Sötét arccal jött a minap haza a fiam. „Milyen volt az edzés?” – kérdeztem. „Vacak. Nem rúgtam gólt.” A világfájdalmas hangulat estig kitartott, pedig felnőtt fejjel nézve igazán nem történt különösebb tragédia. De ebben a helyzetben neki, aki rendszerint rúg gólt, mindez akkor is komoly megszégyenüléssel ért fel, ha a csapattársak nyilvánvalóan nem tartották számon az egészet.
Kis gyerekek nagy gondjai
Szerencsés az a gyermek, akinek nem kell felnőtt problémákkal küzdenie. Aki nem él háborús övezetben, nem kell munkával eltartania a kistestvéreit, nem bántalmazzák, nem molesztálják. Attól azonban még, hogy szerető, védett környezetben él, lehet szomorú. Neki is megvannak a maga fájdalmai, amelyekkel meg kell küzdenie.
Alkati dolog, melyik gyereket mi viseli meg nagyon. Van, akit az, ha elvész az egyik plüsse (függetlenül attól, hogy rajta kívül lapul még a szekrényben 30 másik), van, akit az, ha rászól a tanító néni (érzékeny kislányokat egy egyszerű figyelmezetés is aránytalanul meg tud viselni), és van olyan is, akit az, ha nem választják be az iskolai sportcsapatba.
Hogy ezek piszlicsáré problémák? Felnőtt fejjel talán igen. A gyerek éretlen lelkének azonban nem azok. Neki még az ilyen jellegű gondok azok, amelyekkel jó esetben meg tud birkózni – főleg akkor, ha a számára legfontosabbaktól, a szüleitől nem leszólást, hanem támogatást kap ilyenkor.
Nézzünk a hiszti mögé!
Különösen irritáló lehet a felnőttnek az a helyzet, amikor egy bizonyos életkor után a gyerek anyagi javak miatt kezd elégedetlenkedni. Első ránézésre valóban elkeserítő az a 8 éves, aki azért sír, mert nem kaphatja meg a legújabb márkás cipőt, vagy menő okostelefont követel magának.
Sok szülő roskad ilyenkor magába. Hol rontottam el? Mitől lett ilyen felszínes ez a gyerek? Pedig nem kéne mást tenni, mint leülni vele beszélgetni. És néhány mondat után kiderül, hogy a gyereknek nem a cipő és nem a telefon kell. Hanem az, hogy ne lógjon ki a sorból. Ő is ugyanolyan, esetleg egy kicsit jobb akar lenni, mint a többi, és úgy érzi, ehhez a célhoz a cipő és a telefon vezeti el.
Ugye, hogy ha idáig eljutottunk, egészen más irányt vehet a beszélgetés?
A másik súlyosabb problémája nem vigasz
Előfordult már veled olyan, hogy valakinek panaszkodtál, mire ő azzal próbált „vigasztalni”, hogy ez mind semmi, neki mennyire nehéz? Megalázó és magányos érzés, amitől nem hogy boldogabb nem lettél, hanem úgy érezted, hogy a te bajod igazából senkit nem érdekel.
Ha körülnézünk, mindig látunk másokat, akiknek rosszabb. Ám ahogy egy felnőttet sem dob fel nehéz helyzetében a puszta tudat, hogy más még nála is többet szenved, úgy egy gyereknek sem lesz jobb napja attól, hogy a felnőttek nála sokkal súlyosabb nehézségekkel néznek szembe.
Ezért vegyük őt komolyan! Helyzet- és gyerekfüggő, hogy vigasztalni érdemes-e inkább, vagy hagyni, hogy magában dolgozza fel a szomorúságát. Az érzelmei kezelését próbáljuk meg mederben tartani – nem megengedhető például, hogy egy nagyobb gyerek tomboljon, csúnyán beszéljen, másokat sértegessen nagy fájdalmában –, de egyet ne tegyünk: ne mondjuk, hogy ami bántja, az semmiség.
Biztosítsuk, hogy akár kicsi a baj, akár nagy, mi mindig ott leszünk, hogy támogassuk őt.
Kapcsolódó cikkeink:
- Ne aggódj, én veled vagyok! - Mire van szüksége gyermekünknek, ha igazán maga alatt van?
- "Nem vagyok szerethető" - így érzi magát minden gyerek, aki távolságtartó anya mellett nő fel
- Magáénak éli meg anyukája szomorúságát: ezt érzi a magzat az anyaméhben, amikor édesanyja sír
- 5 lecke az életben, amit minden gyereknek ismernie kell
Kép: fizkes / shutterstock
.jpg){kind=small}
