Nyakunkon a hideg idő, és az ezzel járó járványok. Mindenfelől dől a sok jó tanács, hogyan vegyük fel a harcot a kórokozókkal. Oltassuk be magunkat, erősítsük meg az immunrendszerünket, mossunk kezet rendszeresen és ha módunkban áll kerüljük a zsúfolt helyeket.
Minden második reklám valami csodaszert ajánl, ami biztosan segít hamarabb kilábalni a nyavalyánkból, ha már egyszer voltunk olyan szerencsétlenek és elkaptuk. Egy rakás pénzt elkölthetünk vitaminokra, gyógyszerekre, gyógyteákra vagy épp homeopátiás szerekre hitünk és pénztárcánk szerint.
Van két valódi csodaszer, ami igazán felturbózza az immunrendszerünket, mindannyiunk rendelkezésére áll, nem kerül semmibe, mégis alig esik róluk szó. Mégpedig az ölelés és a nevetés.
Az egyik legcsodásabb és legegyszerűbb dolog, amit magunkért és egymásért megtehetünk, ha napjában megöleljük a szeretteinket és kimutatjuk az érzéseinket. De nem ám csak úgy kutyafuttában, hanem jó szorosan és hosszan.
A gyerekek még tudják, hogyan kell ölelni. Amikor Fanni a nyakam köré fonja a kicsi karjait, olyan szorosan ölel, hogy szinte levegőt sem kapok. A szívünk egyszerre dobban és a mellkasomat elárasztja valami hihetetlen forróság. Szinte érzem, ahogy a testem-lelkem feltöltődik a szeretetével.
A gyerekek nem csak ölelni tudnak szívből, hanem nevetni is.
Egyszerűen imádom nézni és hallgatni, ahogy Fanni kacag. Egyszerre nevet a szája, a szeme, rázkódik a kis teste, az egész lényét átadja az önfeledt nevetésnek.
Mi, felnőttek, már nevetni sem tudunk olyan tiszta szívből, mint a gyerekek. Emlékszem még az iskolai élményekre, amikor órán elkapott minket a röhögőgörcs és egymásra sem mertünk nézni, mert valósággal fuldokoltunk a nevetéstől. Aztán ezt a képességünket szép lassan felőrli a felnőtt lét taposómalma. Pedig a nevetés valódi csodaszer, olyan varázslatos gyógyító folyamatokat indít be a testünkben, amit elképzelni sem tudunk.
Hogy ez mennyire így van, saját magam is megtapasztaltam egy alkalommal.
Amikor Fanni két éves volt, összeszedett egy igazán makacs vírust. Már napok óta küzdöttünk a lázzal, úgy tűnt soha nem keveredünk ki belőle. Semmi, de semmi nem vitte le a hőmérsékletét.
Egy alkalommal a hűtőfürdő után elfelejtettem kiönteni a kádjából a vizet. Hogy, hogy nem, a mi bolondos cicánk megcsúszott a kád peremén és egyenesen a vízben landolt. Volt persze nagy prüszkölés – a cicák valósággal irtóznak a víztől- és úgy ugrott ki a kádból, mintha ágyúból lőtték volna ki. A vizes bundájával vágtázott végig a lakáson, én meg a nyomában a törölközővel. Fanni hihetetlen mulatságosnak tartotta a jelenetet, hosszú-hosszú percekig hangosan hahotázott, miközben én a cicával viaskodtam és próbáltam úgy-ahogy megtörölni.
A csoda ezután következett. A láza, amit korábban semmivel nem tudtunk levinni, pillanatok alatt magától lement és nem is ment fel többet. Gyakorlatilag egyik-pillanatról a másikra meggyógyult, délutánra már kutya baja nem volt.
Beköszöntött az igazi őszi idő. Annak érdekében, hogy elkerüljük az ezzel járó náthás, beteges időszakot, meg kell erősíteni a szervezetünk védekezőképességét. Ennek a legegyszerűbb, legolcsóbb és nem utolsósorban legkellemesebb módja, ha hosszan és szorosan megöleljük a szeretteinket, és nevetünk egy jót minden egyes nap! Tapasztalatból mondom, ez a két egyszerű dolog többet ér minden flancos csodaszernél!
Forrás: Lányomnak az életről
Indexkép: Pexels / Pixabay
.jpg){kind=small}
