A szociokulturális hátrány meghatározásának főbb szempontjai:
- a szülők alacsony iskolázottsága,
- a családi egzisztenciális biztonság hiánya ( munkanélküliség),
- a család stabilitásának hiánya ( válás, árvaság),
- az eltartottak magas száma,
- kisebbségi helyzet.
A jelenkort a családi élettel kapcsolatos zavar jellemzi. Munkahelyek szűnnek meg máról holnapra, az anyagi hiányokkal küzdő szülők meg egyre stresszesebbek. Ennek következtében egyre kevésbé érzékenyek gyermekeik szükségleteinek kielégítése iránt. Ez a kötődés minőségét és a negatív érzelmek megjelenésének gyakoriságát egyaránt befolyásolhatja.
A szociális izoláció tünetei akkor lépnek fel, ha a gyermek nem kap elég szeretetet, gondozást a környezetétől. Súlyos környezeti ártalom a rossz családi légkör, a félelemkeltő, durva, merev, szigorú szülői magatartás, a szeretet megvonása, amely során nem tud kialakulni a gyermek biztonságérzete. Az alkoholista, deviáns, mentális betegségben szenvedő szülők is nagyon károsan hatnak a gyermek fejlődésére. A deviáns család nem tudja biztosítani a gyermek számára a társadalmi stabilitást, de az anyagi szükségleteket sem.
A másik oldal sem derűlátobb. A karrierorientált anyák számára a gyermek világrahozatala egy “kipipált”, megoldott feladat. A nevelést majd megoldják az intézmények. A lényeg, hogy sok gyerek marad “szülő nélkül”, holott ténylegesen van családja. Az egyes gyermekek fejlődését, pl. tudását, erkölcsi, esztétikai, testi minőségének – vagyis személyes, szociális és kognitív kompetenciáinak – fejlődését az óvodai-iskolai tevékenységek során tudatosan segítjük elő, pl. az optimális nevelési/tanítási/tanulási körülmények megteremtésével, megfelelő programok és eszközök választásával, a tevékenységek során a gyermek egyéniségének, individuális jellemzőinek és igényeinek figyelembevételével. A megfelelő fejlődéshez impulzusok kellenek, élmények, gyakorlat közeli tartalmak és tevékenységek.
Természetesen sok múlik azon, hogy mikor, időben kezdjük-e a fejlesztést. Fejleszteni ideális életkorban optimális szinten kell a képességeket, a különböző képességek fejleszthetőségének szenzitív időszakát fel kell ismernünk! A társas fejlődés ugyanis olyan kétoldalú folyamat, amellyel a gyerekek egyszerre integrálódnak közösségükbe és diferenciálódnak, mint különálló egyének. Az egyik oldala ennek a szocializáció, amelynek során a gyerekek megtanulják a társadalom normáit és értékeit. A másik oldala a személyiség alakulása, amikor a gyerekek eljutnak azokhoz a sajátos érzés- és viselkedésmódokhoz, amelyekkel a változatos körülményekhez alkalmazkodnak.
Az óvódáskorú gyermekek szociális fejlődésének fejlesztését a mindennapi tevékenységek, mindenekelőtt a játék során tudjuk megvalósítani. A játékok szervezése során figyelmet kell fordítani a gyermekek érzelmeire, a játékhoz, játszótársakhoz való viszonyra, a szerzett élményekre. A közösség alakulásának fő mozgatórugója – a közös játékon kívül- a közös munkavégzés. Ez a másik olyan terület, amely a legtöbb együttműködésre ad alkalmat, ami természetes módon alakítja a gyerekek szocális magatartását, társas kapcsolatait.
Az együttes tapasztalatok, élmények, tevékenységek – elsősorban a játékban való egymásratalálás – gyerekek között is kapcsolatokat hoznak létre. Bár labilis, könnyen bomló de mégiscsak valamennyire barátinak nevezhető kapcsolatokat, párokat, kisebb csoportokat, amelyek első sorban a közös érdeklődés, a jóízű közös tevékenykedés, az együttfantáziálás alapján hosszabb- rövidebb ideig együttműködnek. Egymás társaságát keresik, jól érzik magukat együtt, sőt, képesek igényeiket összehangolni, egy-egy dologról egymásért lemondani, vagy éppen a másik kedvéért tenni meg valamit.
A gyerek-gyerek viszonyítási alap nélkül felnövő gyerek szocializációja könnyen válik hiányossá, ugyanis éppen társaival való kapcsolatából tanulja meg belátásából, érzelmi elfogadásából- nem hatalmi szóra!- saját akaratát alávetni másoknak. Igazán tehát azzal készítjük fel a gyereket, hogy megtanítjuk arra, hogy változó körülmények között, ismeretlen feladatok erdejében is képes legyen eligazodni, alkalmazkodni. Az óvodában a játékok, szabad foglalkozások, a különböző jeles napok megünneplése, az “Óvoda másként” hete, mind alkalmat kínál a különböző szociális készségek és képességek fejlesztésére és gyakorlására. Jó példa erre a kapcsolatfelvétel és a társas viszony.
