Kevesen vannak, akik még gyermektelenül ne határoznák el, hogy a fenti jelenet náluk soha nem fog lejátszódni. (Hasonlóan ahhoz, hogy a gyerek nem fog köztük aludni, nem kap majd édességet, nem nézhet majd tévét, és a sor még sokáig folytatható.) Aztán telnek a hónapok és évek, a szülők egyre több elvüket adják fel, és egyszer csak elérkeznek arra a pontra, amikor azon kapják magukat, hogy a kis háromévesük sakkban tartja őket a könyörgésével.
A könyörgés magasabb szintű viselkedésforma, mint a hiszti, de a lényege ugyanaz. A kisovis már megtanulta, hogy ha el szeretne érni valamit, célszerű a „légy szíves” kifejezést használnia, ezért ezt veti be először az azonnali földre vetődés helyett. Persze ha a „légy szíves” kitartó, egyre idegesítőbb hanghordozással való ismételgetésével nem ér célt, a sírást is beveti az ügy érdekében.
A következő néhány tanáccsal szeretnénk segíteni azoknak, akik minél kevesebb bolti harccal szeretnék megúszni a kisgyerekkort:
Beszéljétek meg előre, mi várható!
Életszerűtlen lenne azt tanácsolni, hogy soha semmilyen vásárláskor ne kaphasson a kicsi semmit, de ha úgy döntesz, ma jöhet egy szelet csoki, azt közöld vele a vásárlás előtt. Célszerű lehet azt is lefektetni, hogy pontosan mit választhat (egy fagyit, egy dobozos üdítőt stb.) mert ezzel megelőzhetjük a „De csak még ezt az egyet!” – típusú könyörgéseket is.
Gondolkozz, mielőtt nemet mondasz
Sok szülő esik bele abba a hibába, hogy először automatikusan nemet mond, majd rádöbben, hogy igazából akár teljesíthetné is a gyerek kérését, ezért meggondolja magát. Ez a gyereknek nagyon hamar feltűnik, és ezzel megágyazunk a következő alkalommal való könyörgésnek.
A nem az nem
Nagyon nehéz, de érdemes rászokni, hogy a kimondott „nem”-hez tartsuk is magunkat. Csak az első néhány alkalmat kell kibírnunk. Ahogy a gyerek megtanulja, hogy könyörgéssel bármit elérhet, ugyanúgy hamar megszokja azt is, ha komolyan kell vennie minket. Ne foglalkozzunk azzal, ha az egész áruház minket néz a síró gyerek miatt. Ranschburg Jenő egyik legjobb mondása szerint a hisztiző gyerek látványa csak azokat botránkoztatja meg, akik maguk még soha nem neveltek gyereket, az ő véleményük pedig egyáltalán nem számít.
Fordíts rá osztatlan figyelmet!
Főleg otthon hajlamos az ember bármit megengedni, csak végre békén hagyják. Ebből a szempontból mindegy, hogy éppen főzöl, telefonálsz, vagy a volt barátod feleségének képeit böngészed a Facebookon, a lényeg, hogy nyugalomra vágysz. Ilyenkor többre megyünk, ha abbahagyjuk, amiben benne voltunk, leguggolunk a kicsihez, és nyugodt hangon elmagyarázzuk neki hogy a kérése miért nem teljesíthető.
Valós következmények
Ne fenyegessük a gyereket olyasmivel, amit úgyse fogunk megtenni. Egyértelmű, hogy nem lesz olyan, hogy „soha többet” nem megyünk a játszótérre, ahogy azt is komolytalan kilátásba helyezni, hogy rosszalkodás esetén kidobjuk a számítógépet az ablakon. Azonban az, hogy bizonyos viselkedés következményeképpen hazamegyünk a játszótérről vagy elmarad a beígért fagyizás tartható és hatásos módszer. Ha azonban kimondtuk, vegyük is komolyan! Ha órákon keresztül kifejezéstelen hangon ismételgetjük, hogy „Ha nem fejezed be, hazamegyünk”, de valójában nem történik semmi, csak a saját hitelességünket ássuk alá.
Ismétlődő kifejezések
Főleg nagyobb gyerekeknél lehet hatásos, hogy ha az első „nem” után folytatják a könyörgést, „robot üzemmódba” kapcsolunk. Nem megyünk bele a játékba, nem érvelünk tovább, hanem ugyanazt válaszoljuk. „Kimehetek játszani?” „Nem, már fürdésidő van.” „De légyszí!” „Megmondtam, hogy nem.” „Csak tíz percre!” „Megmondtam, hogy nem.” Lehet ez bármi, ami a szánkra áll, „Ne hozd fel még egyszer”, „Kérdeztél, én válaszoltam” stb., a lényeg, hogy ha elhatároztuk magunkat, ne bocsátkozzunk tárgyalásokba, és az első alkalommal való indoklás után ne hozzunk fel újabb és újabb érveket, mert nem biztos, hogy jól fogunk kijönni belőle.
Fotó: Nicki Dugan Pogue / flickr
.jpg){kind=small}
