Lényeges szempont, hogy egy átmeneti problémáról vagy egy állandósult állapotról van szó. Lehet, hogy csak egy közelgő esemény, egy ünnep, egy szünidő izgatja a gyereket, s ezért nincs kedve a könyv fölött ülni. Esetleg jobban szeretne kint lenni a szabadban vagy a barátaival tölteni az időt a matekpéldák helyett. Azt hiszem, ez egy kicsit érthető. De mi a helyzet akkor, ha a gyereket egyáltalán nem érdekli az iskola, ha kényszerként éli meg a tanulást, ha semmi örömöt nem talál benne? Hogyan lehet ezen változtatni?
Tanulni is meg kell tanulni
Talán furcsán hangzik, de maga a tanulás is tanulható. Vagyis ki kell tapasztalnunk azokat a módszereket, melyekkel egy ismeret jobban és könnyebben rögzül. Mivel minden ember más, mindenkinek egyéni technikára van szüksége. Van, aki vizuális alkat, ennek megfelelően akkor tud egy anyagot könnyebben elsajátítani, ha látja. Ezen belül van, akinek többször át kell olvasnia a szöveget és akad olyan is, akinek nem elég elolvasni, de le is kell írnia ahhoz, hogy meg tudja jegyezni. Sokaknak a képek, a színes ábrák, a diagramok segítenek. Ezzel szemben van, akiben akkor maradnak meg jobban az információk, ha hallja azokat. Az utóbbi csoportba tartozó emberek legjobban előadások, hangfelvételek vagy hangos felolvasás segítségével képesek a leggyorsabban tanulni. Szerintem Ieghatásosabb - különösen gyerekek esetében -, ha mindegyiket ötvözzük, hangsúlyt fektetve a legelőnyösebbre.
Másik alapvető dolognak tartom, hogy a gyerek megtanuljon szelektálni, mi lényeges és mi kevésbé az. Fontos, hogy el tudja dönteni, egy szövegben melyek a kulcsszavak, illetve a kulcsmondatok. Ehhez (eleinte a segítségünkkel) használhat szövegkiemelőt, aláhúzhatja vagy készíthet jegyzetet, esetleg széljegyzetet. Kérjük meg, hogy egy-egy rész után foglalja össze szóban a lényeget. Ha olvas, mindenképpen kérdezzük vissza a szöveg mondanivalóját, mert sok gyerek ugyan gyönyörűen, folyékonyan tud olvasni, viszont nem érti az olvasottak tartalmát. Sokszor a szülők is csodálkoznak, miért kapott csemetéjük rossz jegyet, hiszen egész délután a könyv fölött ült és magolt. Csak éppen nem fogta fel, amit olvasott. Sok gyerek gyorsan végighadarja az anyagot, hogy mielőbb mehessen játszani, de az agya már nem a szövegre koncentrál, hanem a játékra.
Soha ne alázzuk meg a gyereket!
Gyakori hiba a szülők és sajnos időnként a tanárok részéről is, hogy megalázzák a gyereket mind önmaga, mind mások előtt. A „Nem sok ész szorult beléd, fiam!” megállapítás egy pedagógus részéről, a „Mit várhatnék tőle, tiszta anyja/apja ez a gyerek!” kijelentés egy elvált szülőtől, ahol az anya vagy az apa tulajdonképpen a gyereket bántja ezáltal, a volt házastárs okozta sérelmekért vagy a „De buta vagy!”, esetleg a „Te ezt úgysem tudod megtanulni! Bezzeg a testvéred...” szülői sértések képesek egy pillanat alatt akkora károkat okozni egy gyerek lelkében, melyet évekig nem képes kiheverni és feldolgozni, sokszor még egy szakember segítségével sem. Ha egy gyerek folyamatosan negatív kritikát kap, előbb-utóbb elkönyveli magában, hogy csak annyira képes, amennyit feltételeznek róla. Idővel már saját maga állítja alacsonyra a szintet, egyre kevesebbet követelve önmagától. Egyrészt, hogy ne érje kudarc, másrészt nem is lesz többre igénye.
