Te is sok mindent megosztasz gyermekedről a neten? Ne tedd!

Gyakran élcelődünk azon, hogy „öregszünk”, hisz üzenőfalunkat már nem a péntek esti arconpörgés emlékei töltik meg. A lájkviharokat produkáló eljegyzési, esküvői és ultrahang fotók helyét pedig rögvest átveszik a családi portrék.

Eddig még rendben is volna, azonban ha elfogytak a fotóstúdióban készült profi képek, nem marad más, mint a telefonnal lőtt napi tudósítóanyag. Valahol a cuki babahájaknál kezdődik, folytatódik az imádnivaló kis fürdőrucik, szuper apró biciklis szerkók világában, és nincs megállás minimum az általános iskolás ballagásig.

Fotó: AdinaVoicu/pixabay

Jókora forradalom áll a küszöbön, ami úgy 10 éven belül várható. Körülbelül ennyi idő kell, míg a gyerekeink - akiknek a fotói jelenleg megtöltik a netet – elég nagyok lesznek, hogy válaszcsapást mérjenek ránk.

A legnagyobb baj, hogy rosszul értelmezzük a „megosztás” szót. „Csak megosztom a történetünket” mondod, vagy: „Megosztom a családdal és a barátainkkal mi történt”. De ez nem igaz. Talán kemény szavak ezek, de valójában a tömegesen megosztott gyermekfotók sem szolgálnak más célt, mint a korábbi száz, gondosan válogatott és photoshoppolt képed: fényezik a kemény munkával felépített online imázsodat. Minden feltöltés után sűrűbben lépsz be, hogy ellenőrizd, hányan lájkolták, kommentálták, reagálták le az anyagot. Mutasd a facebook értesítőidet, megmondom ki vagy! A gyerekek aranyosak, a pici ruhácskáikban, gödröcskés mosolyukkal ellenállhatatlanok, hát kell ennél jobb csali? Tőlük bizonyára azok az ismerőseid sem sajnálnak egy lájkot, akik rá se hederítettek a vadiúj munkaruhádra.

Íme, a leggyakoribb indokok, magyarázatok arra, miért is osztjuk meg ország-világgal gyermekeink fotóit:
 

„Annyira édi, imádják a barátaim!”

Oké, a barátaid imádják, de ő vajon mit szólna mindehhez? Még csak ellenkezni sem tud - végül ezek a gyerekek felnőnek úgy, hogy a Google képkeresőben ott figyel róluk tucatnyi fotó, amin a bilin ücsörögnek letolt pelussal. Emlékszel, te mennyire kiakadtál, mikor anyukád előhozakodott a cikis gyerekkori sztorijaiddal az új barátnőd/barátod előtt? Képzeld, ha fotó is bizonyította volna, hogy négyévesen felnyaltad a fagyit a földről, vagy hogy általános másodikban még szoptad az ujjad.
 

„De hát a családom szeret fotókat nézegetni!”

Persze, a fotókat mindenki kedveli. Naponta nézegetjük szinte vadidegenek gyermekeit különböző szituációkban, ovisokat a kádban, bölcsiseket pelenkában, újszülötteket a kamerába bömbölve, ölelő karok helyett vakuvillanások közepette. Ezek olyan pillanatok, melyeket jobb volna megtartani magatoknak. Vagy ha végképp nem megy, e-mail is van a világon, hozz létre egy levelezőlistát a családod számára. A te világod résztvevőivel oszd meg az élményeiteket, ne az egész világgal.
 

„Na és? Látnod kéne, mit posztolnak magukról a tinik!”

Ebben az érvben még akár lehet is valami, ugyanakkor a tiniknek van valamijük, ami a babáknak nincs: önálló akaratuk. Ha kamasz lányod pár év múlva szégyellni fogja a rózsaszín tincseit, azért nem tehet majd neked szemrehányást, hiszen azt a fotót ő rakta ki. Ellenben elképzelhető, hogy zavarni fogja az, hogy az internethasználók jelentős méretű csoportja izgulta végig a fotókkal is dokumentált szobatisztává válását.

Arról már nem is beszélve, hogy ha felkerül a netre a fényképe, szabad prédává válik bárki számára, aki szeret játszani a Photoshoppal. Elég egy morcos hangulatában elkapott pillanat, és ha rossz kezekbe kerül a fotó, számtalan verzió készülhet róla, amint épp Shrekként, Hitlerként, vagy dühöngő őrültként néz a kamerába. Ez a kislány vajon mit fog szólni, ha egy nap majd meglátja ezeket a szörnyű képeket?

	Fotók: Milad Khajavi/flickr

A saját gyermekeddel való későbbi kapcsolatotok a legfontosabb, de olyan érvünk is van, ami túlmutat ezen: az internetes zaklatás, a pedofília. Mondhatod, hogy csak az ismerőseid látják, de ami felkerül a netre, ott is marad. A közösségi oldalak védelmi rendszereit lassan egy ügyes középiskolás is meg tudja kerülni a suli ósdi számítógépéről. Valószínűleg meg sem tudod, és sosem derül ki, de biztosan azt szeretnéd, hogy ferde hajlamú felnőttek élvetegen nézegessék a te gyermekeid fotóit? Az a gyermek, aki felismerhető az utcán, mert tele van a net az arcával, védelemre szorul - a gyerekszínészeket, modelleket ezért védik annyira. Az állandó posztolásnál erre is gondolnod kell, és a kriminálpszichológusok nem győzik eleget hangsúlyozni: az ilyen jellegű veszély mindig onnan jön, ahonnan a legkevésbé várnánk.

Tehát blogger-mamik, fészbuker-apuk, csak csínján az infókkal és a fotókkal, mert a pillanatnyi, kattintással kifejezett elismerésért akár súlyosabb árat is fizethetünk.

Ha úgy érzed, nem tudsz lájkok és kommentek nélkül élni, íme egy javaslat: a saját életedben keress megosztásra alkalmas dolgokat és a népszerűség nem marad el. Ha például posztolod a saját cuki lábacskáidat, melyre a gyereknapi majálison csillámpónit festettek, és mindehhez még aranyos fürdőruciban is vagy egy menő gyerekbiciklin… nos, legalább ugyanannyi, ha nem több reakcióra számíthatsz az internet népétől. :)

Indexkép: kaboompics/pixabay