Készítette: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány. A teljes jelentés itt letölthető
Vajon hogy fognak a gyerekek visszaemlékezni 2017-re?
Ez lesz az az év, amikor úszó vb-t rendezett Magyarország, vagy az év, amikor mégsem pályáztunk az olimpia megrendezésre? Ki fog eszükbe jutni? Enyedi Ildikó vagy Hosszú Katinka? A "Soros-plakátok" derengenek fel majd az emlékeikben, vagy az elképesztő januári jégzajlás a Dunán?
Nem tudjuk, hogy melyik országos vagy közéleti esemény lesz a meghatározó, és milyen előjellel fognak visszagondolni a hajdanvolt 2017-re. Csak abban lehetünk biztosak, hogy a gyerekek nem kívülállói, hanem részesei a világunknak. Minden esemény, amit létrehozunk, amiben részt veszünk, és amit kommunikálunk, hat rájuk. S természetesen az egyéni, magánéleti, családi események bármikor felülírhatják ezeket, de azért nem árt időről időre emlékeztetni magunkat, felnőtteket, hogy a gyerekek abban a valóságban nőnek fel, amit mi közösségi szinten teremtünk számukra.
A 2017. év gyermekjogi szempontból meghatározó eseményei általában nem váltottak ki nagy, össztársadalmi reakciót, bár továbbra is látjuk, hogy a média meghatározó erő abban, hogy egy-egy ügynek lesznek-e például jogi, jogalkotási vagy egyéb következményei.
Szintén jellemző volt 2017-re a témák gyors váltakozása. Csak nagyon kevés olyan ügy volt, ami egész évben fenn tudta tartani valamilyen formában az "érdeklődést" társadalmi, politikai, szakmai vagy nemzetközi szinten.
Ezek egyike a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések témája volt, ami 2017-ben - részben a #metoo mozgalom hatására - folyamatosan a társadalmi viták és az érdeklődés előterében szerepelt. Pozitív volt, hogy több, megelőzést célzó jogszabály született, és soha korábban nem volt ennyi tudósítás „gyerek/erőszak” témában, mint most. A gyerekekkel szembeni erőszakkal foglalkozó írások harmada a szexuális erőszakra fókuszált, és 400 százalékkal nőtt az ilyen témájú médiamegjelenések száma az elmúlt években. Ennek a folyamatnak köszönhető (részben), hogy miközben a bűncselekmény áldozatává váló gyerekek száma összességében csökkent 2017-ben, a szexuális visszaélések sértettjévé váló gyerekeké nőtt. Ez feltehetően nem azt jelenti, hogy többi ilyen cselekményt követtek el, hanem hogy kevesebb gyerekkel szembeni szexuális erőszak maradt rejtve 2017-ben, ami mindenképpen pozitív változás.
A szexuális erőszak áldozatává vált gyerekekkel az esetek több mint 90 százalékában olyan személy él vissza, akivel a gyerek bizalmi viszonyban áll. Erre a jellemző tényre még 2016-ban a bicskei gyermekotthon igazgatójával szembeni büntetőeljárás is felhívta a figyelmet, ahol az áldozattá vált gyerekek közül többen a nyilvánosság előtt is beszéltek arról, hogyan élt vissza velük az a felnőtt, akinek a "gondjaira voltak bízva". Az ügy kirobbanását követően, 2017-ben a családjukon kívül, gyermekotthonban élő gyerekek helyzetével egyre több közéleti és szakmai fórum is foglalkozott, ezzel kiemelt gyermekjogi témává téve azt, hogy minden 3. gyereket anyagi helyzete miatt emelnek ki a családból, hogy nagy a szakemberhiány az intézményekben, és hogy a jogszabályi rendelkezések ellenére - a kapacitásbeli problémák miatt - továbbra is kerülnek 12 éven aluli gyerekek nevelőszülő helyett gyermekotthonokba.
Az állami gondoskodásban élő gyerekek esetében gyakran felmerül, hogy „másodrendű” állampolgárként kezeli őket a rendszer. Hátrányt szenvednek az oktatásban, a tehetséggondozásban, az életkezdési lehetőségekben – és általában ezek a problémák "láthatatlanok" a társadalom többi tagja számára.
Hasonló - a többség számára láthatatlan vagy nehezen észrevehető - problémákkal küzd a gyerekek egy másik csoportja, a fogyatékossággal élő, valamint a sajátos és speciális nevelési igényű, illetve tanulási zavarokkal küzdő gyerekek, akik 2017-ben mégis több szempontból át tudták törni ezt a láthatatlan burkot, és meg tudták mutatni a problémáikat. Az ombudsman több jelentésben is foglalkozott a fogyatékossággal élő gyerekek helyzetével, a gödi Topházban készült felvételek "letarolták" nyár elején a sajtónyilvánosságot, majd később az oktatásitörvény-módosítás váltott ki nagy vitát - nem is annyira a rendelkezések, mint az azokat érintő rendszerbeli, személyi, szakmai hiányosságok miatt.
Magyarországon a fogyatékossággal élő gyerekek száma meghaladja a 35 ezret. A sajátos nevelési igényű gyerekek száma a statisztikák szerint folyamatosan növekszik, azonban integrációjuk az iskolarendszer hiányosságai miatt nem valósul meg. A fogyatékos gyerekek oktatáshoz, egészségügyi és szociális ellátásokhoz való hozzáférése nem megfelelő a családjukon kívül élő gyerekekhez hasonlóan (de más okokból).