Építsünk megfelelő alapokra
Ahogy egy házat nem lehet felépíteni megfelelő alap nélkül, úgy semmilyen tantágyat nem lehet az alapvető ismeretek nélkül elsajátítani. Nagyon sokszor az a probléma, hogy a gyereknek hiányoznak azok az ismeretei, melyek az aktuális szint megértéséhez nélkülözhetetlenek. Ebből adódóan esélye sincs megérteni az anyagot. Ilyenkor a már említett megalázás módszere helyett vegyük át vele a szükséges információkat. Gyakran csak egy gyors ismétlés is elég. A „Szégyelld magad, ezt már igazán tudnod kéne!” megnyílvánulás viszont azonkívül, hogy a gyereket kellemetlen helyzetbe hozza, nem vezet pozitív eredményre és nem visz előrébb sem a tanórán, sem a házi feladat megoldása közben.
Az agyunkat is edzeni kell
A testünkhöz hasonlóan az agyunknak is folyamatos tornára van szüksége ahhoz, hogy megfelelően edzett legyen. Ne várjuk el a gyerektől, hogy olyan dolgokra is azonnal emlékezzen, melyeket már régen használt. Viszont könnyebb és gyorsabb egy korábban alaposan megtanult anyagot felidézni, mint egy korábban elhanyagolt leckét az újjal együtt megérteni, feldolgozni és megtanulni. Ahogy a testedzésnél, itt is fontos a rendszeresség és a rutin.
Szánjunk időt és figyelmet a tanulásra
Úgy nem lehet tanulni, ha közben ezernyi más dologgal is foglalkozunk. Üljünk le a gyerekkel és összpontosítsunk a feladatra. Hallgassuk végig türelemmel, amit a gyerek mond, mert csak így érzi, hogy mindez számunkra is fontos. Ha azt látja, hogy közben tv-t nézünk, újságot olvasunk, rejtvényt fejtünk, akkor ő sem fog kellőképpen a feladatra koncentrálni. Ne spóroljunk az idővel és a türelemmel, különösen kisiskolások esetében, mert ez a befektetés évek múlva bőségesen megtérül.
Ne kényszerítsük a gyereket erőszakkal az íróasztal mellé
Az erőszak, a kiabálás, a fenyegetés, a bántalmazás soha nem jó stratégia. Lehet, hogy egy pofonnal elérhetjük, hogy a gyerek leüljön megírni a leckéjét, de ezzel a módszerrel csak egyre kevésbé érez majd kedvet a tanuláshoz. Erőszak helyett inkább próbáljuk meg tudatosítani benne, miért fontos a tanulás, milyen következményekkel jár, ha nem készül az órákra, ha rossz a tanulmányi eredménye, s ebből kifolyólag nem ott tanulhat tovább, ahol szeretne. Igyekezzünk elérni, hogy örömmel és érdeklődve vegye kezébe a könyvet és önmagát motíválja.
Ne fukarkodjunk a dícséretekkel!
Örüljünk minden apró eredménynek és bátorítsuk, ösztönözzük a gyereket a további célok elérésére. Fontos, hogy legyen sikerélménye. Díjazzuk az erőfeszítéseit és a részeredményeket is. Ha eléri a kitűzött célt, jutalmazzuk meg a korának megfelő aprósággal. (Kaphat egy piros pontot a szobájában kifüggesztett táblára, egy matricát, extra időt a számítógép előtt, stb.)
Sok múlik a tanítási módszereken is
Ha egy osztályban a tanulók többsége utál vagy nem ért egy tantárgyat, illetve ha a diákok tudásszintje az adott tárgyból alacsony, akkor a hiba valószínűleg nem a tanulókban van. Ez jelzésértékű lehet az iskola számára és a tárgyat oktató tanárnak el kellene gondolkoznia a tanítási módszerein és azon, alkalmas-e a tanári pályára.
Úgy gondolom, a tanulás képessége mindenkiben benne rejlik, csak ki kell bontakoztatni. Bár mindenkinek van erős és gyenge oldala, szerintem bármi megtanulható. Csupán megfelelő magyarázat, akaraterő, szorgalom és kitartás kell hozzá.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Kép: foter.com
.jpg){kind=small}
