztonságának kialakulását.

1. Az egyén környezetének visszajelzései

• Szülők: az elsődleges visszajelzést a szülőktől kapja a gyerek, fontos megjegyezni, hogy a tekintélyelvű szülői nevelés önértékelési zavart okozhat.
• Társak: a gyereknek azt is meg kell tanulni, hogy társai mit gondolnak róla.

2. Az egyén tapasztalata

• az egyén siker és kudarcélményeitől
• a jutalmazás, büntetés módjaitól
• csoportbeli elfogadottság mértékétől

Az alacsony önértékelésű gyerek könnyen célponttá válhat, befolyásolható, hajlamosabb az áldozat szerepre. Az önértékelési zavarral küzdő gyerek teljesítménye gyenge, elhárító mechanizmusai vannak, szorongás. Az önértékelési zavarok következményeként iskolai kudarcok lépnek majd fel. Tehát érdemes lenne a kislány életében megvizsgálni a fentebb említett pontokat, és akkor kielégítő választ tudnánk találni a probléma hátterére, illetve akkor annak megfelelően tudnánk kezelni.

Az önzetlenség és a birtoklási vágy

Bischof Jusztina, óvodapedagógus

Az óvodáskorú gyerekek viselkedése többnyire belső indíttatású, érzelmeiktől vezérelt. Az otthonról hozott, szülők által kialakított szabályokat, szokásokat igyekeznek életkoruknak megfelelően betartani, de fogékonyakká válnak a közösségi környezetükben megismert és gyakorolt szokásokra, szabályokra is. Az említett kislány ”otthonról hozott” és már fejlettebb formájú ”szabályt” tart be az oviban is - ”ne legyél irigy, adj a tiedből másoknak is” - ezt igyekeztek a szülők tudatosítani benne és jól megtanulta: a szülői modell utánzása sikeressé, természetessé vált számára. A gyerekekre általában még jellemző az erős kívánság, mint domináns érzelem-mindent maguknak szeretnének, a birtoklási vágy erős. Így az a társuk szimpatikus nekik, aki odaadja a sajátját, ha kérik tőle. Ez a kislány szeretne jól beilleszkedni, szocializálódni, csoportjában pozitív személyiséggé válni, ezért odaadja, akár kérés nélkül is sajátját társainak. Így elkerülheti az esetleges konfliktusokat is. Az óvodások egyik legáltalánosabb tulajdonsága még: az én- központúság, az egocentrizmus - nem képesek önmagukat másoktól elhatárolni. Ez a határvonal még bizonytalan, az ”enyém”, ”övé” nem tisztázódott fogalom számukra, csakúgy, mint az egyéni tulajdon fogalma sem. Ez az egocentrikus világkép tipikus és erősen befolyásolja a kisgyerekek erkölcsi nézeteit.

Hogyan lehet a túlzott elosztogatósdiról leszoktatni?

Fejlődése során - bár nem tudom hány éves - fokozatosan el fog jutni arra a szintre,  amikor tudatosul benne, mi az övé, mi a személyes tulajdona, és azt védeni is fogja (5,6,7 év). Szülőként annyit lehet tenni, hogy magyarázzák el többször neki, miért ”védje” a saját dolgait. Még ha nem is érti meg teljesen, de érezni fogja, mit kérnek tőle. Halljon sok olyan mesét, amelyből levonhat tanulságot - sajátos, gyermeki mágikus világképe alapján - a saját esetére. Emellett cseréljenek információkat erről az óvó nénikkel, és kérjék odafigyelésüket.

Segítő eszenciák

Berényi Mariann, Bach virágterápia tanácsadó

Hosszabb és mélyebb beszélgetés hiányában a lenti szereket ajánlanám, de előtte mindenképpen ellenőrizném, hogy mit húz ki a kislány személyesen. A "nem tud nemet mondani" kulcsmondata az egyik szernek, a kisezerjófűnek, tehát mindenképpen belevenném a keverékbe. Természetesen azt kellene megvizsgálni, hogy mi áll a háttérben. Mivel majdnem biztos, hogy valami trauma, szorongás, ezért adnék még neki ernyős madártejet meg rezgőnyarat. (a madártej a múltbeli traumának a szere, a rezgőnyár pedig a megmagyarázhatatlan félelmeké.) Mivel minden problémás gyerek mögött problémás háttér áll (szülők-nagyszülők-testvérek), ezért a szülőket is alaposabban ki kellene faggatni. Előfordulhat, hogy valamelyik vagy épp mindkét szülő feltételekhez köti a szeretetét, és ezt sínyli meg a kicsi. Ez esetben katángot választanék.

Fotó: Heinz Hasselberg: 160 Regenbogen Windspiel