Feladatunknak érezzük, hogy minél több alkalmat biztositsunk óvodásaink számára a szociális kompetenciák fejlesztésére. Ilyen alkalmat teremtettünk akkor is, amikor testvéróvodai partnerséget alakítottunk ki a Marosvásárhelyi Méhecske Óvoda “Ugri-Bugri” csoportjával. Ez a partnerség hasznára szolgált, gyerekeknek, szülőknek, és nekünk pedagógusoknak is egyaránt.
Marosvásárhelyi gyerekek látogatása falura
Első alkalommal mi láttuk vendégül a vásárhelyi gyerekeket. A szülőket is sikerült kimozdítanunk komfortzónájukból. Őket is bevontuk a tevékenységekbe. Ez jó alkalmul szolgált az együttműkődésre, ugyanis a szülők házikenyérrel, zsírral, lekvárral, fánkkal hozzájárultak a sikeres tevékenységekhez, a vendégfogadáshoz.
A gyerekek kezdetben bátortalanul, félénken közeledtek egymáshoz, elutasítóak voltak, nehézkes volt a bemutatkozás, az elfogadás. Ez a viszony a későbbi találkozások során megszűnt. A gyerekek helyes viselkedési normákat sajátítottak el, megtanultak alkalmazkodni egymáshoz, toleránsabbak lettek társaikkal és idegen felnőttekkel szemben A következő alkalommal már örömmel mutatták be saját környezetüket, “a falu világát” szívesen meséltek kedvenc állataikról és mutatták meg az istállókat. Ezzel fejlődött társas kapcsolatuk, szókincsük, kommunikációs készségük.
Kelementelkén működik egy Borház, amelyet azzal a céllal nyitottak meg, hogy megóvják a helyi értékeket. Gyerekeink büszkén mutatták be falujuk hagyományos mesterségét a szőlőtermesztést. Ezzel fejlődött identítástudatuk.
Nálunk minden évben megrendezik a hagyományos szüreti napot. Erre az alkalomra már barátként érkeztek a vásárhelyi óvodások. Egy kellemesen eltöltött nap után gyerekeink szívesen osztották meg szüreti ebédjüket: szőlővel, musttal, bográccsal kinálták őket. Fejlődött a gyerekek személyisége azáltal, hogy megtapasztalták azt, hogy jó megosztani a sajátunkat másokkal.
Gyermeknap alkalmával új alkalom adódott az együttjátszásra. A szabadban különböző mozgásos és versenyjátékokat szerveztünk: zsákbafutás, tojásvivés, kötélhúzás, kincskeresés, párválasztásos játékok. Ezek során a gyerekek megtapasztalhatták a közös játék örömét ,így fejlődött szociális magatartásuk, társas kapcsolatuk, hiszen a játék egy olyan terület, amely a legtöbb együttműködésre ad alkalmat.
Falusi gyerekek látogatása Marosvásárhelyre
A mi óvodánkban vannak olyan gyerekek, akiknek nem volt alkalmuk Marosvásárhelyre látogatni. Ez a partnerség nagyon jó alkalom volt arra, hogy kimozduljanak a saját, megszokott környezetükből és egy számukra teljesen ismeretlen világgal ismerkedjenek meg. A közös utazás során is sok tapasztalatra tettek szert. A városba beérve mindenre rácsodálkoztak. Kipróbálhatták az eddig csak játékban ismert közlekedési szabályokat. Jó volt érezni a barátaink vendégszeretetét., betekinthettek egy napközis óvoda mindennapjaiba. Közösen látogattuk meg az állatkert lakóit, ahol új ismeretekkel gazdagodtak, hiszen itt olyan állatokat láthattak, amelyekkel csak mesekönyvekben találkozhattak.
Képesek voltak igényeiket összehangolni, egymás kedvéért tenni meg valamit vagy éppen saját akaratukról lemondani, alkalmazkodni a csoport elvárásaihoz. Különleges élményben volt részük akkor is ,amikor egy igazi fagyizóban voltak meghívva a barátaik által, kihívás volt számukra alkalmazkodni ebbe a környezetbe. Felejthetetlen élmény volt óvodásaink számára egy igazi játszótér felfedezése is, ahol felszabadultan, egymásra figyelve játszottak.
Ez a kapcsolat elősegítette, hogy a gyerekek megtanulják a társadalom normáit és értékeit, ugyanakkor fejlesztette a személyiségük alakulását, különböző viselkedési módokat sajátítottak el, amelyekkel a változatos körülményekhez alkalmazkodhatnak.
.jpg){kind=small}
