Sok kisgyerek jár valamilyen különórára. Annak ellenére, hogy az iskolakóstolgatókon szinte mindenütt megkérték a leendő tanító nénik a szülőket, hogy elsőben ne terheljék a gyerekeiket délutáni foglalkozásokkal. Épp elég megterhelő a rengeteg iskolai óra, maradjon a gyerekeknek ideje kiengedni a gőzt, amire nagy szükségük van.
A szülők egy része a kifejezett kérés ellenére mégis beíratta a gyerekét valamilyen foglalkozásra. A többségük ezzel jót akar a gyerekének, megadni a lehetőséget, hogy különféle sportágakban kipróbálja magát. Azonban sajnos az is előfordul, hogy a szülők azzal a céllal küldik a gyereküket foglalkozásokra, hogy addig se kelljen velük foglalkozni.
Fanni egyik ovis csoporttársának az anyukája egy szülinapi bulin ecsetelte, hogy már csak egy napra kell valamilyen délutáni elfoglaltságot találni a lányának, négy nap már ki van pipálva. Majd kifejtette, hogy mennyire nincs kedve esténként a gyerekkel játszani és milyen jók ezek a különórák, mert így otthon csak vacsorázik és fürdik a gyerek, aztán már megy is aludni.
Egy másik ovistárs nagymamája elkeseredetten panaszolta, hogy a kisunokája minden áldott nap különórára jár. Ahelyett, hogy a játszótérre mennének, várja a lovaglás, angol, úszás, balett és karate.
Az az igazság, hogy körülöttünk szinte minden gyerek jár legalább egy különórára. Nem csoda, hogy a férjem is előállt a felvetéssel, hogy Fanni miért nem jár semmire.
Az anyai szívem viszont azt súgja, hogy bőven ráér még foglalkozásokra járni. Ezt megerősítette egy ötgyerekes, óvónő ismerősöm, aki azt mesélte, hogy nála az az elv, hogy elsőben nem járhattak a gyerekek különórákra. Azt tapasztalta ugyanis, hogy épp eléggé elfáradtak az iskolában, szükségük volt délutánonként a szabad játékra.
Egy pszichológus által írt cikkben azt olvastam, hogy a különórákkal az a baj, hogy (bármennyire is szereti a gyerek) ott is szabályok szerint kell viselkedni. Ott is benne van a gyerekekben a megfelelni vágyás, nem tudják teljesen elengedni magukat.
Pedig a gyerekeknek nagy szüksége van arra, hogy kiengedjék a napközben felgyülemlett feszültséget. Az ovi is rengeteg stresszhelyzettel jár, hát még az iskola, ahol már komoly elvárásoknak kell megfelelni.
A stressz kiadásának legjobb módja a szabad, kötetlen játék. Akár egy nagy szaladgálás a játszótéren, akár otthon szerepjáték formájában, ahol kidolgozhatják magukból a napközben elszenvedett sérelmeket.
Persze Fanni is előállt azzal, hogy valami hippi-hoppi táncra szeretne járni. Kiderült, hogy bementek a tánctanárok a suliba gyerekeket toborozni. Kaptak szép, színes szórólapot meg pecsétet a kezükre.
Nem mondtam nemet Fanninak, hanem feltettem a kérdést:
"Tudod mivel jár ez a táncfoglalkozás?"
"Nem tudom. Mivel jár?"
"Azzal, hogy tovább bent kell maradnod a suliban. És ahelyett, hogy most itt ülsz és játszol, táncórán leszel. Óra után hazajössz, vacsizol, fürdesz és mész aludni."
"Micsoda?? Nem lesz időm játszani??" - döbbent le Fanni. "Akkor inkább nem is akarok járni!"
Megbeszéltük, hogy ha nagyobb lesz és szeretne különórára járni, természetesen mehet. Most azonban az a legfontosabb, hogy
megszokja az iskolai terhelést és délutánonként nagyokat játszon. Vagyis gyerek maradjon ameddig csak lehet.
Forrás: Lányomnak az életről / Facebook
Kapcsolódó cikkeink:
- Kell-e a különóra? - A versenyszellem tévútra visz, gyerekeink a terhelés miatt idő előtt kiégnek
- Vekerdy Tamás: "Próbáljunk meg felelőtlen szülők lenni!"
- A neveléskutató gondolatai iskolakezdésre
- Miért baj az, ha túlféltem a gyerekemet?
Kép: Africa Studio / shutterstock
.jpg){kind=small}
