A kisgyerekek saját nézőpontjuk szerint osztják jóra és rosszra a világot, azaz kellemes és kellemetlen hatásokra – idézi a Hír24 Bodnár Csilla gyerekpszichológust. A szakember szerint a kisgyerekek vágykövető magatartást tanúsítanak, ennek lényege az örömszerzés, és a kellemetlen hatások elkerülése.
Az anya a jó kategóriába sorolandó, mivel enni ad, biztonságot nyújt, teljesülnek a vágyak, ilyenkor minden szép és jó, beleértve magát a gyereket is. Ellentétes helyzetben a környezet és maga a gyermek is rossz.
Az érzelmek differenciálódásakor elkezdik megélni a különböző érzéseket, a haragot, az örömöt, és ezeket egyelőre fejletlen, gyerekes módon dolgozzák fel. A feldolgozás egyik módja a kivetítés. Ilyen például, amikor a gyerek haragszik az anyjára, mivel az nem engedett meg neki valamit. Ugyanakkor fél haragudni, mivel legnagyobb félelme, hogy elveszíti a szeretetet. A gyermeki logika ilyenkor az érzelmeit egy képzeletbeli társra, barátra, tárgyra vetíti ki, aki helyette fog haragudni az édesanyjára.
A másik gyakori módszer az érzelmek feldolgozására az áttolás. Ez a fordítottja az előbbinek, ebben az esetben ugyanis nem az anya nem enged meg valamit, hanem a képzeletbeli barát. Így anya jó marad, ez által a gyerek is az, pedig rosszalkodott – foglalta össze a szakember. Hozzátette: a gyermeki fantázia annyira élénk, és annyira valósághűen képesek megélni a fantáziavilágot, hogy felnőtt fejjel az nem is lehetséges. A képzelt barátok feltűnéséhez nem szükséges feltétlenül kiváltó ok, legtöbbször elég, ha a gyerek rosszban töri a fejét.
Forrás: Filantropikum.com
Fotó: TaniaVdB/Pixabay.com
.jpg){kind=small}
