Megnyugvás a pörgős mindennapokban

Kéri-Kovács Zsuzsanna | 2018-10-06 10:34

Figyeltem az elmúlt napokban a gyerekemet, ahogy hazaértünk a bölcsiből. Egyes napokon zsizsgett, szaladt, vibrált, miután hazatért a közösségből. Máskor sírni kezdett és panaszkodott. Harmadnap bebújt a tolóajtó mögé és fél órán keresztül húzta-vonta a hatalmas ajtót.

Mindhárom viselkedés ugyanazt súgta nekem: Anya, elfáradtam.

Ekkor gondolkodtam el hosszabban a gyerekek mindennapjainak rendjéről. Mennyire tud a ma embere egyensúlyt teremteni tevékenység és pihenés között? Mennyire vagyunk képesek ezt saját életünkben és a gyermekeink mindennapjaiban elérni? Ha kicsit megállunk és figyelünk, észrevehetjük, mikor jelez a gyermek, hogy elég.

A pihenéshez és az alváshoz nyilvánvalóan kell az aktivitás, a másokkal való interakció. A pszichológusok is rendre arról beszélnek, hogy megfelelően ingergazdag környezetben tud egy gyermek megfelelően fejlődni. Időnként úgy tűnik, mintha manapság legtöbbünknek az okozná a kisebb fejtörést, hogyan illesszünk még egy heti tevékenységet saját vagy gyermekünk mindennapjaiba.
Hozzászoktunk a pörgéshez. Mintha sokkal nagyobb erőfeszítést jelentene leállni, "semmit tenni", merengeni, elmélyülni. Pedig az aktivitás ideje alatt felgyűlt információk feldolgozásához elengedhetetlen a megnyugvás, leállás. Ez a megnyugvás és elmélyülés gyermekek esetében gyakran a legegyszerűbb szabad – tehát nem irányított – játék közben jön el. Amikor figyelme csak egyetlen dologra összpontosul, amikor eltűnik a körülöttük levő világ és a fókuszba annak a bizonyos kedvenc kisautónak a hátsó kereke kerül. Azon túl, hogy ez a tevékenység az információk feldolgozásának legjobb színtere, másfelől a kreativitás melegágya is. Időként nem ismerjük fel ezt a pillanatot és kirántjuk a gyermeket belőle. Pedig micsoda fontos dolog lelassulni. Kicsiknél talán könnyebben teremtődik ilyen nyugodt, elmélyült állapot.

Nagyobbak már könnyebben állítanak a szüleik elé azzal a felkiáltással, "Unatkozom." Ilyenkor aztán sok szülő azonnal előrukkol valami izgalmassal, holott ha kicsit még benne tudna maradni a gyerek ebben az állapotban, lehet, hogy valami kreatív, szuper dolog születne belőle. Vagy egyszerűen csak megnyugodna, megpihenne.

Fontos, hogy tudatában legyünk hát annak, hogy mi az, ami felpörgeti és mi az, ami lenyugtatja a gyerekeket. Ha képesek vagyunk minden napba nyugodt pillanatokat csempészni, már sokat teszünk azért, hogy gyermekünk kiegyensúlyozottabbá váljon.

Vannak a hetünknek olyan részei, amikor nem vagyunk mások számára elérhetőek? Amikor nem vesszük fel a telefont? Amikor úgy játszunk vagy beszélgetünk a gyermekünkkel, hogy nem zökkent ki minket a telefoncsörgés vagy egy megválaszolatlan üzenet? Nagyon nagy kihívás, nehéz megállni. Ha viszont képessé válunk erre, a gyermekeknek is jó példát mutatunk arra, hogyan lehet elmélyülten benne maradni a pillanatba.

Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyve igen praktikus tanácsokkal szolgál a témában és széleskörű tervet vázol fel, hogyan egyszerűsítsük le családunk mindennapjait annak érdekében, hogy gyermekeink nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá váljanak.

Felhasznált irodalom: Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor. Kulcslyuk Kiadó, 2013
Indexkép: Flickr - merille