A 2017-ben kiadott KSH-adatok szerint a fogyatékos gyerekek közül 829 él fogyatékos személyek otthonában. A gyermek- és lakásotthonban élő gyerekek harmada fogyatékossággal élő, míg a fogyatékos gyerekek gondozására szakosodott különleges nevelőszülők száma a 2017-es adatok szerint 20 százalékkal csökkent.
Nagyon fontos lenne, hogy a speciális figyelmet igénylő gyerekek helyzetére ne csak a sajtóban megjelenő botrányok idején figyeljen oda a társadalom. A speciális figyelmet folyamatosan biztosítanunk kellene - döntően azért, hogy helyzetükben előrelépés következhessen be, családjaik megkapják a szükséges támogatást, és a gyerekek ne "másodrendű" állampolgárokként lépjenek majd ki a felnőtt életbe.
A gyerekekkel szembeni szexuális erőszak, a családjukon kívül, gyermekotthonban nevelkedő és a fogyatékossággal élő gyerekek mellett 2017-ben a gyermekjogok szempontjából még egy fontos kérdés volt: a menekülteké. Elsősorban nem azért, mert olyan sok gyereket érintett volna: 2017-ben 232 gyerek egyedül és további 1600 gyerek a családjával együtt lépte át a magyar országhatárt. A kérdéssel azért kell foglalkozni, mert 2017. március 28-tól a határainknál megjelenő 14–18 éves gyerekekre nem vonatkoznak a gyermekvédelmi szabályok. Az ilyen gyerekek őrizetbe vehetőek és korlátlan ideig a tranzitzónákban tarthatóak. A 14 éven aluli menedékkérő gyerekek eddig a fóti gyermekotthonban várhatták meg az ügyükben hozott döntést, de 2017 januárjában bejelentették, hogy a fóti gyermekotthont bezárják. Nem kérdés, hogy ezek a döntések szembemennek az ENSZ Gyermekjogi egyezményének rendelkezéseivel. A kérdés inkább az, hogy mit nyerünk és mit veszítünk a kialakult helyzeten. Nemcsak az 1832 nem magyar, hanem az 1,8 millió velünk élő magyar gyereket nézve. Ez 2017 egyik legfontosabb kérdése, amire azonban - mint a gyerekeknél általában - a választ csak később tudjuk majd meg.
Módszertan
A 2017. év gyermekjogi szempontból legfontosabb történéseit összegző jelentés az előző évihez hasonló módon, változatlan módszertannal készült. Az előkészítés során három területről gyűjtöttünk adatot és információt:
- 2017-ben elfogadott, illetve hatályba lépett jogszabályok, módosítások;
- 2017-ben publikált szakmai anyagok, statisztikai és információs források;
- 2017-ben megjelent tudósítások, hírek, médiamegjelenések.
Magyarországon a jogszabályok megkérdőjelezhetetlenül a legfontosabb részét jelentik a társadalmi folyamatok befolyásolásának, irányításának. Ha egy negatív tendenciára vagy jelenségre fény derül (és 2017-ben több ilyen is volt a gyerekekkel kapcsolatban), az elsődleges beavatkozási eszköz a jogszabályalkotás, és nem az okok szakmai alapú részletes feltárása, a folyamatok újrakeretezése vagy a személyi, anyagi erőforrások megerősítése. Mondhatnánk cinikusan, hogy azért, mert ez a legolcsóbb - de valójában mindannyian tudjuk, hogy nagy árat fizetünk azokért az új vagy módosított jogszabályokért, amelyeknek az elfogadását tudósítások és hírek százai követik, de a végrehajtását már néma csönd - a következő nagy médiavisszhangot kiváltó ügyig.
Ezt láttuk például a "gyermekbarát meghallgatószobák" bevezetésénél, amitől 2012/2013-ban hangos volt a sajtó, de amikor ezt a 2017-es jelentést készítettük, az derült ki, hogy a szobák számáról és kihasználtságáról nincs statisztika, nem tudjuk, hogyan működnek: a 2012-es rendelkezések már nincsenek érvényben, de csak 2018-ban lép hatályba az új szabályozás, ami majd – remélhetőleg – tiszta helyzetet teremt.
Arról, hogy a jogalkotás mennyiben alkalmas válasz a társadalmi problémák hatékony rendezésére, a rendszerváltás óta eltelt időszakban kaphattunk némi képet. Ahogyan arról is, hogy a média, a sajtó egyre erősebb, önálló hatalmi ág Magyarországon, aminek a gyerekekkel kapcsolatos közügyekre és magukra a gyerekekre gyakorolt hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A 2017. évi Gyermekjogi jelentést a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai csapata állította össze, de egyes részek megírásához más szervezeteknél dolgozó szakembereket közvetlenül is bevontunk. A jelentés első változatát szakmai fórum elé vittük, és vitára bocsátottuk.
A jelentés az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által 2014-ben Magyarország számára megfogalmazott Záró észrevételek struktúráját követi (a fejezetek betűjelei is ehhez igazodnak), illetve az anyag reagál is az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által megfogalmazott észrevételekre és kérdésekre (angol és magyar nyelven is elérhető), valamint készül egy gyerekeknek szóló változat a 18 éven aluliak számára is – hiszen ez a munka leginkább róluk, nekik szól.
A 2016. évi jelentés elérhető a www.hintalovon.hu/gyermekjogi-jelentes oldalon.
A 2017. évi anyaggal kapcsolatos észrevételeket az alábbi e-mail címre várjuk: info@hintalovon.hu
Köszönjük!
Forrás, indexkép: hintalovon.hu
.jpg){kind=small}
